augusztus 06, 2015

Így rontották el a Wayward Pines tévé sorozatot az olvasóknak (is)

Jaj, de a könyv sokkal jobb volt! - sírjuk el magunkat, ha épp nem megfelelő a színészválasztás (szerintünk), vagy a kedvenc kis poénunkat kivágták a filmből, vagy éppen, ha egy esemény nem úgy zajlik le, ahogy a könyvben volt. Na de az EGÉSZ?


Szögezzük le már az elején, igyekszem tárgyilagos és logikus maradni, de néhány szempontnál egyszerűen nem megy. Azt is szögezzük le a másik szög mellé, hogy ez a bejegyzés rengeteg spoilert tartalmaz, a könyv és a sorozat végéig is, így csak abban az esetben olvass tovább, ha fel vagy készülve rá, hogy esetleg olyat is megtudhatsz a cselekményről, amit nem feltétlenül szerettél volna. Ennek ellenére igyekeztem a legtöbb helyen annyira árnyaltan fogalmazni, hogy ne derüljön ki sok minden, de mégsem sikerült, úgyhogy óvatosan!

Elég sok általam szeretett könyvből készült már film, vagy sorozat, így tudom már nagyjából, mire számítsak, ha egy ilyen könyvet adaptálnak a képernyőkre. (Na jó, azért a Vámpírakadémia film verziójára szerintem lehetetlen volt felkészülni. I mean...) Azon szerencsések közé tartozom, akinek egyetlen, a szívéhez közelálló sorozatot sem gyaláztak meg annyira, hogy majdhogynem élvezhetetlen legyen az eredeti könyvek kedvelőinek. (A már említett Vámpírakadémia, vagy a Rémségek cirkusza az élő példák, hogy miért nem jár jól mindenki a feldolgozásokkal.)

Ott kezdődik, hogy mikor elkezdték a sorozat forgatását még 2013-ban, még közelében sem járt a szerző a második könyvnek, ötletei pedig bár már voltak a befejezésre, de ugye mire kijött a második és harmadik könyv, már végeztek réges-rég a forgatással. Így hát a készítők bizony a saját agyuk után mentek, de jaj, bár ne tették volna! Íme a dolgok, amik egyszerűen megfeküdték a gyomromat:

Egy krumplinak és egy kavicsnak több kémiája van együtt, mint ezeknek

Tizenhárom éves gyerekek gyomorforgatóan rossz románca

Nem, nem és nem. Egy ilyen kaliberű rejtéllyel foglalkozó könyvbe egyszerűen ez nem fér bele, méghozzá azért, mert... mert nem. A két gyerkőc Ben és Amy (Charlie Tahan és Sarah Jeffrey) nem hogy kémiával nem rendelkeztek, de még külön-külön is pocsékul játszottak. A love storyjuk felesleges és erőltetett volt, és totálisan ki is lógott minden részből, ahol csak egy kicsit is hangsúlyt kapott. Azt értem, hogy Ben karakterével kezdeni kellett valamit, de... nem ezt.

A big reveal

Mikor végre lerántotta a szerző a leplet arról, hogy mi is Wayward Pines, mi van odakint, és miért nem lehet onnan elmenni, az izgalmas volt, veszélyes, meglepő, és olyasmi, amire nagyon kevesen számítottak. Hirtelen választ kapunk, ami mégis logikus, jól el van magyarázva, és dinamikus. Ellenben a sorozatban kapunk egy részt, ami az elejénél már elkezdi adagolni a nézőnek a kirakós darabjait, így annak az epizódnak a végére mindenki összerakja magától az igazságot, és már egyáltalán nem szükséges, hogy elmagyarázza nekünk bárki is. A katartikus élménynek pedig így lőttek. Rendkívül nagy csalódás volt az egész.

Az iskolarendszer és az idegesítő tanárnéni

Megan Fisher egyértelműen a sorozat legidegesítőbb karaktere volt. Semmi szimpátiát nem éreztem felé, minden lében kanál volt, a szinkronhangja sem segített rajta, amitől negédessé vált, olyasmi volt, mint Dolores Umbridge a Harry Potter szériából, egyszerűen szörnyű. A színésznő arckifejezései, a dolgok amiket mondott, egyszerűen irritálóak voltak.
Az pedig, amit Megn képviselt, a gyerekek agymosása, a naaagy fehér szoba a kivetítővel, egyszerűen jó ötlet lehetett volna, de sajnos az egész átcsúszott önmaga paródiájába.

"Hol vagyok? Miért vagyok itt? Úristen. El kell mondanom mindenkinek!"

Ethan karakterének megváltoztatása

Míg a könyvben a főszereplőnk egy megfontolt, óvatos, okos és mégis veszélyes valaki, addig a sorozatban egy hirtelen alak, aki egyszerűen nem tud alkalmazkodni semmihez és senkihez. Totálisan fittyet hány a szabályokra, nem érdekli, ha a családját is bajba sodorja a tetteivel. Míg a könyvben az ért minket kissé meglepetésként, hogy mekkora drasztikus elhatározás kellett ahhoz, hogy lerántsa a leplet az igazságról, addig a sorozatban olyannak éreztem, mint egy ketyegő bombát, és kicsit sem volt kérdéses, hogy fel fog-e robbanni, legfeljebb az, hogy mikor.

"Ethan, nem baj, ha most egy kicsit átállok a ti oldalatokra?" - "WTF?!"

Pam nővér pálfordulása

Ebben az volt a legfurcsább, hogy hirtelen történt, indokolatlanul, és megalapozatlanul. Míg a sorozat elején még a nővér karaktere egészen jól hozza azt, aki ő a könyvben is (beteg, szociopata állat, de én imádtam) addig valahogy menet közben, egyik pillanatról a másikra jóságos tündérkeresztanyává változik, ami elég zavaró, főleg azt figyelembe véve, hogy az első epizódban még injekciós tűvel akarta levadászni a főszereplőinket. A készítők úgy döntöttek, egymásba gyúrják a karakterét a könyvből Alyssáéval (Pilcher lánya), meg Pilcher azon embereivel, akik a megfigyelést végezték, vagy éppen a lakókat őrizték. Viszont, mivel ezek a karakterek a könyvben sem véletlenül léteznek külön emberekként, ezért a sorozatban is valószerűtlen, hogy valakinek ilyen súlyos személyiséghasadása legyen, mint szegény Pamnek, aki annak ellenére volt hiteltelen, hogy Melissa Leo kétszáz százalékot beleadott a színészi játékába.

A befejezés. Az egész!



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Íratkozz fel!

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com