Az irodalom és én nagyon közel állunk egymáshoz, mióta az eszemet tudom.
Azon szerencsés gyerekek közé tartoztam mindig is, akit a szülei vezettek rá az olvasás szépségére, mindig volt esti mese lefekvés előtt, így a történetekkel elég hamar visszafordíthatatlanul szerelembe estem. Emlékszem, volt egy összegyűjtött mesekötetem Hans Christian
Andersentől, és azt kellett mindenhová cipelnünk, pedig volt vagy
háromszáz oldal, és ezt számtalanszor végigolvastuk apával. Vagyis ő olvasott, én pedig hallgattam.
Persze, ahogy ez lenni szokott, a szüleimnek rengeteg dolga volt, így a "nevelésem" nagy részéről az óvónők gondoskodtak, illetve időről-időre a nővérem kezébe került, aki bár nagyon idegesítő kisgyerek voltam (ebben szinte biztos vagyok) mindig szeretettel fordult felém. Még mindig emlékszem arra a nyári délutánra, amikor felajánlotta, hogy megtanít olvasni. Ekkor még javában óvodás voltam, és mire eljutottam az iskolába, osztályfőnököm legnagyobb rosszallására, ha tagoltan is, de tudtam már olvasni.
2000 volt számomra az év, amikor minden megváltozott, ekkor jelent meg a Harry Potter sorozat negyedik része, amit édesanyám egy kedves ismerősétől kaptam meg. Ez volt az első Harry Potter kötet, amit elolvastam, és ezután megkaptam a sorozat első három kötetét is. Mire a sorozat 6. része megjelent angolul 2005-ben, már futottunk is megvenni, előrendeltem meg minden. Vettünk mellé egy szép vaskos angol szótárat is, hátha szükség lesz rá, de egy idő után egyszerűen meguntam a lapozgatást, és olvasni kezdtem. Az volt a legelső könyv, amit teljes egészében angolul olvastam el, és azután már magától értetődő volt, hogy természetesen a hetedik, utolsó résszel sem tudtam megvárni a fordítást.
2007-ben történt, hogy mint kortársaim közül olyan sokan, én is beleestem a Twilight c. könyvsorozatba, és még rajongói oldalt is nyitottam a sorozatnak, amelyre elkezdtük lefordítani a könyvet és megosztani a többi rajongóval. A könyveknek köszönhetően nagyon sok olyan embert ismertem meg, akiknek köszönhetően gyökeresen megváltozott az életem, közöttük a legjobb barátnőmet is. Felnőtt fejjel már valószínűleg nem szeretném annyira az Alkonyatot, de elismerem, hogy sokat köszönhetek közvetve a sorozatnak.
A Twlighton túl a Young Adult könyvek nem mindig tudtak megfogni már akkor sem, és most sem. Számomra egy YA könyvnek nagyon speciálisnak, egyedinek kell lennie, hogy lekössön, de néha megtörténik. Szeretem az izgalmas, fordulatos könyveket, és bár a Twilight után talán senki sem gondolta volna, de például Stephen King is a kedvenc íróim közé tartozik. Ezen felül még imádom Neil Gaiman munkáját, nem vagyok jóban Jane Austennal, a kedvenc könyvem pedig a mai napig is a Tizenhárom okom volt Jay Ashertől.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése