július 19, 2015

A szabadságérzés a legjobb. | Exkluzív interjú Fejős Évával

Ő a mai magyar irodalom egyik legaktívabb írónője, stílusa egyedülálló, magával ragadó és szórakoztató. Aki az utóbbi nyolc évben járt könyvesboltban, ismeri a nevét. Fejős Éva igazi modern nő, talpraesett, okos, megvalósítja amit elgondol és képes folyamatosan megújulni. 

 


A kiadód oldaláról tájékozódva azért láttam, kellemesen zsúfolt nyarad van az új regény miatt. Hogy telt eddig a promóciós túra?

Mindig nagyon jó érzés az olvasókkal találkozni. Az első regényeim megjelenése idején még elképzelni sem tudtam, kik azok, akik olvassák a történeteimet, és akkor azért volt nagyon izgalmas egy dedikálás, olvasótalálkozó; ma viszont már sokan visszatérnek a „nagy” dedikálásaimra (képesek akár másfél-két órát is sorban állni, ami rendkívül megható számomra), és ezért családias egy kicsit a légkör. A könyvbemutató dedikálásokon, az olvasótalálkozókon mindig köttetnek új ismeretségek és néha – nem is annyira ritkán – barátságok az olvasóim között, ez valami hihetetlen érzés. Több olyan baráti kör is van, ahol az ismeretség az olvasótalálkákon született, és a tagjai már külön is találkoznak, elmennek egymással fagyizni, kávézni, időnként összejárnak. Ha valami, akkor ez nagy dolog számomra – a könyveim szeretete hozta össze ezeket a lányokat, és megtisztelnek, hogy néha én is leülhetek velük egy kávéra. Egyébként is nagyon jók az olvasótalálkozók, sajnos nem mehetek olyan sokszor, ahányszor szeretnék, de mindig feltöltenek ezek az alkalmak. 

Az Úton hozzád mind témájában, mind műfajában egy kicsit más, mint az eddig megjelent műveid. Nem volt benned egy kis félsz, azt illetően, hogy idegen vizekre evezel a jogi krimi műfajával?

Imádok kísérletezni, és most ehhez volt kedvem, gondoltam, belevágok, aztán majd kiderül, hogy mennyire megy nekem. Egy kicsit azért már előzménye műfajilag ennek a könyvnek a November lánya, de valóban nem írtam még jogi krimit. Azt hiszem, nem ez volt az utolsó, mert nagyon élveztem... Ráadásul úgy utaztathattam el az olvasókat egzotikus tájra, hogy közben nagyon is itt jártunk Magyarországon, hiszen megjelenik benne napjaink Magyarországa. Tőlem nagyon sokan várják, hogy „utaztassam őket” – állítólag úgy írok a külföldi helyszínekről, hogy az olvasó úgy érzi, mintha ott járna az adott helyen –, és szívesen tartanak velem a lehető legtávolabbi úti célokra is, legalább olvasás közben. Néhányan viszont a regényhelyszíneimet valóban végig is látogatják, oda mennek, ahová én „utaztatom őket”, már többen mondták, hogy várják az új regényt, új úti céllal. Tehát egyfajta védjegyem lett az utazás – külföldön a travel fiction kategóriába sorolják a könyveimet –, nem véletlenül, mert én is imádom visszaképzelni magam azokra a helyekre, ahol már jártam. Az Úton hozzádban az ügyvéd főhősnek egy kis karibi szigeten, valamint Hongkongban egyaránt akad dolga, Magyarországon pedig egy komoly környezetszennyezési bűnügyet kell felderítenie.


"Felszabadítanak a szokatlan, vagy a bátor megoldások a regényekben."


Van még olyan műfaj, amit nem próbáltál még ki, viszont ott motoszkál a fejedben, hogy „igen, egy ilyet is akarok írni”?

Sokfélét nem próbáltam, mindenképpen maradnék a regény mellett, azon belül pedig mindig kísérletezem egy kicsit. Most nem tudom, hogy mi lenne a nagy kihívás, pont a Száz éjjel vártam folytatásán dolgozom, és pillanatnyilag a főhősnő, Andi könnyed hangját szeretném éppen „visszakapni”. Ami lazán jött az első részben, az most kicsit megcsikordult, talán azért, mert – bármilyen furcsa is – a hőseim is „változnak” az idők során, de majd ellazulunk mindketten: a hősnő is és én is.

Miben találsz legkönnyebben inspirációt?

Az olvasmányok mindig jó inspirációt jelentenek, rengeteget olvasok, angolul, magyarul. Felszabadítanak a szokatlan, vagy a bátor megoldások a regényekben.

Már egy hónapja, hogy megjelent egy eléggé… nos, szomorú bejegyzés a hivatalos oldaladon, melyben az Ulpiusról és a kalózkiadványként kiadott külföldi könyvről írtál, amelynek a jogát te vetted meg a kiadódnak, de ők tavaly jog nélkül kiadták. Megoldódott végül az a helyzet, és egyáltalán egy ilyen jogsértés megoldódhat teljesen, szerinted, akinek a jogai itt elsősorban sérültek?

Én jó ideje lezártam magamban az Ulpius-történetet, és már papíron sincs egymáshoz semmi közünk, de az tény, hogy már semmin sem lepődöm meg. Az említett helyzetet a külföldi jogtulajdonos és az irodalmi ügynökség segítségével megoldottuk. Az volt a szerencse, hogy még nem küldtük nyomdába az adott könyvet, mert így a kár kisebb volt. A külföldi jogtulajdonos dönti el, hogy tesz-e jogi lépéseket a kalózkiadás miatt az említett kiadó ellen, de szerintem sajnos nem fog. Azért sajnos, mert ennek így az az üzenete, hogy ma a könyvszakmában gyakorlatilag retorzió nélkül megtehetsz bármit, megsértheted a szerzők jogait. Ez utóbbiról is tudnék hosszan mesélni, de inkább csak azt mondom: hiányzik egy erős érdekvédelmi szervezet, amely segítséget nyújthat a hazai szerzőknek a jogaik érvényesítésében.

Milyen a hangulat az Erawannál? Jó ismerősökkel, barátokkal dolgozol együtt?

Nagyon klassz csapat alakult ki, bár senki sincs főállásban a kiadónál, mindenki vállalkozó. Csak olyanokkal dolgozom együtt, akikkel jól érzem magam, és akik kreatívak, hozzátesznek a kiadóhoz valamit a tudásukból.


"(...) csak a legvégén jövök én a sorban, mert nem tudnék aludni, de tükörbe nézni sem, ha tartozásaim lennének."


Még időben hagytad el az Ulpius süllyedő hajóját, 2013 óta pedig saját kiadódnál, az Erawannál már több regényed is megjelent. Más érzés úgy dolgoznod, hogy nem kell attól tartanod, mennyire is biztos lábakon áll a kiadó, akik megjelentetik a könyvedet?
A szabadságérzés a legjobb. Mindenről én döntök: mit adok ki (a saját könyveim mellett), mikor, milyen borítóval, ki fordítsa, mekkora legyen a példányszám, milyen kedvezményt tudok adni az olvasóknak az Erawan-webshopban, melyik könyvnél milyen marketingeszközöket választok... Kísérletezem, de óvatosan. Igyekszem racionális döntéseket hozni, nem túl sok címet megjelentetni, mert így, hogy évente körülbelül tizenkét-tizenöt könyvünk jelenik meg, mindegyikkel tudok én magam is foglalkozni. Itt most nyilván a marketingre is gondolok, de arra szintén, hogy ez egy pici kiadó, nem lehet, nem szabad túltervezni a megjelenéseket. És nem is nyújtózkodom tovább, mint ameddig a takaróm ér. 
Már egy-egy könyvmegjelenés előtt minden közreműködőt kifizetek, itt nincsenek tartozások, kifizetetlen fordítók, szerkesztők stb. Ezért is gondolom meg kétszer, hogy milyen könyvet jelentetek meg a saját regényeimen kívül, és hogy milyen kiadások fontosak: azokat az embereket én magam sem bírom elviselni, akik képesek tartozni másoknak az elvégzett munka díjával, miközben maguktól, vagy akár a cégben más célokra nem sajnálják a pénzt. Én kifizetem előbb a munkát a közreműködőknek, és csak aztán költök, mondjuk, hirdetésre, és csak a legvégén jövök én a sorban, mert nem tudnék aludni, de tükörbe nézni sem, ha tartozásaim lennének.

Ismeretes, hogy elég gyorsan dolgozol, sőt, volt már rá példa, hogy párhuzamosan több könyvet is írtál egyszerre. Ez alapján tehát jogosan merül fel a kérdés: megvan már a következő regényhez az ötleted?
Most írom a Száz Éjjel Ügynökséget, a Száz éjjel vártam folytatását, ez lesz a téli könyvem. Egy kicsit könnyedebb történet, mint az Úton hozzád.

Elég zsúfolt lehet a nyarad. Jut azért időd kicsit kikapcsolódni is?
Járok a kutyáimmal (egyikük, a tizenhét hónapos Lepke golden retriever, a kölyök, Mokka pedig flat coated retriever) a Duna-partra, ott napozom, ők úsznak, de természetesen a párommal elutazunk majd néhány napra valahová. Azért zsúfoltabb egy kicsit ez a nyár, mert a fejoseva.com oldalon elindítottam egy színes, csajos, ingyenes magazint, és minden cikket én írok persze. Már hiányzott az újságírás, és így megint egyensúlyban vagyok: regényt és cikkeket is írhatok, utóbbiakat csak arról, ami érdekel. Két hónap alatt eljutottam havi harmincezer látogatóig, napi legalább ezren jönnek az oldalra, mert kíváncsiak az aktuális cikkekre. Ezt nagyon jó látni a statisztikában, lesem is rendszeresen. :)

Milyen könyvet ajánlasz idén a nyárra? Természetesen a strandra (is).
Szívből ajánlom az Erawan új köteteit, mindegyiket másért: az Így emlékezz rám (Sabine Durrant) izgalmas lélektani krimi, az Apám feleségei (Mike Greenberg második sikerkönyve) egy sikeres férfi házassági válságának története, a Drága szépség (Louise Mensch) egy kicsit Jackie Collins-os sztori, a középpontjában egy sebzett, mégis erős fiatal nővel, aki a szépségiparban szeretne sikert elérni. Nagy kedvencem a rendkívül humoros Go-go girl sorozat Liliana Harttól, nemrég jelent meg a második, a Go-go girl és a lopott ékkő című kötet, imádom!  És a napokban kerül a könyvesboltok polcaira a harmadik Victoria Connelly-regény, az Egy nyár, amit sosem felejtesz. Nagyon kedves könyv, szerelemmel, nyárral, úgyhogy ezt is szívből ajánlom, ne maradjon ki az úti poggyászból vagy a strandtáskából! :)


Alig négy napja, hogy felvettem a kapcsolatot Fejős Éva saját kiadójával, az Erawannal, hogy szeretnék interjút készíteni az írónővel. Legnagyobb meglepetésemre alig két nappal később már a kész interjút olvastam, és még most sem igazán hiszem el, hogy ennyire szerencsés vagyok. Ezúton is köszönöm a lehetőséget! :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Íratkozz fel!

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com