június 25, 2015

A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg belső istennőjük.


A napokban jelent meg E.L. James következő könyve a Grey, mely A szürke ötven árnyalatának fordított szemszögű elmesélése, ezúttal a férfi főszereplő, Christian fejében találhatja magát a szerencsés/tlen olvasó.



A cím egyébként az Ovizsaru című filmből származna, ha azt E. L. James írta volna, de szerencsére nem ő írta. Azonban ha valaki egy kicsit is követi az Árnyalat-sorozatot, akkor az érti, miről van szó. A múlt héten jelent meg az írónő negyedik könyve a trilógiából, ami bár így teljesen lerázza magáról a trilógia jelzőt, de az írónő szerint olyan jó lett volna még egy bőrt lehúzni a sikeréről és keresni még egy kis pénzt a rajongók annyira szerették volna már ezt a könyvet, hogy egyszerűen nem tudta nem megírni. A szomorú ebben, hogy még a rajongók közül is sokan azt kívánják, bár ne tette volna. A regény egyébként egy könyvben besűrítve meséli el Christian Grey szemszögéből az egész történéseit.

Megvallom, magam bottal sem piszkálnám a szériát, miután még az egész hisztéria hajnalán elolvastam az első nyolcvan oldalt az első részből, és dobtam is el a fenébe. Viszont azóta amolyan önmagam szórakoztatására mindig utánanéztem azért, hogy milyenek lettek az új részek, milyen a fogadtatásuk, és te jó ég, ennek a negyedik résznek nem is lehetne sokkal rosszabb. Az egy dolog, hogy az írónő még mindig nem tud értelmesen írni (ez majd lentebbi idézetekből ki is fog derülni, hadd örüljetek), de sajnos be is igazolta azt, amit sokan a személyes interpretációjuk miatt nem voltak képesek belátni: hogy Christian Grey egy szadista seggfej. Ha a karakter fejében van az olvasó már bizony kicsit sem tudja felvenni a fangirl szemüveget, és azt gondolni, "Jajj, szegény, cukifiú, csak nem volt gyerekszobája, és anyukája sosem szerette, ahww".


There are three stripes across her backside. I make it four ... There’s no one to hear you, baby. 
(Három csík húzódik a fenekén. Na még egy negyediket... senki nem hall téged, bébi.)
Boy, she looks good in a harness. (Atyám, de jól mutat leszíjazva.)
Honnan vannak ezek az eszményi idézetek akkor? Nos, nagyon sok hasznos cikk és forrás felteszi a legjobb részeket a könyvből. Az egyik kedvencem Scott Bryan a Buzzfeedtől, aki nem átallott egy szövegkiemelővel nekiesni a regénynek. "Elolvastam az új "Ötven árnyalat" könyvet, hogy nektek ne kelljen". Köszönjük! 

Akinek megvan akármi is az első könyvből, az tudja, Ana és a belső istennője elválaszthatatlanok. Akármit tesz vagy gondol Ana, ott van a belső istennője, aki egyesszám harmadik személyben reagál a hülyeségeire. Christiannek is van ilyen, mert úgy látszik, E. L. James nem tud enélkül sztorit írni. Bizony, Christiannek is van egy kis isten a vállán, vagyis a lábai között, méghozzá a farka. Ana istennőjével ellentétben azonban Christian farka nem ráz rumbatököt (pedig az érdekesebbé tenné a regényt!), vagy néz mérgesen, mint az Ana-val ragadt istennőcske, hanem mindennel egyetért. Szegény férfiaknak nem segít sokat, hogy E. L. James ennyit tud a lelkükről, még a harmincas éveik felé közeledő férfiak is csak a farkukkal tudnak gondolkodni! Ne aggódjatok srácok, én kikérem magamnak  nevetekben! Íme néhány csodálatos példa, Christian és a farka főszereplésével. (Vigyázzatok, sírvaröhögős.)

Miss Steele is a carnal creature. She will be a joy to train. My cock twitches in agreement.
(Miss Steele igen csak állatias lény. Öröm lesz megszelidíteni. [Megj: EMBEREK. Ez a Blurred Linesból van kb (3. vsz). amiről mindenki tudja, hogy a beleegyezés nélküli szex himnusza.] A farkam egyetértően megrándul.)

And there she is: disarming once more, surprising me at every turn. My cock concurs.
(Na tessék, megint lefegyverez, minden pillanatban meglepetést okoz. A farkam egyetért.)

I have never slept with a woman. I've f----- many, but to wake up beside an alluring young woman is a new and stimulating experience. My cock agrees.
(Még sosem aludtam nővel.Sokat megk----tem, de felébredni egy vonzó fiatal nő mellett egészen új, és stimuláló érzés. A farkam egyetért velem.)

She looks radiant. My cock agrees and stiffens in greeting.
(Ragyogóan néz ki. A farkam egyetért, és üdvözlésképpen megkeményedik.)

She wears a coquettish smile, which addresses my dick directly.
(Az ajkán kacér mosoly húzódik, ami közvetlenül a farkamhoz szól.)

Her intake of breath is music to my dick.
(Ahogy a levegőt veszi, az zene a farkamnak.)

Kész úriember!

Aztán van a többi fajta fejünket fogós idézet, amiknek egyszerűen értelmük nincs.

Her hair is beautiful. Lush. Long. Thick. Idly, I wonder what it would be like to braid.
A haja gyönyörű. Dús. Hosszú. Vastag. Furcsamód azon gondolkozom, milyen lehet befonni.

She has a fresh, wholesome fragrance that reminds me of my grandfather's apple orchard.
(ez szex közben van!) Az illata olyan friss és kellemes, a nagyapám almás kertjére emlékeztet.

I want it back. But I can't reach it. I can never reach it. My green car is lost. Lost. And I can never play with it again.
(Akarom vissza [a kocsimat]. De nem tudom elérni. A zöld kocsim elveszett. Elveszett. És soha többet nem játszhatok vele.)

She's oil on my troubled, deep, dark waters.
Ő az olaj a háborgó, mély, sötét vizemen.

Ha több hasonló csemegére vágytok, ajánlom figyelmetekbe az előbb említett Buzzfeed linket.

Egyébként meg... szerencsénkre még decemberben megjelenik ez a csoda magyarul is. Hurrá...!


10 megjegyzés:

  1. Uram isten, ez aztán a borzalmasnál is rosszabb :D Ettől aztán igen szórakoztató olvasni, kicsit szégyellem is magam, amiért más kárán kuncogok itt magamban. Kicsit olyan, mint az X-faktor válogatásának legborzalmasabb felvételeit megnézni a youtube-on: az ember szégyelli, hogy nevet rajtuk, majd azzal nyugtatgatja magát, hogy ők döntöttek úgy, hogy kiállnak a színpadra és hülyét csinálnak magukból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan! Ezért én is kicsit rosszul érzem magam, de megmondom őszintén, vagy két órámba tellett megírni ezt a cikket, mert nem láttam a könnyeimtől, annyit nevettem rajta, és minden perc megérte! Fun fact: a könyv szerepel egy Goodreadses polcon, melynek címe: "Ezért komolyan megöltek fákat?!" és ez volt a tegnapi bejegyzésírásom fénypontja.

      Törlés
  2. hahah! :D ha ne adj isten felmerült volna bennem, hogy beleolvasom, azon nyomban elvetettem volna. :D (ha lenne farkam, tuti egyetértene velem :D)
    Mekkora figura a csávó, hogy nekimegy a könyvnek szövegkiemelővel! :D - ebből is látszik mennyire fontos számára a könyv, hiszen megbecsüli :D
    sosem olvasom el! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "ha lenne farkam, tuti egyetértene velem" Ezen a ponton sírva felröhögtem :D

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Nem teljesen értem, hogy ez itt miféle "kritika" volt. Előrebocsátom, hogy nem olvastam el a könyvet, az elsőt is csak félig, még a szürkét. Nem tetszett, de sosem vetemedtem volna arra, hogy szándékosan nevetség tárgyává próbáljak tenni egy könyvet, akárki is írta, akármi is a tartama. Max egy mondat erejéig, véleményalapon. Itt viszont látom, élvezet a földbe döngölni az írót, a kiadót. Atyavilág. Csak két gondolat bánt engemet: mi lesz, ha beperel a kiadó, amiért ilyen rosszmájú és gonosz, éretlen, sarkított, kifordított cikket írsz? Kettő: de most tényleg képes voltál elolvasni egy "szarfos" könyvet, hogy ezen röhögcsélj a barátnénikéiddel? Ez de nagyon nyomorult. XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Beáta!

      Először is, nyilván nem kritika volt, nem is abban a kategóriában szerepel, ezért a felháborodásodnak ezt a részét sajnos nem is értem.


      Sajnos ezt a könyvet nem én tettem nevetség tárgyává, hanem az írónő, amikor megírta, és az olvasók, akik komolyan odáig, meg vissza vannak egy olyan könyvért, ami a párkapcsolatokban gyakorolt fizikai és lelki terrort dicsőíti. Mivel ilyen szörnyű üzenete van a könyvnek, szerintem még nem is aláztam meg annyira, amennyire megérdemelné.
      Úgy gondolom, ha valaki publikál valamit, arra mindig fog reakciókat kapni, akár blogokon, akár írásban, akár szóban. Nem kell az írónő személyes testőrévé avanzsálni, sőt, senkiévé, ha már itt tartunk.

      A kiadó nem perelhet be, okot nem adtam nekik rá, plusz szólásszabadságban élünk, így arról mondom el a véleményem, és úgy, amiről szeretném. Ha pedig mégis ilyesmire vetemednek, akkor nyugodtan perelhetik az internet kétharmadát, akik mind utálják ezt a remekművet.
      Ha pedig olvastad a cikket, akkor láthattad, hogy én ugyan el nem olvastam. Viszont az első részt valameddig igen, érdekelt, mit hoztak ki ebből, és kutatás közben bukkantam erre. Azért, mert béna idézeteket fordítottam le egy béna könyvből, attól még azok, akiknek ez bejön, ugyanúgy el fogják olvasni, akik meg nem, azok pedig jót röhöghetnek, mert ennek a könyvnek a létjogosultsága igenis legalább annyira vicces, mint amennyire szomorú.

      Végezetül pedig, köszönöm szépen, de nem érzem nyomorultul magam, remekül telik a napom. :)

      Törlés
  6. Pont a lényeg kerülte el a figyelmedet, Rea! Az már biztos, hogy minden író maga tehet arról, hogy írni mer. Felteszem vállalják a honorárium mellé járó zsákbamacskát is – nevezzük így –, hogy tetszeni fog vagy megbukik a könyve. Azt viszont látom, hogy egyfajta reakciót ismersz, de azt jól. Meg se fordul a fejedben, hogy másokkal gúnyolódni, viccesnek titulált negatív bejegyzéseket írni ugyanolyan kockázatos, mert akinek ez nem tetszik, vagy fárasztónak találja, reagálni fog. Mit ad Isten, azon a legkönnyebb lovagolni, ami mozog – tehát feltételezem, leginkább az olvasottsági ráta emelése érdekében születnek ezek a posztok, még csak nem is a könyvek ismertetése, szeretete vagy adott esetben gyűlölete miatt. Amit viszont amíg élek nem fogok megérteni, az a tömör szemtelenség. Gyakran írsz véleményt bármiről is, amit el se olvastál? Vagy amikor korábban kihangsúlyoztad, te erről a könyvről aztán soha, de soha és egy szót sem fogsz kiemelni, az is annyira komoly ígéret volt, mint amennyire komolyan veszed a könyvek szerzőit? Valójában nem is veled van bajom, hanem a stílussal meg ezzel a köpködős értékrenddel. Sántít, és leginkább dühös. Sosem voltam még dühös egy könyvre, amihez érzelmileg semmi közöm, de még csak el se olvastam. Ha viszont érzelmileg közel áll hozzád, írtál volna inkább „kritikát”.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamiért csak most láttam ezt a válaszodat, de azért így is válaszolok rá, hogy világos legyen. Érzelmileg van közöm a diszfunkcionális kapcsolatokhoz, amik nagyban hasonlítanak azokhoz, amelyet ez a könyv bemutat. Közvetve-közvetlenül szemtanúja voltam egy ilyen kapcsolatnak, amelyet ez a könyv is romantizál, és szörnyűséges volt. Az ötlet, a koncepció, amit ez a könyv képvisel gyomorforgató. Amíg pedig úgy érzem, bármikor felhívhatom a figyelmet erre az apsektusára a blogomon, ami, mint korábban is mondtam, a sajátom. Valóban nem terveztem írni róla, és azóta sem írtam, nem véletlenül. De nem emelik fel elegen a szavukat az ellen, hogy ez a regény a kapcsolatokon belüli erőszakot, a zaklatást, és a diszfunkcionális kapcsolatokat dicsőíti. Ez egy platform, amin kifejezhetem magam, és most így tettem. Az elolvasására sajnálom az időt. De a témában jól megírt regények is vannak, amelyek helyükön kezelik a dolgokat. Azokról szívesen írok. http://letehetetlen.blogspot.com/2015/06/zaklatva-lenni-kicsit-sem-romantikus.html

      Törlés

Íratkozz fel!

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com