augusztus 16, 2015

5 dolog, ami miatt csalódtam a Harry Potter filmekben olvasóként

Felsorolni az összes különbséget egy könyv és a belőle készült film között merész vállalkozás lenne, főleg, ha egy hétkötetes fantasy-eposzról van szó, mint a Harry Potter széria. Ez mégis néhány olyan dolog, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül.





Mikor a tematikus hétről szóló bejegyzésemben megírtam, hogy lesz egy ilyen cikk is, egyből kaptam egy olyan kérdést, hogy "Micsoda? Csak 5 dolog van, ami nem tetszett a feldolgozásokban?", amin egy kicsit elgondolkoztam, de végül úgy voltam vele, hogy igen, csak ennyi. Ennyi olyan van, ami igazán megrázott, amit nem értek, amik nem feltétlenül egy jelenetben, hanem egy vagy több filmen át visszatérő problémák voltak számomra. Ezek érkeznek most.


1. A felborult egyensúly a trióban

Mind a filmben, mind a könyvben két legjobb baráttal van megáldva a mi főhősünk. Egyfelől ott van Hermione, aki sokat olvas, hatalmas lexikális tudással rendelkezik és majdnem mindent tud, amit csak tudni lehet, másfelől pedig ott van Ron, aki... nos a legtöbb filmben egy idiótaként van ábrázolva. A könyvekben ő az egyetlen, aki a varázslók között nevelkedett fel, ezért olyan tudással rendelkezik, amivel két barátja nem. Kényelmesen érzi magát a varázsvilágban, őt nem lehet meglepni nagyon a mágikus dolgokkal, természetesnek veszi, hogy miként működik a mágia az élet minden terén. Emellett szerető, hatalmas családból származik, akiktől összetartást és odaadást tanult, és mindig kiáll a barátaiért. 

"Miért vagyok ekkora lúzer, mindig?" - gondolta filmes Ron valószínűleg több ponton is a filmekben.

Mikor annak idején J. K. Rowling először találkozott Steve Kloves forgatókönyvíróval, a férfi azzal fogadta az írónőt, hogy Hermione a kedvenc karaktere. Aminek Rowling nagyon örült, mert neki is. Azt azonban nem sejtette senki, hogy ennek az eredménye az lesz, hogy Ron helyenként egy nyavalygós, idegesítő, haszontalan karakterré avanzsál, míg a szövegei közül sokat Hermione kap meg, aki így még okosabbnak tűnik, mint a könyvekben. Mert Hermione hiába okos, ha Ron talpraesettebb, és néha szükség van Ron jelenlétére, hogy Hermione ki tudja aknázni a meglévő tudását veszélyhelyzetben, mikor leblokkol. (Lásd, az ördöghurok jelenet az első részben, ahol Hermione gyufákat keres, míg a filmben ő az egyetlen aki ki tud szabadulni, és Ron a vinnyogó szerencsétlen, aki utolsóként szabadul). 
További példák: Egy ponton Piton csúnyán beszól Hermionénak, mikor a vérfarkasokról szóló órán megmondja a helyes választ. A filmben Ron igazat ad Pitonnak (WTF?) a könyvben kiáll a barátja mellett, és büntetést kap miatta. Ugyanebben a részben, mikor Sirius Black először néz szembe a trióval, Ron és Hermione úgy hiszik, a férfi meg akarja ölni Harryt. Ronnak eltört a lába, de a könyvben mégis odabiceg Harry elé, és kijelenti, hogy meg kell vele küzdenie, ha Harryt akarja. A filmben Ron a sarokban csücsül, míg Hermione áll oda Harry elé, ugyanezzel a szöveggel. 

2. Felesleges rombolás, mert kell a hollywoodi akció

Két olyan példát is hozok nektek arra, mikor teljesen feleslegesen, csak az akció kedvéért nagyon fontos helyszíneket tettek rongáltak meg a szereplők, amikről egy szó sem esett a könyvekben, és amik kicsit nagyon értelmetlenek. Az első a negyedik filmből van. Míg a feladat az volt, hogy az arénában kell megküzdeni a sárkánnyal, Harry sárkánya, a Magyar Mennydörgő elszabadul, és a srác seprűn próbál elmenekülni előle. Menet közben elérnek a Roxfort épületéhez, lerombolnak egy tornyot, és senkit, még Dumbledoret sem érdekli, hogy az iskola közelébe egy ilyen erős bestiát engedtek. Mert az addig oké, hogy a Trimágus Tusa versenyzői vállalják, hogy szembenéznek a veszéllyel, de ez nem igaz azokra a "civil" diákokra, akik esetleg a suliban maradtak, a személyzetről ne is beszéljünk.
"Tudom, hogy voltak nézeteltéréseink sárki, de a biosz termet ne!"
És a Roxfort egy dolog, mert hát mennyi hatalmas varázsló van ott, mondhatnátok. Seperc alatt helyrerakják a csehót, meg a diákokat is összefércelik. De mi a helyzet azzal, mikor úgy döntött valamelyik zseniális író vagy producer, hogy "mit nekünk Weasley család, meg kit érdekel, ha ezután hajléktalanok lesznek, gyújtsuk fel az Odút a picsába"? Annyira felesleges, értelmetlen pusztítás volt, az egésznek persze semmi köze nem volt a könyvhöz, nem is volt ilyen jelenet sehol. Miért? Mert Rowling szereti a Weasleyket, a filmes írók viszont nem!


3. Voldemort karaktere kiherélve

A második könyvtől folyamatosan kapjuk az információkat Voldemort gyerekkoráról, Roxfortban töltött éveiről, sőt, megismerjük azt is, milyen élete volt az anyjának, hogy hogyan tagadta ki a nagyapja, miként állt bosszút, és azt is, miért is ez a nagy mániája a tiszta vérrel. A filmekben azonban az információk hiányosak, a családi hátteréről alig tudunk meg valamit, és az egyetlen dolog, ami miatt mégsem esik szét darabjaira, és válik kétdimenziós gonosszá Voldi karaktere, az Ralph Fiennes és Christian Coulson színészi játéka, akik a felnőtt, illetve a 16 éves Voldemortot alakítják. Sokkal többrétűvé és izgalmassá lehetett volna tenni a karaktert, ha kitérnek a miértekre egy kicsit jobban, ahelyett, hogy például felgyújtják az Odút, de hát ilyen ez a showbiznisz.
Ami a legnagyobb hiányt szenvedte el ebben a tekintetben a karaktert illetőleg, az Voldemort azon jellemzője, hogy mennyire eszeveszettül fél a haláltól. Persze, horcruxokat hozott létre, ez megvan a filmekben is, de nagyon ritkán kap hangsúlyt a miért, és a legrosszabb az egészben? A könyvben, mikor végre meghal, a teste a földre hull, és ugyanúgy hal meg, mint bármilyen más halandó. Ezen a ponton Rowling ismét Tom Denemként ír róla, és nem Voldemortként, csak egy egyszerű ember, semmi más. MÍG A FILMBEN??? Pici fecnikre esik szét, ami, ha te is 3D-ben nézted, mint én, még utána bele is repült az arcodba. Fúj.


4. Megfeledkeztünk a varázslényekről

Azt hiszem, az első két film volt a leginkább hű a könyvekhez, így itt még meg is kapták a szerepet azok a lények, amik elég fontos szerepet játszottak abban, hogy kialakuljon a képünk a varázsvilág összetettségétől. A kentaurokat is láttuk, Dobby is jelen volt, de... a negyedik filmből Hemrione MAJOM törekvései teljesen ki voltak törölve, pedig az ő karakteréhez is sokat adott hozzá, arról nem is beszélve, hogy további réteget adtak volna a filbeli varázsvilághoz, hiszen érdekes kérdéseket vetett fel az elnyomásról, és az emberek privilégiumáról. Szintén a negyedik részben Winky már meg sem jelenik (Kuporék házimanója), illetve a végső nagy csatában a hetedik részben sem jönnek a házimanók, se a kentaurok az emberek segítségére. Pedig ez segített volna alátámasztani, hogy mennyire is közös ellenség volt mindenki számára Voldemort, ami nem egy utolsó szempont, de a filmek ugye nem tartották fontosnak.

5. A szempár, amely miatt ezer hajó vonult hadba

Egyszerűen nem bírom, komolyan. Ez a legkisebb részlet, de nekem mégis annyira fontos, és tudom, hogy nem vagyok vele egyedül. Harry zöld szemei nagyon gyakran előkerülnek a könyvek során, és aztán az is kiderül, hogy ennek mennyire fontos szerepe van abban, hogy Piton egyszerűen nem tudta csak úgy utálni, hiszen szerette Lilyt, akinek ugyanilyen szemei voltak, és Harry rá emlékeztette. A Harryt alakító Daniel Radcliffe nyilatkozta, hogy nem bírta a szeme a kontaktlencsét, de hogy azok a színésznők, akik Lilyt játszották miért nem voltak képesek legalább egy Radclifféhez hasonló kék lencsét betenni, azt nem értem. Nem azon van a hangsúly, hogy zöld legyen a szeme, csak legalább legyen benne valami következetesség!


És igen, így az utolsóra ellőttem egy olyan dolgot, ami biztos sokak szerint nem fontos, de nekem nagyon. Biztos vagyok abban is, hogy nektek is voltak olyan dolgok, amik miatt fáj a szívetek a filmek után. Osszátok meg velem idelent a kommentekben, vagy akár Facebookon! Kíváncsi vagyok bármire, amit meg akartok osztani!


5 megjegyzés:

  1. 1. Számomra is bosszantó, hogy Ron amolyan felesleges pótkerék lett. A felsoroltakon kívül, amit hiányolok, az Ron humora, ami mindig feldobja a már éppen komorrá váló hangulatot. És hogy mindig kiáll a barátaiért, kerüljön bármibe is.
    2. A hatodik rész nálam sok szempontból a legalja: Az Odú felgyújtása, meg a fogócska Fenrir Greyback-kel egyszerűen kiveri a biztosítékot. Ha már akciót akartak vinni abba a filmbe, miért nem lehetett a roxforti csetepatét beletenni a Renddel, és a DS-sel? Plusz kihagyták a Felix Felicist, amit Harry odaad a többieknek...
    Itt írtam bővebben az "akciódús" hollywoodi adaptációkról is: http://bubumaczko.blogspot.co.at/2015/08/konyv-film-szinhaz-avagy-az-adaptaciok.html
    3. Teljesen egyetértek, és hozzátenném, számomra Harry karaktere is eléggé el lett rontva: a nagylelkűsége, szerénysége nem lett bemutatva. A könyvben Harry próbál eligazodni a varázsvilágban, hibázik, és ebből tanul. De tudja, hogy segítség nélkül nem boldogul. A filmben ez az alázat nincs meg benne, néha kimondottan keménykedik és beképzeltnek hat. A hisztijeiről nem is beszélve...
    4. Nem csak a kentaurok és a manók lettek kihagyva, hanem egyéb varázslények sem lettek bemutatva, akik történet szempontjából nagyon is fontosak. Pl. A koboldok: a felkelések, a magántulajdonhoz való hozzáállásuk..stb. A manókat illaetően Sipor története az egyik legmeghatóbb, és legtanulságosabb a könyvben. Winky-é is sok mindent elárul róluk. Az eM-A-Jé-O-eM pedig Hermione karakteréhez szerintem is elengedhetetlen. Plusz a könyvben annyira tetszik, hogy amikor végre Ron is megérti ezt, és igazi MAJOMként viselkedik, és ezzel lesz igazán méltó társa Hermionénak. (Nem pedig annak hatására, hogy leöntik őket szennyvízzel...pfujj)
    5. Igen, ez egy apróság, de eléggé szembetűnő...

    +1 Engem a magyar szinkron idegesít, nem a hangok miatt, hanem a túl sok szleng miatt, ami a könyvben, de még az eredeti filmben sincs jelen. Valahogy annyira nem illik ebbe a világba

    +2 Amikor a forgatóköny önmagával ellentmond: pl első filmben és az ötödikben is kiemelik, hogy nem szabad otthon varázsolniuk, erre a harmadik film mindjárt azzal kezdődik, hogy Harry tanul, és a Lumos-t próbálgatja

    +3 Karakteridegen dolgok: Cedricből egy szépfiút csináltak, nem egy nagylelkű, korrekt, jószívű hőst; Harry a hatodik film elején csajozni próbál(?!?); Ginny egy könnyes szemű biodíszlet lesz; Neville beleköt a halálfalókba a vonaton.... és még lehetne folytatni

    Még van bőven, ami idegesít, ezek csak a legnagyobbak. De igyekszem úgy tekinteni ezekre a filmekre, mint vizuális és zenei kiegészítőkre a könyvekhez. Mert a képi világ, a zene, a színészek, jelmezek, díszletek állati jók!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A díszleteket imádom, de hogy azt mennyire utálom, hogy az Odú random kikerül a susnyásba, pedig a második részben még az erdő szélén vannak a mezőn. Hagrid háza helyet változtat, random stonehenge kerül a Roxfor udvarába, de a negyedikben már udvar sincs, aztán megint... ezek kikészítenek. Aztán számomra a legmegrázóbb jelent, Sirius halála is olyan, hogy muszáj volt nekik valami csilagkaput odatenni a kopott függöny helyett, mert why he fuck not?

      Harry karaktere merőben más a könyvekben, mint a filmben, nem is tudom egy karakterként kezelni a kettőt. A filmben igenis a fejébe száll a hírnév, nem egyszer látjuk ezt, és ez nagyon emberi, sokkal hihetőbb nekem, mint a könyvben végig megőrzött szerénysége, amit nehezen hiszek el, még akkor is, ha nagyon is becsülendő.

      Pitonról mit gondolsz? Alan Rickman olyan visszafogottan játszotta végig a filmben, hogy nekem annyira megrázó volt a végén, mikor kiderül, mi volt Lilyvel és vele. Valahogy nagyobb hatással volt rám.

      Törlés
    2. Igen, az odú az elég bosszantó, meg a következetlenségek a helyszínekben. De ezeket inkább nem nézem, mert azért kinézetre nagyon el lett találva minden. Függöny a filmben is van, csak nem olyan kézzelfogható, inkább valami lebbenés, amitől még titokzatosabb.
      Nekem Harry karaktere a könyvben is hihető: nem hiszem, hogy aki így nőtt fel, mint ő Dursley-éknél, az lelkileg teljesen helyreállna, és elszállna magától. A filmben viszont kevésbé szerethető az ordibálásával, meg a hisztijeivel. Bár lehet, ha jobban bemutatták volna a hétköznapjaikat, a leckeírással, Hagriddal, kviddiccsel, ez nem lenne ennyire szembetűnő. Erről jut eszembe, ezt is mindig annyira hiányoltam, hogy az iskolai hétköznapok nincsenek érzékeltetve a filmben. Kb öt perc, és elmegy egy félév. Még talán a harmadik film jobb ebben, ahogy mutatják az évszakok váltakozását...
      Piton karaktere a filmben nagyon el lett találva, és szerintem az Alan Rickmannak tudható be inkább, mint a forgatókönyvírónak. Nem egy interjút láttam vele, és nagyon jó húzásai voltak. Pl. Olvasta a könyveket, és mindent, amit olvasott, komolyan is vett, pl le volt írva, hogy ő sosem emeli fel a hangját, és ezért ő sem játszotta túl soha. Illetve szerintem nagyon jót tett, hogy az első film előtt megkérdezte Rowlingot, kell-e tudnia valamit a karakterről, és Rowling elmondta neki, hogy Piton szerette Lily-t, de utálta James-t és ezért ellentmondásos a viselkedése. Még a jelmeztervezővel is beszélt, és kérte, hogy ilyen gombos, nagyon zárt ruhája legyen, ami mutatja, nem lehet tudni, mi van a karakter mögött, és mennyire fegyelmeznie kell magát mindig.
      Akivel már nem vagyok megelégedve, az pl Michael Gambon. Szerintem nem olvasta a könyveket, ezért nem lett Dumbedore-os: nincs meg az a mosoly a szemében, sokszor egyáltalán nem tűnik megfontoltnak, rohangál.
      Illetve színészileg még Daniel Radcliffe az, aki a gyerekszínészek közül kilóg a sorból, bár ez a rendezőknek is betudható talán. Kicsiként még több arcát mutatta be, mint felnőttként. Ez főleg azért bosszantó, mert a másik két színész fejlődik, és ez is felborítja a dolgokat...

      Törlés
  2. Névtelen8/16/2015

    Minden szavadnak igazat adok! Nekem a legidegesítőbb mégis csak az volt, hogy a filmekben az egész Marauders era casting-ra rádobtak kor szempontjából legalább egy tízest. James és Lily 21 évesek voltak, mikor meghaltak, a róluk maradt képeken mégis a harmincas éveik közelében járó párocskát látunk. Piton, Lupin, Sirius - egyikük sem élte meg a negyvenet, és erre... na mindegy.

    Ó, és akkor ha már a Sirius-Csillagkapu jelenetről van szó. Mi volt az az Avada Kedavra Bellatrix-tól a filmben? Ez azt jelentené, hogy az átoktól halt meg, nem attól, hogy átesik - vagyis végül nem esik át - a függönyön. És mi volt az értelme annak, hogy a filmben még egyszer utoljára Sirius James-nek nevezte Harry-t?

    És még sorolhatnám az összes Tekergőkre vonatkozó, filmben máshogy prezentált / abból kihagyott hasznos kis infókat, de nyilván nem volt az összes kedves kis random fact megfilmesítésére elég a költségvetés, vagy épp másra volt szükség dramaturgiai szempontból. Na jó, oké, csak néző vagyok, pártíz év és benyelem mindezt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sirius mintha a könyvben is az átoktól halt volna meg, nem? A függöny csak elvitte a testét a helyszínről, legalábbis én mindig így értelmeztem, nem volt egyértelmű. A Tekergők meggyalázása a filmekben kikészített, nagyon sok szinten. Arról ne is beszéljünk, hogy bár külsőre nagyon patkányszerű Timothy Spall, azért inkább néz ki hatvannak, mint negyvennek, de legalább egy tízessel idősebbnek tűnik a többieknél.

      Néha amitől ki tudtam borulni, volt az a random kisgyerek, talán az ötödik részben, aki minden jelenetbe bele volt passzírozva, mindig más a forgatókönyvírók szerint felesleges mellékszereplő szövegeit nyomta.

      Törlés

Íratkozz fel!

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com