augusztus 18, 2015

Semmi sem változtatja meg a világomat. | Beth Revis: Across the Universe kritika

Sok mindent jelent nekem a Túl a végtelenen kifejezés. Egy dal a The Beatlestől, egy film ami az ő zenéjükön alapul és végül, de nem utolsósorban, most már egy sci-fi ifjúsági regény is, Beth Revis tollából. Most az utóbbiról lesz szó.

Rég volt már, hogy utoljára olvastam barátnőm ajánlására könyvet, pedig rászokhatnék ismét! Ő említette ugyanis nekem ezt a regényt is, és nem is emlékszem már hogy utoljára milyen világ ragadott magával ennyire.

A Túl a végtelenen egy űrhajón játszódik, pár évtizednyire a jövőben. A fedélzeten az emberiség egy része utazik, a legénység és civilek egyaránt, valamint a rakományban megbújva, a legtöbbek tudomása nélkül még közel száz hibernált férfi és nő, az emberiség legjava, a legokosabb tudósok és szakértők, akik majd segíthetnek kolonizálni az új Földet. A hibernáltak között utazik Amy, akinek a szülei fontosak csak, ő nem kifejezetten. Hosszú évtizedekig ébren van a kriokamrában, mikor hirtelen valaki felébreszti, és kis híján megöli. Mikor magához tér, rá kell jönnie, hogy a hajón élő emberek kultúrája és gondolkodásmódja merőben különbözik attól, amit ő a 21. században maga mögött hagyott. Megismerkedik Korossal, aki a hajó leendő vezetője lesz majd, próbálja megóvni a szüleit, hogy őket is magatehetetlen állapotukban megpróbálják megölni, rájönni, hogy ki akarja a fagyasztottakat likvidálni, és közben, a legkülöncebb utasként életben maradni a hajón, ahol valami nagyon nincs rendben.

Hadd szögezzem le az elején, hogy nem erre számítottam. Lehet, hogy a borító az, ami miatt én valami hatalmas románcra asszociáltam, ráadásul a borítóra még rá is van írva, hogy "Olyan közel vannak, mégis olyan távol." és a legegyszerűbb témára gondoltam: az elszakított szerelmesekre. Nem tévedhettem volna nagyobbat. Azt hiszem, nem sokaknak mond valamit az, ha azt mondom, úgy éreztem magam, mintha az egyik Doctor Who epizódba csöppentem volna, ami határozottan jó érzés, és hasonlatként is megállja a helyét. A kultúra, amiben az emberek élnek az Isten áldása fedélzetén szokatlan, a monotonitásuk, a szenvedély hiánya, és persze a végén az egész titok leleplezése is nagyon "dokis" volt nekem. Ami nagyon király! Komplex volt a történet és titokzatos, bár volt egy sejtésem, hogy mi történhet a látszat mögött, de mégsem találtam el teljesen, hogy ki és mi áll az egész hátterében.

Az Isten áldása térképe
A regényben bár van romantikus szál, de még nagyon halványka, nem dominál, amikor előtérbe kerül, kifejezetten furcsa, számomra annyira nem is működik még, bár lehet, hogy a későbbi könyvekben ráébredek, hogy a két főszereplőt egymásnak teremtették, de nem, itt még nem tartok. Kifejezetten erőltetettnek és véletlenszerűnek tűnik nekem Koros és Amy románca, amolyan "csak mi vagyunk egykorúak a hajón szóvaaaaal", feelingje van az egésznek. Ráadásul helyenként jön egy-egy red flag is, mikor Koros nem kicsit tárgyiasítja Amyt. Például még a lány fel sem ébredt  a hibernációból, egy szót sem beszéltek, de Koros már a meztelen testét nézegetve annyira nem odaillő dolgokra gondol, amik lehet, hogy normálisak egy 16 éves fiútól, de könyörgöm, azért egy kicsit sok, főleg az utána következő instant szerelem fényében.



A karakterek viszont nem mondhatjuk, hogy leugráltak volna nekem az oldalakról, Amy, Koros, Ősfő (de örülök, hogy nem magyarul olvastam) mind egy-egy alapkarakterre épülnek, de mégis apró eszközökkel olyan sok élettel töltötte meg őket az írónő, hogy öröm volt olvasni. Amy múltja, Koros tipródása, és Ősfő alkoholproblémája mind sok dolgot árulnak el ezekről a szereplőkről

Mégis, van valami, ami miatt ez nem egy tipikus YA disztópikus regény, ez pedig a szex. Nem, nem a főszereplők azok, akik folyton szexelnek explicit módon, hanem a szex belengi az egész könyvet, az elképzelhető legkendőzetlenebb, de mégis 12 (na jó, talán 16) karikás módon. Onnantól, hogy Amy szülei nem akarják, hogy a lányuk meztelenül lássa őket, odáig, hogy a hajón mennyire csak praktikus oldaláról ismerik a lakosok ezt a nem kifejezetten csak praktikus tevékenységet, ad valami olyan pluszt a világhoz, és a szerző őszinteségéhez, amit eddig nem tapasztaltam YA könyvben. (De ez lehet, hogy azért van, mert az olvasott könyveimnek csak elég kicsi hányada YA, nem tudom.)

A YA disztópikus regények kedvelőinek mindenképpen ajánlom a könyvet, most pedig ha nem bánjátok, értékelek egyet, elrohanok dolgozni, és aztán éjszaka folytatom a következő könyvvel!

Értékelés

Alapötlet:
Karakterek:
Stílus:
Dinamika:
Befejezés:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Íratkozz fel!

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com