november 28, 2015

Fiúk egymás közt. | Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Sok mindenről szól ez a könyv. Barátságról, vonzódásról, kapcsolatokról, és mindet olyan mélységig érinti, hogy kellemes csalódást okozott nekem, aki egy átlagos YA könyvre számítottam.


Tényleg nem tudtam, mire számítsak ettől  könyvtől, mikor először felkeltette az érdeklődésemet. Arisztotelész és Dante? Együtt, a világmindenség titkainak nyomában? Mi lehet ez? Valamiféle alternatív univerzum, ahol a két nagy történelmi elme együtt diskurálnak? De akkor mit keres az az autó a borítón? Aztán megláttam, hogy young adult, de az az igazság, hogy bár ez normál esetben elrettentett volna, de a borító, a rejtély, hogy nem tudom miről szól annyira megvett, hogy az már szinte (szinte!) meg sem lepett, hogy egy LMBT történetről van szó.

A díjnyertes Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában végre Magyarországra is megérkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
Természetesen mi sem hagyhattuk ki a történetet, november 20-tól 5 állomáson keresztül kalandozik a Blogturné Klub Aristotle-lel és Dantéval.
Tartsatok velünk Ti is, és ha ügyesen játszotok, a könyv három példányának egyikét is megnyerhetitek!


Eredeti cím: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384
Fordító: Benedek Dorottya
ISBN: 9789633993255
Sorozat: -


Fülszöveg:
Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.
Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.
Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében. 

Már itt az elején tartozom egy vallomással: valószínűleg, ha egyedül írok recenziót erről a könyvről, más részeire összpontosítok ennek a könyvnek. De örülök, hogy nem egyedül írtam róla, és hogy a turnétársaim már olyan sok mindent megírtak előttem, mert így arra kényszerítettem magam, hogy próbáljam máshonnan megközelíteni a dolgot, mint ahonnan ők tették. Emiatt úgy érzem, sikerült valami másra fókuszálnom. Persze, lesz egy recenzió rész is, de adott volt egy olyan téma így, ami mellett kis gondolkodás mellett nem mehettem el egy szó nélkül. Így hát most a recivel kezdünk, összességében a könyvről, akit csak ez érdekel.

A történetről minden kiderül a fülszövegből (szerencsére, mert nem szeretem a fülszöveget leírni még egyszer), így csak minden másról, tömören és egyszerűen. Sáenz stílusa finom, a történetkezelése is nagyon jó, a témáját is olyan oldalról közelíti meg, ahogyan még sosem olvastam. Tényleg úgy éreztem, hogy belekerültem Aristotle fejébe, és átéreztem az egész helyzetet, olyan részletekig, hogy ha eddig nem is éreztem volna együtt a melegekkel, ha eddig nem is fogadtam volna el őket, ezek után sanszos lett volna, hogy így teszek. Megindító, és igazán emberszerű, reális volt ez a vonal, és nagyon tetszett, úgy érzem, több és gazdagabb lettem azzal, hogy Ari-val együtt felfedezhettem, milyen is lehet így felnőni. Ennek ellenére nem éreztem, hogy az arcomba lett volna nyomva bármilyen románc, és ez jó. Organikus volt, könnyed és magától értetődő. Nem volt harsány, vagy pornografikus, kliséktől mentes volt, amennyire van új a nap alatt, annyi itt volt bőven.

A karakterek szépen vannak megrajzolva, élnek, és szinte kilépnek a lapokról, az ilyen pedig mindig lenyűgöz, mert nehéz ilyet alkotni. Amit pedig külön imádtam, az az, hogy végre még egy YA könyv, amiben a szülők nem csak úgy vannak, mint az egyszeri szobanövény, és vegetálnak a sarokban, míg a gyerkőcükkel mindenféle nagy kaland történik! Abszolúte ajánlom mindenkinek, aki tud olvasni. A nyitottabbaknak, és a kevésbé nyitottabbaknak is, sok mindent tanít a könyv az elfogadásról és a barátságról. Olvassátok, tényleg, nagyon ajánlom!



Viszont... ami nekem nagyon tetszett, hogy olyan színben láthattunk ennek a történetnek köszönhetően férfiakat, amilyenben ritkán. A mindennapokban van az a két szörnyű sablonos szerep, amit rákényszerítenénk mindenkire. A lányok gyengék, a fiúk erősek. A lányok érzelmesek, a fiúk nem. A lányok sírhatnak, a fiúk sosem. És bár azt már tudjátok, hogy a nők egyenjogúsága szívügyem, de elértünk ahhoz a ponthoz, ahol (igazi, tradicionális feministához híven) kitérjek a másik oldalt ért igazságtalanságokra is. Azzal, hogy erősebbik nemként aposztrofáljuk őket, a férfiakat egészen kicsi koruktól kezdve neveljük arra, hogy legyenek sziklából, ne sírjanak (fiúk nem sírnak), hogy az ő szerepük ez, vagy az. De az sosem az érzelmes szerep, sosem az áldozat, sosem a kívülálló. A férfi nagy és erős, fogadd el, ez van.

A probléma pedig ott kezdődik pont, amikor Petikének a játszótéren azt mondja anyukája, hogy ne sírj, mert a fiúk nem sírnak. Ez a legnagyobb baromság, úgy... ever. Olyan elfojtásokhoz vezet az, ha egy férfiban elnyomjuk az érzelmeket, amivel sokan életük végéig küzdenek. Nem igazságos, hogy egy férfi nem sírhat, nem igazságos, hogy katonaként kell átmasíroznia az élete csatamezőjén, és pláne nem igazságos, hogy mivel sosem engedik meg neki azt, hogy kicsit maga alatt legyen, ezért, amikor mégis komoly probléma van, akkor nem erős, és nem kel fel az őt ért ütések után könnyen, hanem összedől, mint egy kártyavár. Ekkorra egy nő már megszokja, hogy ha baj van, segítséget kér, vagy a barátaira támaszkodik, míg a férfiak nagy többsége inkább csak sörözni, vagy csajokról beszélni járnak össze, a komoly témákat magukban rendezik le, amíg el tudják viselni. Egy újabb tanulmány szerint azért van csak több nő, akit mentális problémákkal kezelnek, mert a nők mernek segítséget kérni. A férfiaknak ciki, nem egyeztethető össze az önképükkel, a társadalom elvárásaival. Ami egészen pontosan mérhető, hogy az alkohol és drogproblémákkal küzdő személyek 80%-a férfi (adatok: Nagy Britannia, 2001, forrás).


Miért fontos ez a kitérő most? Nos azért, mert ez a regény NEM az elfojtást sztárolja. Semmilyen szempontból. Ez egy történet, amit egy férfi írt, elsősorban férfi főszereplőkkel, de egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy siránkozzak amiatt, hogy nem ment át a történet a Bechdel teszten, mert a fiúknak kell ilyen történeteket olvasniuk. Történeteket, amelyekben a zárkózott apák megnyílnak a fiaik előtt. Történeteket, amikben a fiúk is érzelmesek, emberiek, esendőek, és nem engedik, hogy a társadalom által szabott normák határozzák meg őket. A boldogságom mégsem felhőtlen.

Miért vagyok akkor kicsit szomorú mégis, ha ez a könyv mindezt elérte? Azért, mert az internalizált homofóbia miatt ez a könyv nem sok fiúhoz fog eljutni. Ebben nem segített a Vörös Pöttyös kategória sem, ami, ha az ember kinyitja, az első oldalon egyből azzal fogadja a fiú olvasót, hogy "Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz". Nem fogja elolvasni. Ez a könyv igazi tragédiája. De ha egy fiú is ide téved, ha egy fiú is olvassa ezt, ha egy picit is úgy érzitek, érintett titeket, amiről fentebb írtam, akkor kérlek, adjatok ennek a könyvnek egy esélyt. Megérdemli.

Játék


Aristotle és Dante szülei nem aprózták el, amikor furcsa nevet kellett keresniük fiuk számára. A könyvben az is kiderül, hogy a filozófia talán nem is olyan megvetendő dolog, hisz mint tudjuk, olvasni és gondolkodni jó! Ezúttal a nevek ihlették a feladatot: minden állomáson megtaláljátok egy híres görög filozófus egy-egy mondatát, valamint az általunk választott bölcsekről készített egy-egy szobor fotóját. A feladat az, hogy a híres mondatot összepárosítsátok a filozófusa képével!
A könnyebbség kedvéért minden kép kap egy betűt, és minden idézet kap egy számot (az állomások sorrendjének megfelelően az ABC szerint, illetve a számok növekvő sorrendben), így a Rafflecopter doboz soraiba elég annyit írni: pl. 1D vagy D1 - mindkét verziót elfogadjuk, és a válaszokat tetszőleges sorba írhatjátok a dobozban, itt most nem számít a sorrend, csak hogy a párok rendben legyenek.

Például ha az első állomás idézete az, hogy “A kocka el van vetve.”, a negyedik állomáson pedig megtaláljátok Julius Caesar képét, akkor a helyes válasz, amit várnánk, ez lenne: 1D (Persze tudjuk, hogy Caesar nem görög filozófus, csak példa volt. :P)
Érdemes kutakodni, hiszen a helyes megfejtők közül három szerencsés a könyv egy példányával gazdagodik! :)

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! 

 „Az ifjúból akkor lesz férfi, mikor már kikerüli a pocsolyát, ahelyett, hogy belelépne.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Íratkozz fel!

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com