Rombolom a gyerekkorotokat: 5 Disney kontra eredeti tündérmesék

Talán nincs olyan köztetek sem, akinek ne lenne legalább egy olyan Disney meséje, amit DVD-n (vagy ha vén csontok vagytok, mint én, akkor VHS-en) addig nyúzott és nyúzott, míg fejből nem tudta az egészet. Most ezekről lesz szó. Vagyis, valami olyasmi.

Valószínűleg már hallottál róla, hogy néhány tündérmese nem annyira tündéri, mint ahogyan azt a kedvenc Disney filmedben bemutatták. A nyugati kultúra jegyében ezeket cenzúrázták, átírták,  igyekeztek kevésbé brutális, a felszínen ártalmatlannak tűnő meséket készíteni a gyerekeknek. Arról, hogy mennyire rossz befolyással vannak a Disney mesék a gyerekek önképére (minden hercegnő szupermodell és minden herceg gazdag és daliás), illetve hogy mennyire ártalmas gondolatokat is képesek ezek a filmek a pici gyerekek fejében elhinteni, most nem fogunk beszélni. Mesélek viszont nektek arról, hogy milyenek is voltak ezek a mesék, mielőtt az öreg Walt cége rá nem tette a  mancsát.

A Grimm testvérek és Hans Christian Andersen sem rettentek meg egy-egy brutális elemtől, ha mesékről volt szó. Mai szemmel ijesztő lehet, ha csonkításról, erőszakról olvasunk egy mesében, de ez annak idején nagyon is tudatos eszköze volt az esti meséknek. A gyerekek számára tanító jelleggel születtek ezek a mesék. 

A gyerekek nem tudnak még úgy reflektálni ezekre a mesékre, mint egy felnőtt, de tisztában vannak a jelentésükkel. Ha például megkérdezem, hogy mi a legborzalmasabb rész a történetben, nem a legvéresebb jelenetekre emlékeznek, hanem a mostoha előre eltervezett gonosz tettére. - Suse Weisse, német storyteller, vagyis mesemondó

 

Lássuk be, bármilyen brutálisnak is hangozhat, egy Grimm féle szituáció sokkal nagyobb valószínűséggel fordulhat elő, mint egy Disney féle. (Ez nem azért van, mert a Grimm-világ valósághű, hanem mert a Disney-világ szörnyen elrugaszkodik a valóságtól, épp ezért valószerűtlen elvárásokat ültet el a nézők fejében. A Grimm testvérek ellenben mindig a legrosszabbra készítenek fel, ami mondjuk az én világképembe annyira nem illik bele, de mégis, van bennük valamennyi ráció.

Nézzük meg akkor, hogy mitől kímélt meg minket a Disney világ!

1. Hamupipőke mostohái mit csináltak?

Charles Perreault francia író nevéhez kötődik a Hamupipőke végleges, Disney előtti formája. A történet egyébként valószínűleg a keletről, vagy pontosabban Kína felől származik, és számtalan verzióját ismerjük, azonban Perreault volt az, aki mind az üvegcipellő, mind az éjfélre szabott takarodó motívumát beleszőtte a történetbe. Azonban nincsen se tündérkeresztanya, se kedves egerek, viszont van két neurotikus mostohanővér, meg egy igencsak őrült mostohaanya, akiknek érdekes elképzelésük volt arról, mit is jelent a 36-os cipő, ha az ő lábuk 39-es. (De esküszöm, hogy az én lábam hatos!) Kedves édesanyjuk azzal az ötlettel áll elő, hogy a herceg kegyeibe férkőzve már úgysem kell majd gyalog menniük sehová, szóval egy lábujj, vagy más része a lábuknak nem fog nekik hiányozni, így elkezdenek darabkákat levágni a lábukból. A herceg azonban rájön a turpisságra, mikor az arany cipőből elkezdik ömleni a vér. Végül Hamupipőke lábára ráillik a cipő, természetesen, de... fújj.

2. Szépség és a kis seprű

A Szépség és a Szörnyeteg sokak kedvenc meséi közé tartozik, de igazság szerint ez is a Disney miatt. Az eredeti mesében, melynek címe a Kis seprű, a Szörnyeteg arra kényszeríti Belle-t, hogy aludjon vele egy ágyban, és időnként magához húzza, míg Belle végü már nem is bír egyedül aludni. Egy napon a Szörnyeteg összeesik a kertben, és Belle megsiratja ájult testét, mire az átváltozik emberré. Miután összeházasodnak, Belle áthívja az apját és két nővérét (mert ilyenek is vannak), hogy lakjanak velük, ám a két nővér annyira féltékenyek rá, hogy belefojtják Belle-t a szökőkútba. A herceget szörnnyé változtató boszokrány azonban feléleszti Belle-t, és a két nővért pedig kőtáblává változtatja, azzal az átokkal, hogy ha valaki még így is beléjük szeret, csak akkor lehetnek újra emberek.

A kis hableány szobra Koppenhágában

3. A kis hableányt sem véletlenül hívják hableánynak magyarban sellő helyett

Nem tudom, a fordító miért gondolta, hogy egy ekkora spoilert bele lehet tenni egy történet címébe, de hát ez van, ezt kell szeretni. Hans Christian Andersen az eredeti mese szerzője, aki szintén nem ódzkodott a kemény, nyers történetektől, azonban a Grimm testvérekkel ellentétben inkább a halállal végződő történeteket preferálta. Az eredeti mesében a herceg nem jön rá, hogy a sellő az, aki megmentette az életét, a kis hableánynak pedig szönyű fájdalmakkal járnak az emberi lábak, mintha késekkel szúrnák a talpát folyamatosan. A herceg beleszeret a szomszédos ország királyának lányába, és a hableány így fájdalmak között, egyedül maradna emberként. Ám a sellő-nővérei elmennek a tengeri boszorkányhoz, aki a hajtincseikért cserébe egy kést ad a kis hableánynak. Ha megöli a herceget, akkor ismét sellővé változik, és visszatérhet a tengerbe, a lány azonban annyira szereti a herceget, hogy inkább a saját halálát választja, és végül tengerhabbá változik.

4. Hófehérke meg az alma, meg a fűző, meg a fésű. Ja, és a széttáncolt cipellő

Bár az öreg Walt próbálta már itt is megszépíteni a dolgot, de az igazság az, hogy nem a mostohája volt féltékeny Hófehérkére, hanem a jó édes anyukája. Megirigyelvén Hófehérke szépségét, a gonosz királynő háromszor is megpróbálta megölni Hófehérkét. Először egy fűzőt ajándékozott neki, amely kis híján megfojtotta a lányt, majd rávette, hogy egy méreggel átitatott fésűvel fésülködjön meg. Mindkétszer a törpék mentették meg a lány életét, ám mikor harmadjára a mérgezett alma megakadt Hófehérke torkán, és ájultan rátaláltak, azt hitték meghalt, hiszen semmi jelét nem látták annak, mi miatt veszíthette el az eszméletét a lány. Üvegkoporsóba helyezték, és egy arra lovagló herceg valóban megpillantotta a lányt, és első látásra felizgult beleszeretett a halott lányba. (öhm, fúj) Azonban nem az igaz szerelem csókja ébresztette fel a lányt, hanem az, hogy a törpék kezében megcsúszott a koporsó, és a földre esett Hófehérke is, az ütés hatására pedig kicsusszant a torkából a mérgezett alma. Miután Hófehérke és a nekrofil herceg úgy döntenek, hogy összeházasodnak, meghívják a féltékeny anyát is az esküvőre, akinek büntetésből egy tűzben felhevített vascipőben kell ropnia a násznéppel, amíg holtan össze nem esik.

5. Csipkerózsika, a perverz és az ikrek

Csipkerózsika története is különbözik a Disney verziójában, mint az eredeti, de ezen a ponton szerintem már nem lepődik meg ezen senki, aki idáig eljutott a cikkben. Viszont, ahogy az lenni szokott, a legjobbat (vagy ebben az esetben legrosszabbat) hagytam a legvégére. A Csipkerózsika történetben is van egy kicsit alternatív befejezés az eredeti történetben, ami elég nagy sokk lehet azoknak, akik nem ismerik. A történet addig ugyanaz, hogy a főszereplő, Aurora mély álomba szenderül, mikor megszúrja az ujját. Viszont a király, aki arra jár (nem, nem herceg) nem ébreszti fel csókjával, hanem annyira lenyűgözi az ájult lány látványa, hogy álmában közösül vele, majd ott hagyja. Aurora pedig alszik tovább, hónapokon át, majd végül ikreknek ad életet, ezt persze továbbra is átalussza. Csak akkor ébred fel, mikor az egyik gyermek, táplálékforrást keresve elkezdi szopni a lány ujját, kiszívva belőle a mérget. Ahww.

Nektek mi a kedvenc Disney mesétek? Most nagyon utáltok, hogy ezeket megtudtátok? Szerintetek mennyire kell horrorisztikusnak lennie a gyerekmeséknek?