A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blogturné. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blogturné. Összes bejegyzés megjelenítése

november 09, 2016

Ne ítélj a cím alapján. | Nicole Christie: Érzéki csalódás

Avagy eredetileg "Belezúgok a kísértetedbe". Ó, felejthető, vagy éppen érdektelen eredeti címek. Miért csináljátok ezt velem? Köszönöm a Könyvmolyképzőnek a címváltást, még ha csak kis betűkkel is, de a magyar így mindjárt sokkal jobb! 

november 08, 2016

október 21, 2016

október 15, 2016

szeptember 19, 2016

szeptember 18, 2016

szeptember 03, 2016

augusztus 17, 2016

A lány, a bunkó és a jófiú | Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2)

Van egy elvem. Egy szerelmi háromszög nem zavar addig, amíg minden szereplő benne szerethető, és nem húzok túlságosan az egyik irányba, és utálom a harmadik csücsköt. Ez most itt sikerült volna? 


július 24, 2016

Elszigetelt családdráma | Catherine Banner: Ház az éj peremén

A Ház az éj peremén egy olyan regény, mely csaknem egy teljes évszázadon keresztül kíséri végig egy kis olasz sziget lakóinak, azon belül egy családnak az életét, akik ha nem is a világ közepét képezik, de nagyon fontos részei a közösségnek.


június 22, 2016

Megrengeti a világodat. | N. K. Jemisin: Az ötödik évszak

Ismered azt az érzést, amikor kezedbe veszel egy könyvet, és több fejezeten, oldalon át várod, hogy vééégre történjen már valami, de a történet még mindig nem akar beindulni? Na, ez nem egy olyan olvasmány. Itt a világvége? Lapozzunk tovább.


június 10, 2016

Ilyen ne legyél soha | Jessica Knoll: Szerencse lánya

Ugye mennyire irigylésre méltóak azok a nők a magazinok címlapjain? Hát még azok, akik a szerkesztőségben ülnek egy női magazinnál, a társadalom felsőbb köreiben mozognak, drága ruhákkal, gazdag pasikkal körülvéve? Ja... nem.

június 06, 2016

június 04, 2016

Az élet napos oldalán | Kim Holden: Bright Side



Optimizmusból és pozitív gondolatból sosem elég. Fűszerezd meg egy rakás érzelemmel, egy adag humorral, és egy könyvet kapsz, amely hamarosan olyan közel férkőzik hozzád, mintha legjobb barátok lennétek. Ez itt a Bright Side.



április 24, 2016

Modern gyerekkori klasszikus | Louis Sachar: Stanley kincse

Hadd mutassam be nektek az egyik legkedvesebb gyerekkori regényemet, ami vagy kiállta az idő próbáját, vagy csak szörnyen elfogult vagyok!



Bevezető:
Stanley furcsa kaland részesévé válik, ahogy a Zöld-tó táborba kerül. De nem egyedül indul el, ugyanis vele tart a Blogturné Klub is! Április 15-től 5 állomáson keresztül mutatjuk be nektek Stanley és a többi táborlakó kalandjait. És ha ennyi nem lenne elég a kalandokból, egy kis "kincskeresős" játék keretében meg is nyerhetitek a Könyvfesztiválra megjelenő könyvet a Maxim Kiadó felajánlásából. Hajrá!

Eredeti cím: Holes
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 264
Fordító: Loósz Vera
ISBN: 9789632617121
Sorozat: Holes 1.

Stanley Yelnatson egy átok ül. Ez az átok legelőször a mocskos disznólopó ük-ük-ükapjára csapott le, azóta pedig a Yelnats család egyetlen generációja sem úszta meg szárazon… Így hát Stanley sem kivétel. Egy nap valahonnan az égből a fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan – igazságtalanul – egy fiúknak való javítóintézetbe, a Zöld-tó táborba találja magát. A tó már rég nincs sehol, teljesen kiszáradt, és a puszta földet most hatalmas lyukak tarkítják. Ugyanis az itt lakóknak az a feladata, hogy egész gödröket kell ásniuk, ezzel fejlesztve személyiségüket.
Nem tart sokáig, mire Stanley rájön, hogy többről van szó, mint személyiségük fejlesztéséről. Azért kell ásniuk, mert a felügyelő keres valamit… Vajon mi lehet eltemetve egy kiszárad folyó medre alatt? Rejtély és kaland vár Stanleyre, aki megpróbál fényt deríteni az igazságra.

A film is egész jó amúgy!
Mikor kicsi voltam, kisebb nyomást éreztem édesapám részéről azt illetően, hogy melyek azok a regények, amelyeknek bizony… nos, illene tetszeniük, hiszen neki azok voltak a kedvencei. A problémám nem azzal volt, hogy ezek „fiús” regények voltak, mert alapvetően ez engem sosem gátolt meg semmiben, sőt, sosem voltam oda a hercegnős sablontörténetekért. A bajok ott kezdődtek, hogy az őáltala ajánlott regények nem igazán tudtak megszólítani és magukkal rántani. Olyan könyveket tettem le csalódottan, mint a Tüskevár, Az egri csillagok, sőt, a Nagy Indiánkönyv sem váltotta be a hozzá fűzött regényeket. Egy idő után el is keseredhettem volna, hogy nekem semmi sem tetszik, de szerencsére imádtam olvasni, még ha ez a kudarc kissé visszább is vetett. 

Általános iskolában aztán a szerelem a könyvek iránt újra fellángolt, és néhány igazán izgalmas regényt sikerült kifognom, amik nem csak témájukban, de ami annál is fontosabb, történetmesélési stílusukban is nekem valóak voltak. Ilyen volt a Laura titkos társasága, a Harry Potter-széria, a Bradley, az osztály réme, és igen, ekkor talált rám először Stanley története is.
Akkor nem értettem még, mi volt, ami ennyire megfogott a regényben, nem is tudtam még, hogy különböző mesélési stílusok vannak, vagy ha tudtam is, nem tudatosult bennem az egész. Huszonnégy évesen visszatekintve, és újra találkozva a Stanley kincsével csaknem olyan felemelő élmény volt, mint először. A regény olyan élményt nyújt, mintha egy filmet vetítenének le az ember lelki szemei előtt. Felépítésében, dinamikájában nagyon modern, nagyon sokat mesél, és annyi, de annyi érdekes karakterrel ismertet meg minket, hogy egyszerűen azt érezzük, még-még-még akarjuk látni, mit lehet kihozni ezekből a szereplőkből.



A történet két idősíkon vezet végig minket. Az egyik Stanley története a jelenben, a másik pedig egy ugyanazon a helyszínen játszódó történet sok-sok évvel korábbról. Ahogy a kettő össze van fűzve nevek, helyszínek, tárgyak által, az valami olyan mesteri, hogy nem tudom, tanítják-e valahol, de ha nem, akkor én taníttatnám. Felnőtt fejjel még több kapcsolódási pontot veszek észre a két sík között, és a legjobb az egészben, hogy nem akarok választani a két sík között, nem tetszik az egyik jobban, mint a másik, nem várom, hogy elérhessek végre egy jelenes fejezethez, vagy hogy már legyen vége ennek a résznek. 

Az érdekesség azonban, hogy ennyi érdekes karakter között így utólag belegondolva, Stanley karaktere kissé kidolgozatlannak tűnik, mintha őt csak az átok határozná meg, amelyről a fülszövegben is olvashatunk. Sok, nála érdekesebb karaktert ismerhettünk meg, és bár nem lóg ki szembetűnően, mégis, egy picit több időt szívesen töltöttem volna el a karakterrel, amely során esetleg néhány hibáját is megismerhettük volna.

DE.
Azt szögezzük le, hogy ezen a ponton már csak kötözködni próbálok, hibát keresni az egyik kedvenc könyvemben, és nem is csinálom túl jól. Éppen ezért, jönnék a konklúzióval, ami alapján le tudjátok vonni ti is a következtetést, oké?

A Stanley kincse alapvetően gyerekkönyv, de nem gyerekes. A múlt síkján meghúzódó komoly szociális problémák, a félelmetesebb jelenetek és a szórakoztató, magával ragadó történet miatt bátran ajánlom igazából bárkinek. Az ember egy ültő helyében el tudja olvasni az egészet néhány óra alatt. DE. Saját tapasztalatból nem ajánlanám kisebb gyerekeknek esti mese gyanánt, ahhoz kissé talán félelmetes.  Sosem olvastam a szerző más műveit, de így utólag belegondolva lehet, hogy kicsit jobban bele fogom ásni magam a munkásságába, hátha más gyöngyszemekre bukkanok. A kiadónak piros pont a sokkal érdekesebb új címért, illetve a szép, élénk borítóért is, illetve köszönöm, hogy újabb generációkhoz juttatják el ez által Stanley történetét.

Nyereményjáték


Nem áruljuk el, konkrétan hogyan, de a Stanley kincse történetében visszatérő részlet a barack és a hagyma, és ha elolvassátok a könyvet, azt is megtudhatjátok, miért olyan fontosak.
Mindenesetre ezúttal ehhez a gyümölcshöz és zöldséghez kapcsolódik a játékunk. Minden állomáson találtok egy képet, amin Stanley és Zéró ásnak - csak a változatosság kedvéért. Viszont minden képen elbújtak barackok és hagymák, de hogy mennyi, na az itt a kérdés! Lehet, hogy Stanley-éknek csak barack, csak hagyma vagy mindkettő is jut. Számoljátok meg, melyik állomáson hány barack és hány hagyma bújt el a képen, ha pedig megvan, írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!
Plusz pontot érdemel, aki a végén még össze is adja, és azt is megírja, összesen hány barackot és almát gyűjtöttek be főszereplőink!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

február 12, 2016

január 18, 2016

A szerelem sötét verem. | Jenny Han: A fiúknak akiket valaha szerettem...

A könnyed kis könyvek mostanában kerültek fel nálam az étlapra. Nem tudom miért, mindig a naaaagy dráma vonzott magához, a nagy epikus küzdelmek, a nagy hősök, és valahogy nem közelítettem a mindennapi karakterek mindennapi problémái felé. 


január 13, 2016

december 30, 2015

First world problems. | Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Annyira sok lehetőség van ebben az alaptörténetben, és a világban, amit az írónő megteremtett, hogy egyszerűen olvasnom kellett ezt a könyvet. Azonban semmilyen alapfelütés nem készíthetett fel arra, amit a könyvtől kaptam. Nem az volt, amire számítottam.


Bevezető:
A Vörös Pöttyös sorozatot gazdagítja az Aranymosás-győztes Demi Kirschner debütáló regénye. A történet Lipcsébe, majd Krakkóba vezet, ahol egy titkos világ tárul fel a hősnő, Jana elől. Nem várt igazságok, különleges lények, és a Sors áll szembe a lánnyal, miközben elszántan járja az útját és próbálja megmenteni az életét.
Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!

Fülszöveg:
Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen?Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.

Idén ez már a második olyan regény, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Persze, lehet, hogy egyszerűen csak mást vártam, komplexebbet, összetettebbet, részletesebbet, megkapóbbat. Legutóbb Pék Zoltán regénye, a Feljövök érted a város alól okozott nálam hasonló szívfájdalmat, ebben az esetben annyival másabb a helyzet, hogy ezt a könyvet végigolvastam, míg azt letettem az egy harmada után. Lehet, hogy az én elvárásaim túl nagyok, mindenesetre jobbnak reméltem ezt a könyvet, mint amilyen ténylegesen lett.

Arra jöttem rá, hogy kétféleképpen kezelik az írók a young adult műfajt, és azok szereplőit, illetve olvasóit. Az egyik bánásmódot imádom, a másik pedig mindig csalódást okoz. Mi a fenéről beszélek, ugye? Annak idején a Veled minden hely ragyogónál írtam, hogy imádom, hogy a szerző komolyan kezeli a korosztályt akiről és akinek ír. Ez teszi élvezhetővé a műfaj egyes képviselőit számomra is. Nyilván a tizenhat évesek nem fognak érett, okos döntéseket hozni minden helyzetben. Nyilván gyakran hibáznak, és igen, nyilván máshogy működnek érzelmileg mint a felnőttek, mások a prioritásaik. De van bennük valami, ami már megkülönbözteti őket a gyerekektől. Elvégre az "A" a YA-ban, az adult (felnőtt) szót jelöli, tehát elvárható lenne, hogy egy könyv legalább egy kicsit nagyobb részben így gondolkodjon a szereplőiről. Itt most nem ez történt. Olyannyira nem ez történt, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem értettem, hogy ebben a jól átgondolt történetben mit keresnek ilyen egyrétegű, rosszul kidolgozott szereplők, és mit keres itt egy olyan hősnő, akit ennyire kevéssé érdekelnek az igazán fontos dolgok az életében. Mint például hogy pont nemérdekli, hogy épp milyen traumákon ment át, csak legyen ott egy jó pasi. Azt meg pláne szomorúnak tartom, hogy a fiatal felnőttek ilyen sok, hasonló értékrendű szereplővel találkoznak. Bár, érdekes módon mindig csak a női karakterek részesülnek ilyen bánásmódban. Ha egy srác főszereplőd van, ő bizony előbb menti meg magát, aztán a világot, és menet közben ha megkapja a lányt is, akkor minden oké.

Mert hiába a jó konfliktus, hiába a kreatív alapötlet, ha a főhős nem áll össze úgy, hogy szurkoljunk érte, hogy együtt érezzünk, hogy szeressük, akkor bizony kicsúszik a szerző ujjai közül egy jó történet, ami akár csodálatos is lehetett volna. Jana ugyanis nekem sajnos tipikusan olyan női YA hősnő, aki rémisztően idegőrlő módon megy az ember agyára. Fittyet hány arra, hogy mekkora körülötte a veszély, arra, hogy éppen minden, amit eddig tudott a világról megváltozott, mert ott van egy szép szemű, jó testű srác (igen, már megint az a klisé) és onnantól kezdve már semmi sem érdekli, ami vele kapcsolatos. 

A történet maga alapvetően tetszett volna, de ezek az idegesítő sablon karakterek gyakorlatilag élvezhetetlenné tették számomra az olvasást. Nem ugyanazt a receptet akarom olvasni újra, pláne nem egy olyan könyvben, amiben ennyi volt a potenciál. Sajnálom, remélem, esetleg a folytatás jobban fog tetszeni.

Összességében: A kreativitás a világ megalkotása terén nagyon tetszett, de sajnos nekem elbukott a történet a szereplőkön.


Játék:
A regényben fontos szerepet kapnak az úgynevezett Sorskulcsok, amik egy mondatban elmondják, hogy mi az adott ember legfőbb feladata az életben. Mi most megalkottuk a már jól ismert könyves karakterek sorskulcsát, neked pedig a leírás alapján kell kitalálni, hogy kire gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.
 “A csillagfényben meg fogod látni,
mit is jelent igazán szeretni.”

december 17, 2015

5 dolog, amit nem tudtál Alexandra Brackenről (Blogturné Extra)

Alexandra Bracken a Sötét elmék és a Sötét játszmák írónője, és ha ez nem lenne elég nagy teljesítmény, ami miatt már bőven imádhatnánk ezt a csodálatos nőt, akkor íme még hét dolog, ami további csodálatra ad okot!


Bevezető szöveg

A Maxim Kiadó jóvoltából tovább követhetjük Ruby és a többiek kalandjait a Sötét elmék folytatásában, a Sötét játszmákban. Merre tovább a képességekkel? Erre keresi a választ a Blogturné Klub hat bloggere dec. 11-e és 21-e között.
Ha pedig ügyesen kalandoztok a szereplőkkel, a könyv három példányának egyike is a Tiétek lehet! 

Extra állomás!

Nem semmi multitasking képességei vannak

Az első regényét, a Brightly Wovent akkor írta, mikor még az egyetemen tanult. rendszeresen fordított időt az írásra a tanulmányai mellett is, így többé vált nála, mint puszta hobbi. Tette mindezt úgy, hogy közben két főszakot végzett egyszerre, és nem elég, hogy sikeresen zárta a tanulmányait, ráadásul még a könyvét is kiadták.

Az Erő vele van!

Bracken hatalmas Star Wars rajongó. Állítása szerint ez érződik is az általa alkotott könyves világokon, de ha könyvet nem olvasott tőle senki, akkor bizony más bizonyítéka is van rá! Nem elég, hogy két Star Wars jelmezt is elkészített már (Leia hercegnőnek és Padmának is beöltözött), de itt van még róla ez a kép is, ami mellett nem lehet mosolygás nélkül elmenni. A képen a fiatal Bracken star warsos pólóban pózol a makett mellett, amely a Jedi visszatér c. film egyik jelenetét ábrázolja, amelyért díjjal is kitüntették.

Imádja az akciójeleneteket

Igazi könyvmolyként él-hal az érdekes, jól kidolgozott karakterekért, és a Sötét elmék sorozat első, illetve utolsó része főleg a karaktereket helyezi a célpontba, fontosabbak, mint az, hogy mi történik velük. A második könyvben azonban nagy hangsúlyt kapott a pörgős akció, ami nem elég, hogy fenntartja a széria olvasása közben az olvasó figyelmét, de ráadásul a szerző számára is lehetővé tette, hogy egy másik oldaláról mutatkozhasson meg.

Fontosak számára az erős női karakterek...

Szerencsénkre mostanában divatos dolog, hogy a törétneteknek erős női főszereplőik legyenek, és Bracken is pot így szereti a történeteit: egy igazán talpraesett, de mégis ahol kell, esendő női szereplővel a középpontban. Nem csak a saját történeteiben, de a kedvenc filmejiben és könyveiben is imádja, ha a gyengébbik nem az őt megillető fényben tündököl.

...ez meglátszik abban, is hogy a kedvenc regényei között szerepel

az Üvegtrón sorozat, a Cinder, az Angelfall, a Túl a végtelenen. De a mindenki által imádott YA könyveken túl imádja A könyvtolvajt és a Csodácskát is.


Sötét játszmák

Eredeti cím: Never Fade
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 478
Fordító:  Bozai Ágota
ISBN: 9789632615509
Sorozat: Sötét elmék 2.

Ruby sohasem akart különleges lenni, de az Amerika tizenéveseit megtizedelő betegség következtében kialakult egy új adottsága: képes behatolni bárki tudatába. Sajnos ez a képesség majdnem az életébe került. Már nincs visszaút, így el kell döntenie, mihez kezd ezzel az új lehetőséggel. A Gyermek Liga vezetőjének választja, hogy együttes erővel szálljanak szembe a felsőbb hatalmakkal. A többiek sorsa Ruby kezében van, de ő még kétkedve tekint magára.
Eközben kiderül, hogy fontos, eddig eltitkolt információk maradtak fenn a betegségről, amely az amerikai gyerekek többségét elpusztította, Rubyt és másokat pedig rettegett és gyűlölt kitaszítottakká változtatta. Ám az igazságot rejtő bizonyíték tévedésből Liam Stewarthoz került. Ruby egykor mély érzelmeket táplált iránta, és úgy hitte, Liam lesz a jövője, de mostanra minden megváltozott. A lány elindul a reményvesztett, jog és rend nélküli országban, hogy megtalálja a fiút és a válaszokat, hogy mi okozta a katasztrófát, amely az ő életét és Amerikát is szétzilálta. Azt kell eldöntenie, régi barátaihoz legyen-e hűséges, vagy fogadalmához, hogy a Ligát szolgálja. Ruby mindent megtesz, hogy megvédje azokat, akiket szeret. De mi van akkor, ha a háború megnyerése önmaga elvesztésével jár?
Nyereményjáték

Kedvenc főszereplőink visszatérnek!
Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben.
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet.
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, ha az értesítéstől számított 72 órán belül nem jelentkezik valamelyik nyertes, újat sorsolunk!

“Ha legközelebb megbotlasz, kicsim, akkor
elesel, mert komolyan mondom… elég keményfejű vagy.”

 



december 14, 2015

Young Adult, ahogy én szeretem. Sara Raash: Hó mint hamu

Az év meglepetése számomra: Találtam olyan Young Adult könyveket, amiket imádtam! Nem is kicsit. Ez is egy abból a háromból, amibe beleszerettem idén. 



Míg egy éve még leírtam az egész műfajt, úgy ahogy van, addig az idei év megmutatta nekem, hogy igenis tud még ez a műfaj kellemes csalódást okozni. Ez idén a harmadik könyv, (a Veled minden hely ragyogó és a Hová lett Audrey? után) amit tényleg nagyon szerettem, és mindjárt el is mondom, hogy miért!

Bevezető:
A Twister Media Kft. jóvoltából immár magyarul is olvashatjuk Sara Raasch izgalmas trilógiájának első részét, a Hó, mint hamut. A regény nem is lehetne aktuálisabb, mint most, amikor sokan közülünk annyira vágyják a havat, mint Meira és a Télországiak. Gyertek és járjátok be velünk Primoria királyságait, keressük meg együtt a mágiasztereket, ismerjétek meg velünk ezt a mágiával és érzelmekkel teli kalandos regényt.  

Az út első napjára 2015. december 14-én kerül sor, majd ezt követően minden nap másik hat blogger segítségével ismerhetitek meg a Hó, mint hamu világát. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Hó, mint hamu című könyvből!



Fülszöveg:
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt. Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Kiadó: Twister Media Kft.
ISBN: 9786158029438
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2015.11.15.


Bizonyos szempontból ez is egy amolyan "megszokott" disztópikus YA könyv, ami levesz a lábadról. Minden adott, ahhoz, hogy Az éhezők viadala nyomába érjen, minden szempontból, és mit is mondhatnék, a kedvenc szériámról van szó így ez nem egy utolsó szempont. Miben hasonlítanak? Lássuk csak!
  • Erős hősnő?
  • Disztópikus világ?
  • Akciódús történet?  
  • Jól megfontolt, felépített univerzum?
  • Nem túl nagy hangsúly a love story-n?
  • Sokoldalú mellékszereplők?
  • Lebilincselő alapkonfliktus? ☑ 
Ilyen adottságokkal rendelkezik a regény, és ez még tényleg csak az egésznek a váza. Sara Raash olyan szépen vezeti a történetet, hogy csak úgy ámultam, mikor kibontakozott előttem ez a világ. Minden részlet, amit kapunk, fontos, akár történeti, akár hangulati szempontból. A szereplők sokoldalúak és érdekesek, a főszereplőtől az utolsó mellékszereplőig. Az egész regényt ráadásként belengi egy olyan alaphangulat, ami tagadhatatlanul másvilági. 

A történet alapkonfliktusa azért is tetszett annyira, mert kissé olyan meseszerű, a gonosz tél, amint rátelepszik az országra, kicsit a Narnia világát juttatta eszembe. A mesébe illő dolgok pedig Oktuber megvettek kilóra, még a történet felépítése is olyan, mint egy tündérmeséé, igazi hőseink vannak, és igazi, erős női főhősünk.

Helyenként kissé leül a sztori dinamikája, főleg az elején, hogy megismerhessük a szereplőket, vagy a világot, amelyben járunk, de ezek a részek sem voltak unalmasak. A történeten a főszereplőnk, Meira vezet át minket (akit én sikeresen, többször is Meridának olvastam, hopp), aki bár tinédzser korban van, de sokkal érettebb és értelmesebb, mint a legtöbb YA regényszereplő. Magabiztosan és okosan szemléli a világot, az egyetlen dolog, ami a korának sajátossága, és hibaként könyvelhető el, az a már-már gyermeki naivitás egy-két helyen. 

Mindenképpen ki kell térnem rá, hogy Meira egy csakrammal harcol, ami a leglazább dolog, ever. Akinek kimaradt volna annak idején a Xéna c. sorozat, az képzeljen el egy ilyen frizbi szerű dolgot, aminek élesek a végei, és ha az ember a rossz végén van, akkor eléggé szét tudja kaszabolni a testét. Lehet, hogy keveset olvasok, de én ezt a fegyvert regényben még sosem láttam, így, annak ellenére, hogy a harcos hercegnő is ezt használta a tévésorozatban, mégis nagyon eredeti ötletként könyveltem el.

Felvezető regénynek tökéletesre sikerült a Hó mint hamu: elérte, hogy megszeressem a szereplőket, hogy tudni akarjam, mi következik ezután, és hogy elmerüljek a világában. Még ha dinamikailag meg is vannak a maga hiányosságai, összességében nagyon ajánlom mindenkinek, akinek kenyere az ilyesféle, disztópikus regény. 

Játék:
A Twister Media Kft. felajánlásának köszönhetően ismét nyereményjátékra invitálunk Titeket. A szerencsés nyertesek megnyerhetik a három könyv egyikét!

A Hó, mint hamu világában, Primoriában nyolc királyság, így nyolc főváros is található, de az első részben egyelőre csak hetet ismerhetünk meg (Nyárföld, Őszföld, Télország, Tavaszföld, Yakim, Ventralli és Cordell – Paisly egyelőre még ismeretlen), ráadásul hét bloggerünk is van. A feladatotok az, hogy kitaláljátok a hét főváros nevét és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. A hét fővárost hogyan is találjátok meg? Olvassátok el figyelmesen a bejegyzések/vélemények szövegét, ugyanis a városnevek a mondatok valamelyikébe bújtak. Honnan lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő városnevet találtad meg? A városnév értelmezhetetlen, nem odaillő módon szerepel a mondatban. Kalandra fel!
Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újra sorsolunk.
 a Rafflecopter giveaway

Állomáslista
  • 12/14 Letehetetlen 
  • 12/15 Könyvszeretet
  • 12/16 MFKata gondolatai 
  • 12/17 Kelly és Lupi olvas 
  • 12/18 Deszy könyvajánlója 
  • 12/19 CBooks 
  • 12/20 Dreamworld

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com