Így születnek a zsarnokok. | Penelope Douglas: Szívatás

Ismeritek azt a mondást, arról, hogy a gyűlölet és a szerelem között milyen vékonyka a határ? Könnyű összekeverni a kettőt, legalábbis erről szól a fáma. Nos, ez a regény is részben ezt a témát boncolgatja.

Penelope Douglas amerikai írónő, első sikerét a Bully, azaz Szívatás című regénye hozta meg számára, amely egy ötrészes sorozattá nőtte ki magát. Ennek az első részéről írok most nektek, illetve lentebb meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!

A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy.

Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.

De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.

Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.

Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.

Az évek során kemény próbálkozások árán jutottam el oda, hogy ha egy könyv szereplőinek a viselkedésével nem értek egyet, akkor egyáltalán folytatni tudjam az olvasást. Ilyen esetekben mindig jobban szerettem az E/3-ban íródott történeteket, ott kevésbé enged magához egy olyan szereplő, akivel nem feltétlenül pendülünk egy húron. Penelope Douglas Szívatás című regénye viszont E/1-ben íródott, és a főszereplő, Tate és én... mondjuk úgy, hogy kezdetben sokszor összekülönböztünk.
Ahogy viszont a történet haladt előre, egyre több és több erőt fedeztem fel ebben a lányban, és igencsak megkedveltem. Megtalálta az erejét és a motivációját, még ha utóbbit nem is feltétlenül jó ügybe fektette be. Büszkén olvastam, és mutogattam néha a képzeletbeli barátaimnak, hogy Látjátok? Ilyen egy erős női karakter! Hibázik, és elfogult, és önző, de közben erős, és merész, megtalálja a hangját, még akkor is, mikor el akarják nyomni. Elérte, hogy tiszteljem, és ez volt az a fordulópont, amikor magával rántott a történet, a regény második felét ugyanis egy olvasásra befejeztem.
Különösen tetszett az a rész, mikor Tate rámutat, hogyan is születnek a zsarnokok, akik másokat szívatnak. Azon a gondolatmeneten szívesen elidőztem volna még egy darabig, de így is elég nagyot szólt nálam.

Ha elég sokáig vered a fémet, acéllá válik. 

Tate, ahogy én elképzeltem (Amber Heard)

A többi szereplőt is szerettem, bár nem elsősorban azokat, akikkel a legtöbbet foglalkozott a regény. Legjobban KC és Madoc lopták be magukat a szívembe (az ő történetüket is alig várom már!), Ben is szimpatikus volt, a maga uncsi, jófiús módján, de hé, ez a lényeg, nem? Hogy legyenek jófiúk is. Főleg, ha a másik főszereplő nem más, mint Jared, aki... Tudom, sokan szeretik a rossz fiúkat, és azt is, hogy ennek bizony pszichológiai magyarázata van, de én sajnos nem így vagyok ezzel. Vagyis de, kit akarok átverni, így vagyok vele, fikcióban legalábbis sokszor kedvelem én is ezeket a karaktereket. Viszont van egy határ. Mert felőlem aztán raboljon bankot, kötözködjön, utálja a kiscicákat, vagy akármi, de ne legyen ennyire tapló azzal a lánnyal, akivel elvileg szurkolnom kellene, hogy összejöjjenek. A magyarázat, hogy Jared miért viselkedett úgy, ahogy, nekem elég gyengécske lábakon áll, de ezen remélem, hamarosan változtatni fog a sorozat következő része, a Nélküled, amely Jared szemszögéből íródott, és választ ad sok felmerülő kérdésre, és Jared karakterét is más oldalról ismerhetem meg. Tudnom kell, mitől válik valaki ilyenné.

A problémám alapvetően az, hogy Jared hozzáállása miatt a Tate-tel való kapcsolatát nem érzem egészségesnek, de még igazán kapcsolatnak sem. Akkor mégis honnan a fenéből van ekkora kémiájuk? De tényleg! Douglas olyan ügyesen tölti fel elektromossággal a közös jeleneteiket, hogy csak kapkodom a fejem, hogy akkor most itt mi történik? Szeressem őket együtt? Ne szeressem? Nem tudom eldönteni! Azt hiszem, erre is a Nélküled fog válaszolni nekem, ismernem kell egyszerűen a történet másik odalát is, hogy megértsek tényleg mindent.

A történet dinamikus, a szöveg olvastatja magát, folyton pörögnek az események, és az ember egy percre sem unatkozik. Elvégre a középiskolai háttér sok-sok drámával kecsegtet, és bizony érintünk is közülük nem keveset. Mégis, nem válik ettől gyerekessé a történet, épp ellenkezőleg, a karakterek többször inkább úgy viselkednek, mintha egyetemisták, érettebbek lennének, és a felnőttek is így kezelik őket. Douglas is így kezeli az olvasóit és ez érződik, a témák és motívumok igencsak komoly problémákra mutatnak rá, több ilyen történetre lenne szükség. Értékeljünk!

Alapötlet:

Karakterek:

Stílus:

Dinamika:

Befejezés:

Nyereményjáték
Nyerd meg a könyvet! Nem kell mást tenned, csak kedvelned a WOW Kiadó és a blog Facebook oldalát, valamint figyelni a Kiadó profilját a Molyon. Egy példányt sorsolok a könyvből, a sorsolás egy hét múlva történik! :)ne feledjétek az alábbi Rafflecopter dobozban jelölni, hogy kedveltétek a két oldalt, és megadni az elérhetőségeiteket, mert anélkül nem tudlak majd értesíteni titeket :)
a Rafflecopter giveaway