május 31, 2015

Egy magyar regény, úton a világsiker felé

Nem könnyű egy magyar emberekről szóló magyar regénynek világszerte ismertté válnia,  de Gárdos Péter Hajnali láz c. regénye ezen az úton indult el a legutóbbi hírek szerint.

A szerző, aki júniusban tölti be a 67. életévét számtalan díjat kapott már munkássága során, bár elsősorban nem írói vénájának, hanem az általa rendezett filmeknek köszönhetően. Gárdos nemzetközi filmfesztiválokon és idehaza is sok elismerésben részesült, többek között Balázs Béla díjjal is büszkélkedhet.

A Hajnali láz egyébként nem most jelent meg, 2010-ben adták ki, azonban az idei Londoni Könyvvásáron a legfontosabb kiadók versengtek már érte, és a könyv magyar kiadója, a Libri eddig nem kevesebb mint 24 országba adták el a jogokat, így nagy eséllyel egy új magyar világsiker lehet belőle. Végül a nyertes kiadók olyan nagy összeget fizettek a regényért, amennyiért magyar könyv eddig még sosem kelt el.

A történetet a szerző saját szülei levelezéséből írta meg, melyet a pár a második világháború alatt váltott egymással, és a pénteken tartott sajtótájékoztatón "poszt-holokuaszt szerelmi regényként" beszélt róla. "Tizenhét évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni a történettel, amikor édesapám elhunyt és három napra rá édesanyám levelekkel teli csomagokat nyomott a kezembe" - mesél a szerző a regény születéséről. Gárdos mindkét szülője a koncentrációs táborok rémségeit túlélve került Svédországba, itt pedig levelezéseiken keresztül ismerkedtek meg, majd összeházasodtak.

A könyvből készülő filmet egyébként szintén Gárdos rendezi, megjelenéséről még nincsenek információk.

május 30, 2015

május 29, 2015

május 28, 2015

Mi van benned? Zűr. Zavar? | Duba Gábor: Szabadon foglak


Duba Gábor Szabadon foglak című regénye az Ünnepi Könyvhéttől lesz elérhető, én azonban olyan szerencsés voltam, hogy eljutottam a könyv premierjére, így hozzájutottam még a megjelenés előtt. Hogy milyen lett a könyv? Nos, itt az ideje, hogy én is felrúgjak pár szabályt.

május 26, 2015

Összefoglaló a Könyvhét programjairól



Annyi kiadó, annyi esemény, és még több premier, hogy tudhatja így az ember pontosan, hogy melyik az a nap, amikor tényleg muszáj kilátogatni? 
A helyes válasz természetesen az, hogy lehetőleg minden napon érdemes kinézni valami miatt, de amennyiben ez nem megoldható, biztosan szelektálásra és tervezésre van szükségetek, csak úgy, mint nekem is. Ebben a bejegyzésben összegyűjtök nektek minden információt a könyvhéttel kapcsolatban, amit csak tudni érdemes.

május 23, 2015

Élménybeszámoló: A Szabadon foglak premierjén jártam


Valamivel négy óra után érkeztünk meg a Király utcában található Il Basilico olasz-magyar kézműves pékségbe a barátnőmmel és könyvmolytársammal, Csillával. Az egész kis pékség lila és türkiz lufikkal volt feldíszítve, az egyik asztal közepén pedig egy doboz állt, amelybe az írónak, Duba Gábornak lehetett üzeneteket és jókívánságokat beledobni.
A helyszínen finom limonádét és kakaós csigát ettünk, és szépen leültünk egy-egy magas székre és elbeszélgettünk egy kicsit arról, amit a könyvről tudtunk előzetesen. Mindketten csak a fülszöveget és Deszy ajánlóját olvastuk a könyvről, de szerintünk jó marketing, hogy igazából mintha nem is derülne ki semmi a történetről az ismertetőből és hogy ez mindkettőnk érdeklődését felkeltette, hiszen többet szerettünk volna tudni a könyvről.
Fél öt után néhány perccel a mikrofonhoz lépett Beke Csilla, aki nem csak a könyvet megjelentető WOW Kiadó egyik alapítója, de egyben a regény szerkesztője is. Ő a mikrofonhoz kérte a szerzőt, hogy mutassa be a Szabadon foglak c. első regényét. Duba Gábort egyébként a Bon Bon együttes egyik dalszövegírójaként ismerhetjük, illetve ezen túl reklámszövegek kiagyalásában is remekel, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy betűkből és szavakból élt eddig is, a könyv mint formátum csak egy új műfaj számára.

Egyébként annyit megtudtunk a kulisszák mögül a regény készüléséről, hogy Gábor nem nagy rajongója a határidőknek, és bizony néhányszor előfordult, hogy megcsúszott az idővel a kézirat készítése közben.

Gábor azt mondta, hogy negyven éves férfi létére, ezt a könyvet egy tizennyolc éves lány szemszögéből írta egyes szám első személyben, mert szerinte a "női agy sokkal érdekesebb, mint a pasi". Ezután felkonferálta barátját és kollégáját, Szolnoki Pétert, a Bon Bon együttesből, aki két dalt is elénekelt a közönségnek, az egyik a Köszönöm, hogy vagy nekem volt, a másik pedig egy exkluzív dal, amit külön a könyvhöz írtak és a regény címét viseli.  Péter csodálatosan énekelt élőben is, én pedig készítettem a Szabadon foglak dalról egy videót, de még várom, hogy kiderüljön, hogy ebben a formában megosztható-e, vagy esetleg meg kell várnotok a hivatalos formáját a dalnak.

Ezután Csilla és én szépen magunkhoz szólítottunk egy-egy példányt a nap sztárjából, és sorba álltunk dedikáltatni őket. Gábor nagyon kedves volt, személyre szabott üzenetet kaptam, amellyel kapcsolatban csak annyi kérésem volt, hogy szerepeljen benne a "letehetetlen" szó. Legnagyobb meglepetésemre ebből rögtön összekapcsolta, hogy a blogról van szó, és rólam is tudta nagyjából hogy ki is vagyok, és ha már így megismerkedtünk, megkértem, hogy ha végeztem az olvasással, hadd keressem fel egy interjú erejéig, erre pedig azt felelte, hogy nagyon szívesen, és hogy majd kapok névjegyet, ha végzett a dedikálással. (Spoiler: És kaptam, úgyhogy bizony kifaggatom, ha a végére jutottam!)

Összességében nagyon kellemes hangulatú esemény volt örömmel töltött el, hogy egy magyar író első könyvének megjelenésén ott lehettem, és hogy ennyivel legalább tudtuk támogatni Gábor első regényét. Hamarosan kritikával is érkezem a történetről, illetve az az interjú is jön majd. 

Ti pedig magatok is megvehetitek majd a könyvet, elsőként a WOW kiadó nemsokára induló webshopjából, illetve a könyvhéten is ott lesz majd Gábor is, ahol dedikálja Nektek nagyon szívesen a könyvet. További információkat az időpontokról itt találtok.

május 21, 2015

Ezek a legnépszerűbb könyvek az Egyesült Államokban


A Mic.com amerikai weboldal kutatója jó sok időt tölthetett azzal a felméréssel, melyben az ország államokra lebontott kedvenc könyveit igyekezett megtalálni. A felmérés alapjául vették államonként a goodreadses értékeléseket, és a pozitív csillagozásokat összegyűjtve és elemezve állították össze az alábbi térképet. Az eredmények elég meglepőek, bár az államok, és a könyvekben megadott helyszínek között van néhol összefüggés. 
Az biztosan kiderül, hogy Stephen King nagy népszerűségnek örvend (ha ez esetleg valaki számára még nem lett volna eddig nyilvánvaló), a Végítélet (The Stand) c. könyve négy állam kedvencének bizonyult, és mindössze egy könyv van még, amely egynél több állam kedvence, ez pedig az Amerikai istenek (American Gods) Neil Gaimantől (na, ezt a könyvet is jól be kellene fejeznem, jut eszembe). 

A legnépszerűbb könyvek államonként (forrás: mic.com)
 A felmérés során kihagyták az értékelésből azokat a könyvsorozatokat, amelyek nem állják meg magukban a helyüket, így például nem indult sem az Alkonyat sorozat, sem a A szürke ötven árnyalata. Milyen szomorú.
Felkerült sok klasszikus, például a Ne bántsátok a feketerigót! vagy az Édentől keletre, de ezek mellett helyet kaptak az egészen új sikerregények is, mint a Csillagjainkban a hiba, a Ha maradnék, illetve a Holtodiglan.

május 19, 2015

Kimaradt klasszikusok kihívás


Ma az interneten bóklászva futottam bele már nem először a hírbe, miszerint az Egyesült Államok egyik nemzeti kincse Harper Lee új könyvvel érkezik júliusban. Aki esetleg nem tudná, az írónő híres regénye a Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill a Mockingbird) az amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, amelyért Pulitzer-díjjal jutalmazták.

Interjú: Meg Cabot az új Hercegnő könyvekről

Nem sok olyan könyvmoly van szerintem az országban, aki ne hallott volna Mia Thermopolisról és A neveletlen hercegnő naplója szériáról, melynek első része 2000-ben jelent meg, és azóta 10 része jelent meg. A The Mary Sue online magazin készített interjút a fiataloknak szóló könyvsorozat írónőjével, Meg Cabottal, aki idén, hat évvel a legutóbbi rész után két új könyvet is megjelentet a sorozatból. Cabot az új szereplőről, Oliviáról, és a felnőtt Mia hercegnőről is beszélt az oldallal. Sam Maggs cikke következik, saját fordításban.

Mia Thermopolis volt a lelki társam ahogy felnőttem; minden Neveletlen hercegnő könyvet számtalanszor elolvastam és együtt nőttem fel ezzel a kelletlen hercegnővel, sőt, még az Anne Hathaway által alakított filmbéli verzióját is imádtam. Most, Meg Cabot visszatér Genovia világába egy új könyvvel a fiatalabb olvasóknak, és egy másik könyvvel nekünk, idősebb rajongóknak is.
A From the Notebooks of a Middle-School Princess (Egy középiskolás hercegnő jegyzeteiből) Olivia, Mia rég elveszett húgának történetét meséli el, akivel történetesen közös az édesapjuk. "Mia családja nagyjából egy verziója az én családomnak", mondja Cabot. "Nekem is van egy afrikai amerikai testvérem, így úgy gondoltam, miért is ne? Az ő családjuknak is szüksége van erre!"
"Bár az én testvérem fiú", tette hozzá, "Nincsenek lánytestvéreim, úgyhogy ez egy kicsit egy ábránd csak a részemről. Sőt, Mia egész élete egy ábránd a részemről!" nevet Cabot.

május 16, 2015

Ragyogó helyek | Jennifer Niven: All the Bright Places


Theodore Finch számára a halál lenyűgöző, és gyakran gondolkozik azon, hogyan vethetne véget az életének, azonban valahányszor akár egy aprócska jót is talál az életében, mégsem határozza el magát.  Violet Markey a jövőért él, az érettségiig számlálja a napokat, mikor végre elhagyhatja az indianai kisvárost, amely nővére halálának fájó emlékével terhes.
Mikor Finch és Violet találkoznak az iskola harangtornyának peremén, nem nyilvánvaló, ki is mentett meg kit az ugrástól. Viszont Finch Violetet választja az iskolai projekthez, amely során felfedezik a környezetüket, olyan kincseket találva, amire sosem gondolt volna egyikük sem, és mindketten kicsit rátalálnak önmagukra. Violet elfelejti számolni a napokat, Finch pedig végre önmaga lehet. Ám ahogy Violet világa egyre nagyobb és nagyobb lesz, Finch számára minden kisebbnek tűnik.


Író: Jennifer Niven
Kiadó: Knopf Books for Young Readers
Oldalak: 400
Megjelenés: 2015.01.06

május 15, 2015

Interjú: A WOW Kiadó válaszol


Amint arról már beszámoltam, új kiadó jelenik meg a színen, gyönyörű borítóikkal, és fiatalos lendületükkel máris felkeltették minden fiatal olvasó figyelmét. Kérdéseimre e-mailen keresztül válaszolt a WOW Kiadó munkatársa, levelemben a terveikről, a borítóikról és a stratégiájukról faggattam őket. 

Bréking: feltalálták az ültethető könyvet - Könyves hírmorzsák


  • Gill Lewis írónő Scarlet Ibis c. könyve nyerte meg az idei Little Rebels díjat, miután a bírák egyöntetűen az ő regényét szavazták meg az év legjobbjának. A díj egyébként mindig az év legradikálisabb fikcionális regényének jár, jelentette a The Guardian.
  • Katasztrófa! Kimaradt egy nagyon fontos selfie Kim Kardashian Selfish c. könyvéből!
  • Nem csak a celebek selfieznek, hanem a jelek szerint Lucifer is. A MúltKor magazin egy érdekes cikkében ír a Sátán Bibliájaként elkészült középkori kódex legendájáról.
  • Astrid Lindrennek, a Harisnyás Pippi c. gyermekkönyvsorozat svéd írónőjének kiadásra kerül a második világháborúról írt naplója. A könyv címe Krigsdagböker, azaz Háborús napló, és az írónő családja révén kerül napvilágra, akik az írónő nem kevesebb, mint 17 kötetes feljegyzéseit gyúrták össze egy könyvbe. 
  • A hét legzseniálisabb híre: Megjelent az első ültethető könyv, melynek címe Mi Papá Estuvo en la Selva (vagyis Az apukám elment a dzsungelbe). A kiadvány sajátossága, hogy miután az ember végzett az olvasással, eláshatja a földbe a könyvet, és mivel annak lapjai részben összesajtolt magokból készült, így fa nőhet belőle. A könyvet több könyvesbolt kirakatában mutatják félig földbe ásva (lásd, fenti kép) és ott szépen ki is csíráznak. A project neve Tree Book Tree (vagyis Fából könyv, könyvből fa).

május 12, 2015

Bemutatkozik a WOW kiadó

Új kiadó nyitja meg a kapuit május 23-án! A WOW kiadó tegnap nyitotta meg a Facebook lapjukat, ami viszonylag nagy érdeklődésnek örvend, annak ellenére, hogy még egyik könyvük sem jött ki. A borítóik pedig egészen egyszerűen gyönyörűek. Ki más várja még nagyon ezt kis vérfrissítést? Az biztos, hogy én igen!

Ezen felül a kiadó elvállalt egy emailes interjút, én pedig el is küldtem a kérdéseimet, úgyhogy amint kapok rá választ, megosztom veletek!

Jennifer Niven tönkreteszi az életemet



A minap kezdtem el olvasni Jennifer Niven All the Bright Places c. könyvét angolul, és abszolút imádom. Ki is tweeteltem magamból a feszültséget gyorsan, és legnagyobb meglepetésemre az írónő elkezdett válaszolgatni a tweetjeimre! Odáig fajultak a dolgok, hogy papírzsebkendőként hasznosítható törülöközők és Nicholas Hoult, mint tökéletes dreamcast főszereplő is szóba kerültek. (Merthogy már biztosan készül belőle film, a női főszereplője pedig Elle Fanning lesz!) Ez a nő olyan aranyos mindenkivel a Twitteren, hogy leesett az állam, de tényleg.


Az All the Bright Places egyébként két középiskolás történetét mutatja be. Finch depresszióval küzd és menekül az élettől, csak úgy, mint Violet, aki nővére halálán nem hajlandó túllépni. Mikor ez a két különböző fiatal találkoznak, rájönnek, hogy nem is annyira különböznek egymástól, és gyökeresen megváltoztatják egymás életét. Finch mint narrátor az egyik legszórakoztatóbb mesélő,akivel az utóbbi időben találkoztam. És igen, tegnap kicsit elmerültem a könyvben, és mire feleszméltem addigra már fél kettő volt. 


május 11, 2015

Menekülés haza. | Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje

Történet: Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis, és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem.
Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát.
Gloria Bohème-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt. Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.
Csodák ideje
Író:
Anne-Laure Bondoux
Eredeti cím:
Le temps des miracles
Fordító: Burján Monika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Országos megjelenés: 2014.12.10

Az alapfelállás


A francia írónő, Anne-Laure Bondoux regénye az a fajta, ami csak ad, két kézzel, folyamatosan, teszi mindezt úgy, hogy közben kicsit elvesz, kicsit átformál, és elgondolkodtat. A könyv kezdetekor mindössze hétéves Kumail szemszögéből látjuk a történetet, aki a háború és a szegénység nehézségeit olyan gyermeki ártatlansággal narrálja az olvasó felé, amely igencsak megrázó. A számára magától értetődő tehetetlenség, és hogy az ember nem tehet mást, csak úszik az árral egy olyan szintű magatehetetlen állapotba ringatja az olvasót is, hogy annak nincs más dolga, mint figyelni, olvasni és lapozni. 
Érdekesnek tartottam azt is, hogy míg a média gyakran a "menekült-problémáról" beszél, mintha a mi, átlagemberek problémája lenne, hogy ők vannak és jönnek, addig ez a könyv az ő "szemszögükből" mesélt, és nem csak arra mutatott rá, hogy nekik mennyire rossz, hanem arra is, hogy nekünk mégis kerül étel az asztalra, van fűtés, van villany, tiszta ivóvíz, és akármennyit is panaszkodunk az életünkről, érdemes belegondolni, mennyire is nagyok a problémáink valójában.


Új ekönyvolvasót dobott piacra a PocketBook

Szűkíti az e-könyv olvasó és az igazi könyvek közötti rést a legújabb PocketBook Touch Lux.

A Touch Lux széria legújabb készüléke, a PocketBook Touch Lux 3 HD minőségű (1024x758 pixel felbontású) E Ink Carta kijelzőjének halvány háttere és kontrasztos fekete színei a hagyományos papírral szinte megegyező olvasásélményt nyújtanak. Elődeihez képest a képernyő 50 százalékkal erősebb, 15:1 arányú kontrasztot és 20 százalékkal nagyobb tükröződésmentességet kínál.

A kijelzőn minden eddiginél egyszerűbb a legkisebb betűméret és a legbonyolultabb grafikonok megjelenítése is, míg a LED háttérvilágítás bármilyen fényviszonyok között gondoskodik a kielégítő olvasásélményről.

A 18 különböző könyv- és négy grafikus formátumot (JPEG, BMP, PNG, TIFF) támogató e-könyv olvasó 4GB belső memóriája és microSD kártyával megfejelt memóriája (32 GB-ig) könyvek ezreinek tárolását teszi lehetővé. Az 1 GHz processzornak és az 256 MB-nyi RAM-nak köszönhetően a lapozás gyors, és az alkalmazások is zökkenőmentesen futnak a készüléken.

A beépített wifin keresztül az olvasón elérhető az összes online tartalomküldő szolgáltatás, így a Dropbox, a Send-to-PocketBook vagy a PocketBook Sync. Az előre telepített ReadRate applikációnak köszönhetően pedig könnyedén megoszthatjuk a könyvekkel kapcsolatos tapasztalatainkat barátainkkal.

A PocketBook Touch Lux 3 fekete, fehér és szürke színben érhető el 45 ezer forintért.

Forrás: HVG

május 10, 2015

Interjú: Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el!

Rácz-Stefán Tibort első könyve, a Fogadj el! kapcsán kértem fel egy interjúra, amire nagy örömömre igent mondott.

A képet készítette Deszy @ deszy-konyv.hu

Tibi online válaszolt az általam összeírt kérdésekre, amelyben beszélgetünk az elfogadásról, a magyar liberális gondolkodás jelenlegi állapotáról, a karaktereiről, lehetséges folytatásról és arról a brutális befejezésről is. A Fogadj el! december óta kapható a könyvesboltokban, online itt tudjátok megrendelni!


Letehetetlen: Az első néhány oldalon megemlíted, hogy az amerikai tiniöngyilkosságok inspiráltak, hogy megírd ezt a történetet. Úgy gondolod nálunk is ennyire jelen vannak az ezt kiváltó dolgok? Gondolok itt az online zaklatásra és az iskolai piszkálódásokra.

Rácz-Stefán Tibor: Úgy érzem, hogy itthon is jelentős az iskolai terror és az online piszkálódás. Több tinédzser olvasómtól is hallottam már, hogy velük milyen csúnya dolgok történtek, és mennyi szenvedést okoztak nekik a társaik.
Ami azt illeti, a saját iskolai éveim sem voltak éppen zökkenőmentesek. Állandó félelemben éltem, gyűlöltem iskolába menni, azt a lelki terrort, amit elviseltem nem kívánom senkinek. Tehát saját tapasztalatból tudom, hogy jelen van a zaklatás mindenütt.
A különbség Amerika és Magyarország között az, hogy nem kapnak nyilvánosságot az esetek. Nyugaton más a kultúra, ott tudják, ha megosztják a történetüket a világgal, azzal előidézhetnek némi változást. Itthon az emberek inkább elbújnak, az (országos) sajtó is ritkán foglalkozik a zaklatásos történetekkel, hiszen az érintettek úgymond nem bújnak elő. Mindez persze nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Sőt!


L: Egy ponton a könyvedben erős kontrasztot kap a magyar felfogás az Egyesült Államokban domináló szemlélettel a liberális emberi jogokról, és nem túl szép az a kép, amit kapunk. Ennyire kilátástalannak találod a helyzetünket, vagy azért valamelyest látsz javuló tendenciákat az utóbbi időben, ami a másság elfogadását illeti?

RST: Ma már egyértelműen jobb, mint teszem azt öt-tíz-tizenöt éve. Az emberek több pontról hallják, hogy az elfogadás mennyire fontos, a könyv is e-célból született meg.
Az emberek egy részére hat a pozitív üzenet, sokan nyitottak és elfogadóak, elsősorban a fiatalabb korosztályban. Persze, alapvetően úgy tűnhet, hogy nagyon borúsan látom a világot, de ez véletlenül sincs így, pontosan tisztában vagyok a ténnyel, miszerint egyre több az elfogadó ember Magyarországon. Csak egyszerűen lenne még min javítani.

L: Nagyon érdekes a párhuzam a két főszereplőd között, hiszen Dávid és Petra mindketten titkot őriznek. Úgy gondolod azonosan súlyos kettejük problémája?

RST: Az egyik barátnőm szokta mondani, hogy mindenkinek a maga terhe a legnehezebb. Senkinek sem egyszerű elviselnie a zaklatást, a fájdalmakat és az önmarcangolást. Egyszerűen a két főhősöm esete olyannyira más, hogy összehasonlítani is nehéz őket.
Petra saját magának keverte a trutyit, hazudott, amit sokan főbenjáró bűnként emlegetnek, de én valahol megértem Petra döntését, hiszen egy merőben más világba került, ahol egyből azt hallotta, nem menő dolog ösztöndíjasnak lenni. Az ő helyzete igazából azért súlyos, mert saját magát keverte bajba, aztán meg elindult az a bizonyos lavina.
Dávid legfőbb nehézsége az, amiről nem tehet. A mássága. Nem egyszerű ezzel sem együtt élni, rengeteg fájdalmon és önértékelési problémán esik át egy LMBT tinédzser.

L: A könyv nagy részében Petra és Dávid szemszögéből olvashatjuk a történetet, ám Petráé az egyes szám első személyű, míg Dávidé inkább kicsit külső szemlélőként, egyesszám harmadik személyben íródott. Tudatos, kreatív döntés volt ez a részedről?

RST: Már a könyv írásának az elején tudtam, hogy nem csak Petra és Dávid, hanem más szereplők fejébe is bepillanthatunk legalább egy fejezet erejéig. Úgy voltam vele, hogy öt-hat karakter sok lenne E/1-ben, és azt sem szerettem volna, ha összemosódnak a hangok. Ezért született meg ez a döntés. 

Innentől spoilerek következnek!

Dívány.hu: Hagyjuk már a Légy jó mindhaláligot!


A Dívány.hu Primilla nevű írója eléggé fején találta a szöget azt illetően, hogy mi a baj a kötelező olvasmányokkal, illetve az iskolai irodalomtanítással.

A kamaszok általános véleménye szerint irodalmi szövegek nehezen érthetők, fontos dolgokról szólnak, régiek, és általában tanulságosak. Mielőtt elkezdenénk jajveszékelni, hogy ezeket a mai fiatalokat már egy jó könyv sem tudja lekötni, és csak a számítógép megy mindig, megnyugtatunk mindenkit: a diákok 86 százaléka olvasó, vagyis évente legalább egy könyvet elolvas, és szintén minden harmadik gyerek a „Z” generációból elit olvasónak számít, vagyis havonta lesz gazdagabb egy irodalmi élménnyel. Ez derül ki egy 2012-es kutatásból, melynek eredményeiről a legfrissebb Új Pedagógiai Szemlében jelent meg tanulmány.

Csak hát ezek a gyerekek nem azt szeretik olvasni, amit az iskolában eléjük tesznek. A magyartanároknak csak elenyésző része olvastat felső tagozaton nyolcvan évesnél (!) fiatalabb szöveget, 7-8. osztályban például 85 százalékuk még mindig a Légy jó mindhaláligot teszik kötelezővé, annak ellenére, hogy ez a mű nem csak érdektelen (és túl korai) a 13-14 éveseknek, de nehezen is érthető, ezért egyáltalán nem alkalmas iskolai, kötelező olvasmánynak. Így persze arra sem alkalmas, hogy megszerettesse az olvasást a gyerekekkel.

A másik baj az irodalomtanítással pedig az, hogy olyan, mint egy harminc évvel ezelőtti múzeum: a tanuló csak befogadója lehet ennek a művészetnek, de gyakorlója semmiképp, és ettől az egész elvonttá válik, nem pedig átélhetővé. Holott rajzórán rajzolnak, énekórán énekelnek a gyerekek az iskolában  – irodalomórán viszont nem írnak hexametereket, szonetteket, novellákat. Katarzis élmény, ami pedig az egész lényege lenne, egyre ritkábban éri őket, ezért az irodalom a legrosszabb értelemben vett iskolai kötelezettséggé silányult – állapítja meg a tanulmány.

Így jártak a trollok, akik beszóltak Rowlingnak

Május 8-án J. K. Rowling valószínűleg nem először és nem is utoljára tapasztalta meg arra, hogy mennyi ignoráns és rosszindulatú ember van a Twitteren. Az írónő nemtetszését fejezte ki, miután az aznap zajló népszavazáson a konzervatív párt győzedelmeskedett a munkáspárt fölött, akik mellett Rowling többször is felszólalt a közösségi oldalon. A Harry Potter írónője ezek után több, káromkodással és nőgyűlölő megjegyzéssel teli üzenetet kapott, de annyira lazán és kecsesen vágott vissza ezekre, hogy mindenképpen megérdemelnek egy külön postot.


Íme egy gyöngyszem a felé érkező kommentekből:
"Sose felejtsétek el, hogy JK. Rowling valójában egy kib*szottul sz*r író és azok a "felnőttek, akik élvezik a könyveit" a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy egy pi*sa" A személyes kedvencem: "Az a baj, hogy nem ismered kel a Mardkáros osztálytársaidat" - utalt ez a kommentelő arra, hogy Rowling rossz oldalon áll.
"Te pedig le sem tudod írni azt, hogy Mardekár." - tweetelte vissza az írónő, majd hozzátette: "Chris, ha a győzelem fényében is ilyen dühös vagy, akkor tényleg egy ölelésre van szükséged."
Még egy zseniális így a végére: "Az internet nem csak azért van, hogy lehetőséget adjon nőgyűlölő zaklatásra, tudod.
Pénisznővelőket diszkréten is lehet vásárolni."

május 09, 2015

Könyves hírmorzsák

A gyermekkönyvek aranykorukat élik a The Guardian cikke szerint

  • A The Guardian ismert írók kedvenc gyermekkori könyveit gyűjtötte össze. Többek között Doris Lessing és Margaret Atwood mesélnek az őket inspiráló könyvekről.
  • Cassandra Clare Végzet ereklyéi könyvsorozatán alapuló Shadowhunters sorozat újabb színészeket castolt. Az eddig bejelentett színészek: Katherine McNamara (Clary), Matthew Daddario (Alec), Emeraude Toubia (Isabelle), Dominic Sherwood (Jace), Isaiah Mustafa (Luke).
  • Ellopták egy könyvvásárról Gabriel García Marquez Száz év magány c. könyvének egy ritka példányát. (Origo)
  • Kim Kardashian 448 oldalas könyve a Selfish (Önző) május 5-én került a boltokba. Hogy mindenki könnyen megértse, nagyon sok képet tartalmaz. "Tűzrakáshoz tökéletes!" - írja az egyik kritikus az Amazonon. (Mashable)
  • Így lehet felújítani egy régi, elhasznált könyvet! (videó)
  • Tyler Oakley, aki igazi sztárnak számít az interneten YouTube csatornájának köszönhetően (6,8 millió követővel rendelkezik) bejelentette, hogy idén októberben kerül kiadásra első könyve, a Binge.
  • Johnny Cash fia egy igencsak bensőséges életrajzi könyvet írt méltán híres édesapjáról Home of Cash címmel, és erről beszélget a RollingStone magazinnal három évvel a könyv megjelenése után.
  • A The Guardian szerint az utóbbi évben tizenegy százalékkal nőtt az eladott gyerekkönyvek száma, Dawn Finch a gyermekkönyvek aranykorának nevezi a mostani időszakot. A 2014-es év legkeresettebb könyve egyébként John Green Csillagjainkban a hiba c. könyve volt, mely a szigetországban csak nyomtatott példányban mintegy 900 ezer példányban kelt el.
  • Neil Gaiman, Allison Bechdel és Art Spiegelman is részt vesznek a Pen díjátadón házigazdaként, miután néhány író visszalépett azután hogy értesültek róla, hogy a ceremónián megemlékeznek a Charlie Hebdo tragédiáról egy különdíjjal. Gaiman a következőt nyilatkozta: "Megtiszteltetés, hogy felkértek. A Charlie Hebdo rajzolói a bátorságukért kapják ezt a díjat, hiszen azután is folytatták a magazinok kiadását, hogy a székházukat lebombázták, a túlélők pedig nem adták fel a gyilkosságok után sem." (IBTimes)

Ma született J. M. Barrie, rombolom a gyerekkorotokat


Nem sok az olyan ember a világon, aki még sosem hallott Pán Péter történetéről, Sohaországról, Wendyről, az Elveszett Fiúkról, Hook kapitányról és a fiúról, aki elveszítette az árnyékát és sosem akart felnőni. Számomra ez a mese nem annyira régen kapott új értelmet, hiszen gyerekként semmi másra nem vágytam, csak hogy végre nagy lehessek, de az igazság az, hogy egy ponton mindenki életében eljön az a pillanat, hogy azt kívánja, bár ne nőtt volna fel soha. Szeretném leszögezni, hogy annak ellenére, ami a cikk további részében érkezik most, szerintem ez egy nagyon jó kis történet, amihez foghatót nem nagyon láttunk az irodalomban, igazi klasszikus, és azt a kreativitást és képzelőerőt, amely a megalkotásához szükséges volt, senki sem fogja elvitatni Sir James Matthew Barrie-től, akinek a fejéből kipattant. Csak ne jönne most az hogy "viszont...".

Viszont azt nem mindenki tudja, hogy Sir J. M. Barrie nem volt sajnos az a karizmatikus és lendületes figura, akit sokan a 2004-es Én, Pán Péter c. filmből megismerhettek, Johnny Depp alakításában. Az íróról ismerősei közül néhányan azt állították, hogy zaklató volt, impotens férj, és mindennél jobban szerette a kisfiúkat.

A halál a legnagyobb kaland kezdete.
- J. M. Barrie
James Matthew Barrie egy konzervatív skót családba született 1860. május 9-én, kilencedik gyermekként, két testvére még a születése előtt elhunyt. Mikor James hatéves volt, a bátyja, David, aki egyébként édesanyja kedvence volt, elesett a jégen korcsolyázás közben és beütötte a fejét és azonnal szörnyethalt, mindössze tizenhárom évesen. Sokan ezt az eseményt tulajdonítják annak a pontnak, mikor a gyászoló édesanyját látva, a fiatal James tudatába befészkelte magát a gondolat, hogy jobb lenne, ha minden kisfiú megmaradna kisgyerekként egy távoli országban, ahol sosem nőnek fel. Bizonyos értelemben Sohaország maga mint egy cseppnyi távoli mennyország született meg a képzeletében, az ideális paradicsom, ahová az elveszett gyerekek jutnak. Barrie feljegyzéseiből az is kiderül, hogy az édesanyja annyira megtört idősebbik fia halálának terhe alatt, hogy Jamest gyakran David ruháiba öltöztette, és James gyakorta hallotta édesanyját beszélni valakihez, aki ott sincs, mintha halott fiát látná.

május 08, 2015

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! kritika



Életemben most először kritizálok egy könyvet, amit olyan ember írt, akit személyesen és évek óta ismerek. Rácz-Stefán Tibor ugyanis, nekem csak Tibi, akitől rengeteg dolgot tanultam az elfogadásról és az együttérzésről, még akkor is, ha ő ezzel nem is feltétlenül van tisztában. Blogját egy időben napi szinten figyeltem, mostanában ez leredukálódott hetente egy alkalomra, de akárhogy is nézzük, jelen voltam azóta, hogy az oldal először megnyitotta a kapuit. Ezért egy kicsit nehéz a dolgom, amikor őszinte kritikát kell megfogalmaznom valamiről, amibe egyértelműen szívét-lelkét beletette, de mégis ezzel próbálkozom.

Az alapfelállás

Történetünk két főhőse Petra és Dávid, akik ugyanabba az elit gimnáziumba járnak, és mindketten titkolják a személyiségüknek egy igencsak fontos részét. Petra vidékről érkezett az iskolába, és bár szegény családból származik, mindig is az volt az álma, hogy bekerülhessen a Szép Remények nevű gimnáziumba. Ösztöndíjjal érkezik, ám mivel az osztálytársai megvetik a kevésbé tehetős diákokat, hazudik a származásáról és az anyagi helyzetükről. Dávid, aki hamar megtalálja a közös hangot Petrával, igyekszik szinte észrevétlennek maradni társai körében, ugyanis fél, hogy mi lesz ha kiderül, hogy meleg. Közben azonban Dávid megismerkedik a gólyatáborban a jóképű Áronnal, aki számára nyilvánvaló Dávid vonzalma, és ezt gúnyosan ki is használja.

Ritkán fut bele az ember a Young Adult típusú könyveknél olyan történetbe, ahol már szinte a legelejétől fogva tudni lehet, hogy az írója egy ilyen fontos üzenetet akar átadni. Már a második-harmadik fejezet környékén egyértelmű volt számomra, hogy ebből valami nagy tanulság fog kerekedni, és ezen nem igazán segített az sem, hogy a prológusban előre vetített káosz, mint egy fekete felhő lebegett a fejem fölött olvasás közben. Az a prológus azonban nagyon jól működött, mert emlékeztetett rá, hogy bár az első néhány fejezet amolyan kissé klisés gimis filmes beütést kapott, addig tudni lehetett, hogy egy ponton majd gyökeresen megváltozik minden. A kontraszt, amit így kaptam nagyon éles és erőteljes volt, és megmondom őszintén, ha nem lett volna, nem biztos, hogy érdekel annyira Petra története, hogy folytassam az olvasást az első két-három fejezet után, de így végig kíváncsi voltam, hogy mi lesz.

május 06, 2015

KMK Bolt megnyitó és tavaszi KMK zsákmány

Sokakat, köztük engem is szinte hipnotizált a bolt plafonjáról lógó könyvek sokasága

A mai nap során részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó által szervezett bolt megnyitón Budapesten, a Westend City Centerben. Az üzlet az aluljáró szinten található, a Jókai Mór sétány 33-as szám alatt. Korán érkeztem, de mégis teljes nyugalommal limbóztam át a félig leeresztett rács alatt, hiszen bár a bolt nyitásán fáradozó csapatból nem ismertem túl sok embert, gondoltam segítek nekik egy kicsit, apró dolgokban, amikben tudtam. Nagyon örültem neki, hogy az egész csapat hangulata ugyanolyannak tűnt, mint mikor 2008-ban először találkoztam a kiadó munkatársaival: családias, könnyed atmoszféra, barátságos tagokkal, akik bár nem ismertek, készségesek voltak és örömmel vették a segítséget is. Ez a viselkedés jellemezte egyébként a bolt eladóit is, akik mosolyogva szolgálták ki a vevőket még este nyolckor is, annak ellenére, hogy ahogy hallottuk, néhányuk már hajnalban talpon volt a megnyitó miatt, és több mint valószínű, hogy szörnyen fáradtak is voltak, de ennek nyoma sem látszott sem rajtuk, sem a Könyvmolyos csapat többi tagján.

A bolt elsőre kicsit zsúfoltnak tűnt, bár valószínűleg csak azért, mert hirtelen elég sokan tódultunk be, a kiadó pedig az összes, jelenleg kapható könyvét felvonultatta, és ehhez bizony elég sok hely kell. A polcok elrendezése elegáns, bár első ránézésére nem tűnik feltétlenül praktikusnak az egy-egy talpára állított példányos elrendezés hiszen ahogy sorba kapkodtam le a polcokról a könyveket, amikkel majd megrohamoztam később a pénztárat, bizony itt-ott lepotyogtak ezek a felállított példányok, de határozottan elegáns hatást kelt, és könnyen meg is találhatja az ember, amit keres.


május 05, 2015

Blognyitás


Nem sok dolgot gondolok át annyira, mint ennek a blognak a megnyitását. Őszintén bevallom, hogy nem vagyok egy megfontolt ember alapvetően, ami eszembe jut, abba belevágok, de ez a blog már érik egy ideje.

 Egy ponton még odáig is eljutottam, hogy mint az egyszeri szülő, aki sír saját elmulasztott lehetőségei fölött, javasoltam, sőt, tukmáltam egy kedves barátnőmre, hogy ugyan már, indítson egy könyvesblogot.

Azóta túl sok olyan "kötelező" olvasmányon kellett átrágnom magam, amik egy jó időre eltántorítottak attól, hogy a magam szórakoztatására kézbe vegyek egy könyvet, de ennek most vége. Szeretnék megint jó kapcsolatot ápolni a könyveimmel, és ők tényleg sok szeretettel fogadnak vissza, mint mindig, mindenkit. Ki tart velem? :)

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com