Ha igaz volna! | Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Ahogy a címe is mutatja, Rácz-Stefán Tibor második regénye a Túl szép, a már-már filmbeillő, gyakran használt elemek (trope-ok) és a valóság között egyensúlyoz, és emiatt, egy kicsit túl szép, hogy igaz legyen. De ez nem feltétlenül baj.

Egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy túlgondolok dolgokat, és túl kritikus vagyok filmekkel, könyvekkel kapcsolatban. Talán az egyetem, a bölcsész kar és a sok elemzés, meg darabokra cincálás az oka, talán valami más, de mostanában ez így van, és már előttem sem titok. Főleg, mert sokszor kapom meg azt, hogy "Miért kell neked mindenbe belekötni?", vagy hogy "Miért nem tudod egyszerűen csak élvezni ezt a könyvet/filmet/sorozatot/stb?" Ilyenkor néha elgondolkozom, hogy tényleg nem élvezem azt az adott történetet? Vagy csak szeretek hibákat találni, mert tényleg ilyen kis kekeckedős vagyok, akinek bele kell kötnie mindenbe? De mindig arra a következtetésre jutok, hogy akárhogy is van, nem érdekel, ki mit gondol. Szeretem a Tróját, annak ellenére, hogy történelmileg nem pontos, szeretem a Herkules és a Tarzan meséket, pedig az eredeti mitológiához semmi közük. És szerettem a Túl szépet is, pedig, az a része, amit én is megéltem, távol áll a mostani magyarországi élettől, vagy egyáltalán sok mindentől, amit az emberi viselkedésről tudok. Ugyanakkor beismerem azt is, lehet, hogy nem tudok mindent. Ez már haladás, ugye? Lássuk, miről is szól, Rácz-Stefán Tibor második regénye!

Bevezető:

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rácz-Stefán Tibor második regénye, a Túl szép! A Fogadj el! véresen komoly témái után a szerző kicsit könnyedebb vizekre evez, de természetesen főhősei ezúttal sem ússzák meg gondok nélkül.

A Blogturné Klub bloggerei hat állomáson keresztül követik a túlsúlyos, de aranyszívű Márk és a jóképű, utat vesztett volt sportoló, Olivér kalandjait.

Tarts velünk, és ha ügyesen úszol az akadályok között, a könyv egy példányát is megnyerheted!

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.

Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?

Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.

Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?

Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?

A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Itt az elején le kell szögeznünk valamit. Ha van olyan sztori fajta, ami sajnos nekem nem nagyon szokott átjönni könyvekben, az a "megjavuló rosszfiú" klisé. Tudjátok, amikor van egy srác, akinek ránézésre akkora az arca, hogy külön száll fel a buszra, előbb az arca, aztán ő, és utána két helyet is foglalnak, mikor megállnak a busz közepén. De aztán jön a főhős, akinek megnyílik ez a rossz srác, és kiderül, hogy ő nem is az, és az arca sem olyan nagy, és hirtelen már nem is beképzelt, és megjavul. Vagy leszokik a szörnyű szokásairól, vagy már nem gyilkol embert, satöbbi. Én ezeket valamiért nem, egyszerűen nem megy. Filmekben, sorozatokban elviselem, könyvekben valamiért zavar, pláne, ha  fejükben találom magam. Márpedig a regény egyik főhőse, Olivér pontosan ilyen karakternek indul, és így is viselkedik, úgy nagyjából a könyv negyedéig. 

Lehet, hogy azért, mert lányból vagyok, és a csajok mindig (már ha hihetünk a fámának) sokkal érzékenyebbek a külsejükkel kapcsolatban, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki tényleg így lássa magát, hogy ő most itt a császár, és mindenki más meg csak azért van, hogy őnagyságát csodálja. Olivér eléggé így viselkedik, és ez eléggé zavar. Azoknak, akik szeretik a megreformált rosszfiús szálakat, azoknak valószínűleg ez nem fog gondot okozni. Igen, ezt az elején le kellett írnom. Igen, ez egy nagy negatívum. Igen, ezután csak pozitívumok jönnek!

A szerző második regényével sokkal inkább levett a lábamról, mint az elsővel. Az első regényéről készült kritikám talán túl nyersre sikeredett, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy idestova hat éve ismerjük egymást (hű!), így szerencsére nem pont ez vert éket közénk. Mikor azonban meghallottam, hogy ennek a regénynek mennyivel másabb a története és a hangulata, mindenképpen olvasni akartam! Így hát belevetettem magam Tibor első new adult könyvébe, és nem csalódtam! Egy darabig szenvedtem, de nem a könyvvel, hanem magammal.
Ahogy korábban írtam, annyira valószerűnek akartam látni a világát, amilyet, ha őszinte akarok lenni, valószínűleg nem is lenne élvezet olvasni. (Vegyük a srácot, akit mindenki egy Pepsi reklámból ismer, pedig a Pepsi csak eleve celebekkel dolgozik. Aztán ott voltak a zenei aláfestések, a folyamatos sorozatutalások, - vagy ahogy a Fogadj elnél írtam-, termékmegjelenítések, ezek engem itt-ott ki-ki rángattak a történetből, még akkor is, mikor egészen dinamikusan haladt előre a sztori.) Így hát tettem két elméleti lépést hátra, tartottam egy kis szünetet, majd egy új szemlélettel felszerelkezve léptem vissza a könyvhöz. Könnyedén kezeltem a történetet, és ennek köszönhetem azt, hogy egy ponton annyira földhöz vágott érzelmileg, hogy azt sem tudtam, mi merre, hány méter. (Megsúgom: a halottak napjás jelenet, pláne egy ilyen szerzői ajánlás fényében!)

Bár onnantól kezdve, hogy a két szereplő elkezd nyitni egymás felé, kissé gyorsnak éreztem a kapcsolatuk alakulását, mégsem tűnik irreálisnak. A beszélgetések, amiket lefolytatnak egymással, nagyon bensőségesek, és bőven elégnek éreztem őket ahhoz, hogy ennyire elmélyedjen a kapcsolatuk, de ettől még az egyes lépések nekem kicsit gyorsan következtek egymás után.

Olivért kiemeltem már külön, így ki kell térnem a másik főszereplőre is. Márk nem csak egy kövér srác, akit mindenki csúfolt az iskolában, Márk nem csak az az ember, akit mindenki leszól, akire mutogatnak, akit kinevetnek. Márk számomra, azon felül, hogy egy szerethető karakter, egy metafora is. Nem is maga Márk, hanem a problémái a súlyával, az identitásával. Megtestesít mindent, amit valaha is szégyelltem magamon. Úgy érzem, hogy ha nem is vagyok túlsúlyos, így ezt nem tudom átérezni, de más dolgokkal igenis nem vagyok elégedett, és sokan vagyunk így, sőt, mindenki találhat magán olyasmit, amit nem szeret. Márk karakterével megláthatjuk, hogyan is lehet kezelni ezeket a problémákat. Nekik lehet menni láncfűrésszel, próbálhatjuk kisebb lépésekben, óvatosan körüljárva kigyomlálni őket, vagy egyszerűen megpróbálhatjuk el is fogadni őket. Ami még sokkolt egy kicsit, bár ez inkább olvasás után esett le, hogy az addig oké, hogy mi nem szeretünk dolgokat magunkon, de amíg az a dolog, amit nem szeretünk, nem szembetűnő, senki sem foglalkozik vele, vagy említi nekünk. Márk súlyán viszont mindenki nevet, mutogatnak, és ez érdekes kontrasztot ad, aközött, hogy mi mit gondolunk magunkról, és hogy mi az, amit a társadalom is tényleg "hibának" vagy csúfolódás tárgyának lát bennünk. Érdekes volt ebbe belegondolnom.

Ami nagyon-nagyon tetszett a könyvben, és a legkedvesebb rész volt számomra, az Dorina és Márk barátsága. Dorina elsőre igazán sablonos karakternek tűnt, de aztán ahogy ki lett bontva a személyisége a könyv során, nagyon megszerettem őt, és a Márkkal való kapcsolatát. Szerintem a szerző jobban ír barátságokat, mint szerelmeket, sokkal organikusabbnak, valóságosabbnak hatnak, de ez már csak az én egyéni véleményem.

Aki a Fogadj el! nagy volumenű drámáját akarja újra élni, az picit vegyen vissza az elvárásaiból, mert ez a regény nagyon más, mint Tibor korábbi regénye. Viszont ha nyitottak vagytok egy újabb történetre, amivel le fognak venni a lábatokról, akkor mindenképpen ajánlom nektek a Túl szépet!

Értékelés

Alapötlet:

Karakterek:

Stílus:

Dinamika:

Befejezés:

A turné menetrendje:

12.06. Deszy könyvajánlója
12.10. Letehetetlen
12.12. CBooks
12.18. Zakkant olvas
12.20. Kelly és Lupi olvas
12.22. Dreamworld

Nyereményjáték:

A könyv egyik főszereplője versenyszerűen úszott, és nem is volt rossz benne. Mostani játékunkban minden állomáson híres és sikeres úszókról találtok fotókat - magyar és külföldi úszókról egyaránt -, a Ti feladatotok pedig nagyon egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hívják.

Megéri játszani, hiszen három szerencsés megnyerheti a Túl szép egy-egy példányát.

Medencére fel!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.