Végre, végre, végre! Egy regénysorozat, ami nem eresztett le a második részre! Soman Chainani tovább szárnyal a sikeres Jók és Rosszak Iskolája széria következő részében.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritika. Összes bejegyzés megjelenítése
szeptember 04, 2016
augusztus 25, 2016
Itt a vége, fuss el véle. | Cassandra Clare: A hercegnő (Pokoli szerkezetek 3)
Elérkeztem Cassandra Clare árnyvadászos sorozatának, a Pokoli szerkezeteknek a befejező részéhez, és nem olyan elválást kaptam, mint amire számítottam.
augusztus 17, 2016
A lány, a bunkó és a jófiú | Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2)
Van egy elvem. Egy szerelmi háromszög nem zavar addig, amíg minden szereplő benne szerethető, és nem húzok túlságosan az egyik irányba, és utálom a harmadik csücsköt. Ez most itt sikerült volna?
augusztus 07, 2016
Tudományos, fantasztikus, viktoriánus | Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1.)
Egy viktoráinus kori Londonban játszódó young adult regény az egyik legismertebb kortárs írótól, akitől még egy könyvet sem olvastam szégyenszemre? Benne vagyok!
július 24, 2016
Elszigetelt családdráma | Catherine Banner: Ház az éj peremén
A Ház az éj peremén egy olyan regény, mely csaknem egy teljes évszázadon keresztül kíséri végig egy kis olasz sziget lakóinak, azon belül egy családnak az életét, akik ha nem is a világ közepét képezik, de nagyon fontos részei a közösségnek.
június 04, 2016
Az élet napos oldalán | Kim Holden: Bright Side
Optimizmusból és pozitív gondolatból sosem elég. Fűszerezd meg egy rakás érzelemmel, egy adag humorral, és egy könyvet kapsz, amely hamarosan olyan közel férkőzik hozzád, mintha legjobb barátok lennétek. Ez itt a Bright Side.
február 12, 2016
Végtelen trilógia. | Rick Yancey: Végtelen tenger
Sokáig úgy gondoltam a trilógiák középső részeire, mint egy szükséges rosszra. Két kötetes könyvet írni nem menő, háromkötetes jó szériát lerakni az asztalra pedig nehéz. De nem lehetetlen.
január 18, 2016
A szerelem sötét verem. | Jenny Han: A fiúknak akiket valaha szerettem...
A könnyed kis könyvek mostanában kerültek fel nálam az étlapra. Nem tudom miért, mindig a naaaagy dráma vonzott magához, a nagy epikus küzdelmek, a nagy hősök, és valahogy nem közelítettem a mindennapi karakterek mindennapi problémái felé.
január 15, 2016
Lehetőségek tárháza? | Kass Morgan: The 100
Mikor egy könyvből adaptáció készül, az mindig többesélyes eredménnyel kecsegtet. Többen fogják olvasni a sorozat miatt? Jobb lesz a sorozat, mint a könyv? Lehet mindkettő jó?
december 30, 2015
First world problems. | Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!
Annyira sok lehetőség van ebben az alaptörténetben, és a világban, amit az írónő megteremtett, hogy egyszerűen olvasnom kellett ezt a könyvet. Azonban semmilyen alapfelütés nem készíthetett fel arra, amit a könyvtől kaptam. Nem az volt, amire számítottam.
Arra jöttem rá, hogy kétféleképpen kezelik az írók a young adult műfajt, és azok szereplőit, illetve olvasóit. Az egyik bánásmódot imádom, a másik pedig mindig csalódást okoz. Mi a fenéről beszélek, ugye? Annak idején a Veled minden hely ragyogónál írtam, hogy imádom, hogy a szerző komolyan kezeli a korosztályt akiről és akinek ír. Ez teszi élvezhetővé a műfaj egyes képviselőit számomra is. Nyilván a tizenhat évesek nem fognak érett, okos döntéseket hozni minden helyzetben. Nyilván gyakran hibáznak, és igen, nyilván máshogy működnek érzelmileg mint a felnőttek, mások a prioritásaik. De van bennük valami, ami már megkülönbözteti őket a gyerekektől. Elvégre az "A" a YA-ban, az adult (felnőtt) szót jelöli, tehát elvárható lenne, hogy egy könyv legalább egy kicsit nagyobb részben így gondolkodjon a szereplőiről. Itt most nem ez történt. Olyannyira nem ez történt, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem értettem, hogy ebben a jól átgondolt történetben mit keresnek ilyen egyrétegű, rosszul kidolgozott szereplők, és mit keres itt egy olyan hősnő, akit ennyire kevéssé érdekelnek az igazán fontos dolgok az életében. Mint például hogy pont nemérdekli, hogy épp milyen traumákon ment át, csak legyen ott egy jó pasi. Azt meg pláne szomorúnak tartom, hogy a fiatal felnőttek ilyen sok, hasonló értékrendű szereplővel találkoznak. Bár, érdekes módon mindig csak a női karakterek részesülnek ilyen bánásmódban. Ha egy srác főszereplőd van, ő bizony előbb menti meg magát, aztán a világot, és menet közben ha megkapja a lányt is, akkor minden oké.
Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.Bevezető:A Vörös Pöttyös sorozatot gazdagítja az Aranymosás-győztes Demi Kirschner debütáló regénye. A történet Lipcsébe, majd Krakkóba vezet, ahol egy titkos világ tárul fel a hősnő, Jana elől. Nem várt igazságok, különleges lények, és a Sors áll szembe a lánnyal, miközben elszántan járja az útját és próbálja megmenteni az életét.Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Fülszöveg:
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat.
Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét,
ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell
teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet
lázadni az előre megírt jövő ellen?Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz
titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a
lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az
ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.
Idén ez már a második olyan regény, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Persze, lehet, hogy egyszerűen csak mást vártam, komplexebbet, összetettebbet, részletesebbet, megkapóbbat. Legutóbb Pék Zoltán regénye, a Feljövök érted a város alól okozott nálam hasonló szívfájdalmat, ebben az esetben annyival másabb a helyzet, hogy ezt a könyvet végigolvastam, míg azt letettem az egy harmada után. Lehet, hogy az én elvárásaim túl nagyok, mindenesetre jobbnak reméltem ezt a könyvet, mint amilyen ténylegesen lett.
Arra jöttem rá, hogy kétféleképpen kezelik az írók a young adult műfajt, és azok szereplőit, illetve olvasóit. Az egyik bánásmódot imádom, a másik pedig mindig csalódást okoz. Mi a fenéről beszélek, ugye? Annak idején a Veled minden hely ragyogónál írtam, hogy imádom, hogy a szerző komolyan kezeli a korosztályt akiről és akinek ír. Ez teszi élvezhetővé a műfaj egyes képviselőit számomra is. Nyilván a tizenhat évesek nem fognak érett, okos döntéseket hozni minden helyzetben. Nyilván gyakran hibáznak, és igen, nyilván máshogy működnek érzelmileg mint a felnőttek, mások a prioritásaik. De van bennük valami, ami már megkülönbözteti őket a gyerekektől. Elvégre az "A" a YA-ban, az adult (felnőtt) szót jelöli, tehát elvárható lenne, hogy egy könyv legalább egy kicsit nagyobb részben így gondolkodjon a szereplőiről. Itt most nem ez történt. Olyannyira nem ez történt, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem értettem, hogy ebben a jól átgondolt történetben mit keresnek ilyen egyrétegű, rosszul kidolgozott szereplők, és mit keres itt egy olyan hősnő, akit ennyire kevéssé érdekelnek az igazán fontos dolgok az életében. Mint például hogy pont nemérdekli, hogy épp milyen traumákon ment át, csak legyen ott egy jó pasi. Azt meg pláne szomorúnak tartom, hogy a fiatal felnőttek ilyen sok, hasonló értékrendű szereplővel találkoznak. Bár, érdekes módon mindig csak a női karakterek részesülnek ilyen bánásmódban. Ha egy srác főszereplőd van, ő bizony előbb menti meg magát, aztán a világot, és menet közben ha megkapja a lányt is, akkor minden oké.
Mert hiába a jó konfliktus, hiába a kreatív alapötlet, ha a főhős nem áll össze úgy, hogy szurkoljunk érte, hogy együtt érezzünk, hogy szeressük, akkor bizony kicsúszik a szerző ujjai közül egy jó történet, ami akár csodálatos is lehetett volna. Jana ugyanis nekem sajnos tipikusan olyan női YA hősnő, aki rémisztően idegőrlő módon megy az ember agyára. Fittyet hány arra, hogy mekkora körülötte a veszély, arra, hogy éppen minden, amit eddig tudott a világról megváltozott, mert ott van egy szép szemű, jó testű srác (igen, már megint az a klisé) és onnantól kezdve már semmi sem érdekli, ami vele kapcsolatos.
A történet maga alapvetően tetszett volna, de ezek az idegesítő sablon karakterek gyakorlatilag élvezhetetlenné tették számomra az olvasást. Nem ugyanazt a receptet akarom olvasni újra, pláne nem egy olyan könyvben, amiben ennyi volt a potenciál. Sajnálom, remélem, esetleg a folytatás jobban fog tetszeni.
Összességében: A kreativitás a világ megalkotása terén nagyon tetszett, de sajnos nekem elbukott a történet a szereplőkön.
Összességében: A kreativitás a világ megalkotása terén nagyon tetszett, de sajnos nekem elbukott a történet a szereplőkön.
Játék:A regényben fontos szerepet kapnak az úgynevezett Sorskulcsok, amik egy mondatban elmondják, hogy mi az adott ember legfőbb feladata az életben. Mi most megalkottuk a már jól ismert könyves karakterek sorskulcsát, neked pedig a leírás alapján kell kitalálni, hogy kire gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.
“A csillagfényben meg fogod látni,
mit is jelent igazán szeretni.”
mit is jelent igazán szeretni.”
december 14, 2015
Young Adult, ahogy én szeretem. Sara Raash: Hó mint hamu
Az év meglepetése számomra: Találtam olyan Young Adult könyveket, amiket imádtam! Nem is kicsit. Ez is egy abból a háromból, amibe beleszerettem idén.
Míg egy éve még leírtam az egész műfajt, úgy ahogy van, addig az idei év megmutatta nekem, hogy igenis tud még ez a műfaj kellemes csalódást okozni. Ez idén a harmadik könyv, (a Veled minden hely ragyogó és a Hová lett Audrey? után) amit tényleg nagyon szerettem, és mindjárt el is mondom, hogy miért!
Bevezető:A Twister Media Kft. jóvoltából immár magyarul is olvashatjuk Sara Raasch izgalmas trilógiájának első részét, a Hó, mint hamut. A regény nem is lehetne aktuálisabb, mint most, amikor sokan közülünk annyira vágyják a havat, mint Meira és a Télországiak. Gyertek és járjátok be velünk Primoria királyságait, keressük meg együtt a mágiasztereket, ismerjétek meg velünk ezt a mágiával és érzelmekkel teli kalandos regényt.
Az út első napjára 2015. december 14-én kerül sor, majd ezt követően minden nap másik hat blogger segítségével ismerhetitek meg a Hó, mint hamu világát. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Hó, mint hamu című könyvből!
Fülszöveg:TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt. Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.
Kiadó: Twister Media Kft.ISBN: 9786158029438Oldalszám: 496 oldalFordító: Bozai ÁgotaMegjelenés: 2015.11.15.
Bizonyos szempontból ez is egy amolyan "megszokott" disztópikus YA könyv, ami levesz a lábadról. Minden adott, ahhoz, hogy Az éhezők viadala nyomába érjen, minden szempontból, és mit is mondhatnék, a kedvenc szériámról van szó így ez nem egy utolsó szempont. Miben hasonlítanak? Lássuk csak!
- Erős hősnő? ☑
- Disztópikus világ? ☑
- Akciódús történet? ☑
- Jól megfontolt, felépített univerzum? ☑
- Nem túl nagy hangsúly a love story-n? ☑
- Sokoldalú mellékszereplők? ☑
- Lebilincselő alapkonfliktus? ☑
Ilyen adottságokkal rendelkezik a regény, és ez még tényleg csak az egésznek a váza. Sara Raash olyan szépen vezeti a történetet, hogy csak úgy ámultam, mikor kibontakozott előttem ez a világ. Minden részlet, amit kapunk, fontos, akár történeti, akár hangulati szempontból. A szereplők sokoldalúak és érdekesek, a főszereplőtől az utolsó mellékszereplőig. Az egész regényt ráadásként belengi egy olyan alaphangulat, ami tagadhatatlanul másvilági.
A történet alapkonfliktusa azért is tetszett annyira, mert kissé olyan meseszerű, a gonosz tél, amint rátelepszik az országra, kicsit a Narnia világát juttatta eszembe. A mesébe illő dolgok pedig Oktuber megvettek kilóra, még a történet felépítése is olyan, mint egy tündérmeséé, igazi hőseink vannak, és igazi, erős női főhősünk.
Helyenként kissé leül a sztori dinamikája, főleg az elején, hogy megismerhessük a szereplőket, vagy a világot, amelyben járunk, de ezek a részek sem voltak unalmasak. A történeten a főszereplőnk, Meira vezet át minket (akit én sikeresen, többször is Meridának olvastam, hopp), aki bár tinédzser korban van, de sokkal érettebb és értelmesebb, mint a legtöbb YA regényszereplő. Magabiztosan és okosan szemléli a világot, az egyetlen dolog, ami a korának sajátossága, és hibaként könyvelhető el, az a már-már gyermeki naivitás egy-két helyen.
Mindenképpen ki kell térnem rá, hogy Meira egy csakrammal harcol, ami a leglazább dolog, ever. Akinek kimaradt volna annak idején a Xéna c. sorozat, az képzeljen el egy ilyen frizbi szerű dolgot, aminek élesek a végei, és ha az ember a rossz végén van, akkor eléggé szét tudja kaszabolni a testét. Lehet, hogy keveset olvasok, de én ezt a fegyvert regényben még sosem láttam, így, annak ellenére, hogy a harcos hercegnő is ezt használta a tévésorozatban, mégis nagyon eredeti ötletként könyveltem el.
Felvezető regénynek tökéletesre sikerült a Hó mint hamu: elérte, hogy megszeressem a szereplőket, hogy tudni akarjam, mi következik ezután, és hogy elmerüljek a világában. Még ha dinamikailag meg is vannak a maga hiányosságai, összességében nagyon ajánlom mindenkinek, akinek kenyere az ilyesféle, disztópikus regény.
a Rafflecopter giveawayJáték:A Twister Media Kft. felajánlásának köszönhetően ismét nyereményjátékra invitálunk Titeket. A szerencsés nyertesek megnyerhetik a három könyv egyikét!
A Hó, mint hamu világában, Primoriában nyolc királyság, így nyolc főváros is található, de az első részben egyelőre csak hetet ismerhetünk meg (Nyárföld, Őszföld, Télország, Tavaszföld, Yakim, Ventralli és Cordell – Paisly egyelőre még ismeretlen), ráadásul hét bloggerünk is van. A feladatotok az, hogy kitaláljátok a hét főváros nevét és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. A hét fővárost hogyan is találjátok meg? Olvassátok el figyelmesen a bejegyzések/vélemények szövegét, ugyanis a városnevek a mondatok valamelyikébe bújtak. Honnan lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő városnevet találtad meg? A városnév értelmezhetetlen, nem odaillő módon szerepel a mondatban. Kalandra fel!Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újra sorsolunk.
Állomáslista
- 12/14 Letehetetlen
- 12/15 Könyvszeretet
- 12/16 MFKata gondolatai
- 12/17 Kelly és Lupi olvas
- 12/18 Deszy könyvajánlója
- 12/19 CBooks
- 12/20 Dreamworld
december 02, 2015
Most már minden világos! | Penelope Douglas: Nélküled
Mikor nemrégiben írtam a széria első részéről, még nem voltam benne biztos, hogy szerettem-e a könyvet vagy nem. Akkor azzal hagytam annyiban a döntést, hogy inkább majd döntök a váltott szemszögű történetet követően. Nos, íme.
november 26, 2015
Rebarbara és Narancsgerezd | Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?
Egy mindennapi család nem mindennapi története a mindennapi problémákról, egy különös lány tolmácsolásában, akit Rebarbarának becéznek, mert szereti a sötétet. És minden betűjét imádtam.
november 14, 2015
Amikor nem tud megszólítani. | Nathan Filer: A zuhanás sokkja
Nem sok érdekfeszítőbb dolog van számomra, mint a különböző lelkiállapotok, vagy mentális zavarok egy könyvben. Sok különleges történet születhet belőle, amik sok meglepetést tartogatnak. De néha ez nem elég.
november 08, 2015
Ez az év könyve? | Soman Chainani: A Jók és Rosszak Iskolája
Közel hatszáz oldalnyi nosztalgia. Ezt hozta nekem ez a könyv, és annyira nagyon boldoggá tett az egész, hogy szerintem az év könyve lett nálam a Jók és Rosszak Iskolája.
november 06, 2015
Így születnek a zsarnokok. | Penelope Douglas: Szívatás
Ismeritek azt a mondást, arról, hogy a gyűlölet és a szerelem között milyen vékonyka a határ? Könnyű összekeverni a kettőt, legalábbis erről szól a fáma. Nos, ez a regény is részben ezt a témát boncolgatja.
november 02, 2015
október 18, 2015
Nevetve is, sírva is | Jandy Nelson: Neked adom a napot
Van könyv, ami megríkat, van, ami boldogsággal tölt el, és van olyan is, amiből sokat tanulsz magadról és másokról is. Ez most egy kicsit mind a három egyszerre.
augusztus 18, 2015
Semmi sem változtatja meg a világomat. | Beth Revis: Across the Universe kritika
Sok mindent jelent nekem a Túl a végtelenen kifejezés. Egy dal a The Beatlestől, egy film ami az ő zenéjükön alapul és végül, de nem utolsósorban, most már egy sci-fi ifjúsági regény is, Beth Revis tollából. Most az utóbbiról lesz szó.
július 23, 2015
Ettől az 5 dologtól lesz ütős egy sorozat befejező része | Blake Crouch: Az utolsó város
Sok ponton el lehet rontani egy könyvsorozatot. Már az elején, de akár valahol a közepén is. Annál viszont nincs idegtépőbb, mikor a befejezés, az elválás a sorozattól nem pont olyan, amire az ember számít. Vagy mégis?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






















