A következő címkéjű bejegyzések mutatása: világirodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: világirodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

július 22, 2015

Miért utálod pont a kedvenc szereplőmet?

Van abban számomra valami személyesen bántó dolog, ha az emberek többsége pont azt az egy karaktert utálják egy könyvből, filmből, sorozatból, aki nekem a kedvencem. Miért, ó miért nem bírjátok? Pedig such a precious cinnamon roll, too precious, stb. Szegény Peeta Mellark!


július 17, 2015

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. | Blake Crouch: A pokol kapujában kritika

Hisztek a második könyvek lerázhatatlan átkában? Tudjátok, amikor egy háromrészes sorozatot olvastok, és van egy remek kezdés, van egy epikus befejezés, de a középső kötet... amolyan mostohagyerek, aki csak úgy ott van, mert mégis, ki akar kétkötetes történetet írni? Hiszen arra nem lehet azt mondani, hogy trilógia!


július 12, 2015

július 07, 2015

Egy nő egész élete. Egyetlen napban. | Michael Cunningham: Az órák

Ezzel a történettel először tizenkét évesen találkoztam. Hogyan is érthettem volna meg azokat az összefüggéseket és témákat, amelyekkel mind a könyv, mind a belőle készült film boncolgat. Mostanra már tudom, mennyire gyönyörű.



július 03, 2015

június 30, 2015

Ilyen lenne az amerikai (rém)álom? | Blake Crouch: Wayward Pines kritika

Van valami ezekben az amerikai kisvárosi történetekben, ami mindig is vonzott. Talán az amerikai álom a fehér kerítéses egyforma házakról az, ami innen, Európa szívéből egyébként is szörnyen idegennek hat? Nos, ez a könyv egy új szintre emelte ezt az érzetet. 

június 22, 2015

Zaklatva lenni kicsit sem romantikus. | Claire Kendal: Mindent rólad

Bárki megkérdezné, bevallanám, hogy feminista vagyok. Ha nem kérdezné, valószínűleg akkor is. De nem ezért volt félelmetes ez a regény. Hanem azért, mert nő is vagyok. És akármennyire is megdöbbenthet ez néhányakat, van néhány félelmetesebb dolog egy nő számára, mint a slasher horrorok. Mint például ez a könyv.



június 11, 2015

És akkor utolért a sors | Cassia Leo: Fekete doboz

Adott két fiatal, Crush és Mikki (mi van NA írókkal, hogy mindig ilyen buta nevekkel ruházzák fel a főszereplőket?), akiket már nem egyszer hozott össze a Sors. Három, egymástól független alkalommal is összefutottak már, minden találkozásban volt egy adag dráma, és ezek ketten mindig, így vagy úgy de segítettek egymáson.

május 30, 2015

május 29, 2015

május 21, 2015

Ezek a legnépszerűbb könyvek az Egyesült Államokban


A Mic.com amerikai weboldal kutatója jó sok időt tölthetett azzal a felméréssel, melyben az ország államokra lebontott kedvenc könyveit igyekezett megtalálni. A felmérés alapjául vették államonként a goodreadses értékeléseket, és a pozitív csillagozásokat összegyűjtve és elemezve állították össze az alábbi térképet. Az eredmények elég meglepőek, bár az államok, és a könyvekben megadott helyszínek között van néhol összefüggés. 
Az biztosan kiderül, hogy Stephen King nagy népszerűségnek örvend (ha ez esetleg valaki számára még nem lett volna eddig nyilvánvaló), a Végítélet (The Stand) c. könyve négy állam kedvencének bizonyult, és mindössze egy könyv van még, amely egynél több állam kedvence, ez pedig az Amerikai istenek (American Gods) Neil Gaimantől (na, ezt a könyvet is jól be kellene fejeznem, jut eszembe). 

A legnépszerűbb könyvek államonként (forrás: mic.com)
 A felmérés során kihagyták az értékelésből azokat a könyvsorozatokat, amelyek nem állják meg magukban a helyüket, így például nem indult sem az Alkonyat sorozat, sem a A szürke ötven árnyalata. Milyen szomorú.
Felkerült sok klasszikus, például a Ne bántsátok a feketerigót! vagy az Édentől keletre, de ezek mellett helyet kaptak az egészen új sikerregények is, mint a Csillagjainkban a hiba, a Ha maradnék, illetve a Holtodiglan.

május 19, 2015

Kimaradt klasszikusok kihívás


Ma az interneten bóklászva futottam bele már nem először a hírbe, miszerint az Egyesült Államok egyik nemzeti kincse Harper Lee új könyvvel érkezik júliusban. Aki esetleg nem tudná, az írónő híres regénye a Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill a Mockingbird) az amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, amelyért Pulitzer-díjjal jutalmazták.

Interjú: Meg Cabot az új Hercegnő könyvekről

Nem sok olyan könyvmoly van szerintem az országban, aki ne hallott volna Mia Thermopolisról és A neveletlen hercegnő naplója szériáról, melynek első része 2000-ben jelent meg, és azóta 10 része jelent meg. A The Mary Sue online magazin készített interjút a fiataloknak szóló könyvsorozat írónőjével, Meg Cabottal, aki idén, hat évvel a legutóbbi rész után két új könyvet is megjelentet a sorozatból. Cabot az új szereplőről, Oliviáról, és a felnőtt Mia hercegnőről is beszélt az oldallal. Sam Maggs cikke következik, saját fordításban.

Mia Thermopolis volt a lelki társam ahogy felnőttem; minden Neveletlen hercegnő könyvet számtalanszor elolvastam és együtt nőttem fel ezzel a kelletlen hercegnővel, sőt, még az Anne Hathaway által alakított filmbéli verzióját is imádtam. Most, Meg Cabot visszatér Genovia világába egy új könyvvel a fiatalabb olvasóknak, és egy másik könyvvel nekünk, idősebb rajongóknak is.
A From the Notebooks of a Middle-School Princess (Egy középiskolás hercegnő jegyzeteiből) Olivia, Mia rég elveszett húgának történetét meséli el, akivel történetesen közös az édesapjuk. "Mia családja nagyjából egy verziója az én családomnak", mondja Cabot. "Nekem is van egy afrikai amerikai testvérem, így úgy gondoltam, miért is ne? Az ő családjuknak is szüksége van erre!"
"Bár az én testvérem fiú", tette hozzá, "Nincsenek lánytestvéreim, úgyhogy ez egy kicsit egy ábránd csak a részemről. Sőt, Mia egész élete egy ábránd a részemről!" nevet Cabot.

május 16, 2015

Ragyogó helyek | Jennifer Niven: All the Bright Places


Theodore Finch számára a halál lenyűgöző, és gyakran gondolkozik azon, hogyan vethetne véget az életének, azonban valahányszor akár egy aprócska jót is talál az életében, mégsem határozza el magát.  Violet Markey a jövőért él, az érettségiig számlálja a napokat, mikor végre elhagyhatja az indianai kisvárost, amely nővére halálának fájó emlékével terhes.
Mikor Finch és Violet találkoznak az iskola harangtornyának peremén, nem nyilvánvaló, ki is mentett meg kit az ugrástól. Viszont Finch Violetet választja az iskolai projekthez, amely során felfedezik a környezetüket, olyan kincseket találva, amire sosem gondolt volna egyikük sem, és mindketten kicsit rátalálnak önmagukra. Violet elfelejti számolni a napokat, Finch pedig végre önmaga lehet. Ám ahogy Violet világa egyre nagyobb és nagyobb lesz, Finch számára minden kisebbnek tűnik.


Író: Jennifer Niven
Kiadó: Knopf Books for Young Readers
Oldalak: 400
Megjelenés: 2015.01.06

május 15, 2015

Bréking: feltalálták az ültethető könyvet - Könyves hírmorzsák


  • Gill Lewis írónő Scarlet Ibis c. könyve nyerte meg az idei Little Rebels díjat, miután a bírák egyöntetűen az ő regényét szavazták meg az év legjobbjának. A díj egyébként mindig az év legradikálisabb fikcionális regényének jár, jelentette a The Guardian.
  • Katasztrófa! Kimaradt egy nagyon fontos selfie Kim Kardashian Selfish c. könyvéből!
  • Nem csak a celebek selfieznek, hanem a jelek szerint Lucifer is. A MúltKor magazin egy érdekes cikkében ír a Sátán Bibliájaként elkészült középkori kódex legendájáról.
  • Astrid Lindrennek, a Harisnyás Pippi c. gyermekkönyvsorozat svéd írónőjének kiadásra kerül a második világháborúról írt naplója. A könyv címe Krigsdagböker, azaz Háborús napló, és az írónő családja révén kerül napvilágra, akik az írónő nem kevesebb, mint 17 kötetes feljegyzéseit gyúrták össze egy könyvbe. 
  • A hét legzseniálisabb híre: Megjelent az első ültethető könyv, melynek címe Mi Papá Estuvo en la Selva (vagyis Az apukám elment a dzsungelbe). A kiadvány sajátossága, hogy miután az ember végzett az olvasással, eláshatja a földbe a könyvet, és mivel annak lapjai részben összesajtolt magokból készült, így fa nőhet belőle. A könyvet több könyvesbolt kirakatában mutatják félig földbe ásva (lásd, fenti kép) és ott szépen ki is csíráznak. A project neve Tree Book Tree (vagyis Fából könyv, könyvből fa).

május 11, 2015

Menekülés haza. | Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje

Történet: Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis, és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem.
Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát.
Gloria Bohème-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt. Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.
Csodák ideje
Író:
Anne-Laure Bondoux
Eredeti cím:
Le temps des miracles
Fordító: Burján Monika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Országos megjelenés: 2014.12.10

Az alapfelállás


A francia írónő, Anne-Laure Bondoux regénye az a fajta, ami csak ad, két kézzel, folyamatosan, teszi mindezt úgy, hogy közben kicsit elvesz, kicsit átformál, és elgondolkodtat. A könyv kezdetekor mindössze hétéves Kumail szemszögéből látjuk a történetet, aki a háború és a szegénység nehézségeit olyan gyermeki ártatlansággal narrálja az olvasó felé, amely igencsak megrázó. A számára magától értetődő tehetetlenség, és hogy az ember nem tehet mást, csak úszik az árral egy olyan szintű magatehetetlen állapotba ringatja az olvasót is, hogy annak nincs más dolga, mint figyelni, olvasni és lapozni. 
Érdekesnek tartottam azt is, hogy míg a média gyakran a "menekült-problémáról" beszél, mintha a mi, átlagemberek problémája lenne, hogy ők vannak és jönnek, addig ez a könyv az ő "szemszögükből" mesélt, és nem csak arra mutatott rá, hogy nekik mennyire rossz, hanem arra is, hogy nekünk mégis kerül étel az asztalra, van fűtés, van villany, tiszta ivóvíz, és akármennyit is panaszkodunk az életünkről, érdemes belegondolni, mennyire is nagyok a problémáink valójában.


május 09, 2015

Ma született J. M. Barrie, rombolom a gyerekkorotokat


Nem sok az olyan ember a világon, aki még sosem hallott Pán Péter történetéről, Sohaországról, Wendyről, az Elveszett Fiúkról, Hook kapitányról és a fiúról, aki elveszítette az árnyékát és sosem akart felnőni. Számomra ez a mese nem annyira régen kapott új értelmet, hiszen gyerekként semmi másra nem vágytam, csak hogy végre nagy lehessek, de az igazság az, hogy egy ponton mindenki életében eljön az a pillanat, hogy azt kívánja, bár ne nőtt volna fel soha. Szeretném leszögezni, hogy annak ellenére, ami a cikk további részében érkezik most, szerintem ez egy nagyon jó kis történet, amihez foghatót nem nagyon láttunk az irodalomban, igazi klasszikus, és azt a kreativitást és képzelőerőt, amely a megalkotásához szükséges volt, senki sem fogja elvitatni Sir James Matthew Barrie-től, akinek a fejéből kipattant. Csak ne jönne most az hogy "viszont...".

Viszont azt nem mindenki tudja, hogy Sir J. M. Barrie nem volt sajnos az a karizmatikus és lendületes figura, akit sokan a 2004-es Én, Pán Péter c. filmből megismerhettek, Johnny Depp alakításában. Az íróról ismerősei közül néhányan azt állították, hogy zaklató volt, impotens férj, és mindennél jobban szerette a kisfiúkat.

A halál a legnagyobb kaland kezdete.
- J. M. Barrie
James Matthew Barrie egy konzervatív skót családba született 1860. május 9-én, kilencedik gyermekként, két testvére még a születése előtt elhunyt. Mikor James hatéves volt, a bátyja, David, aki egyébként édesanyja kedvence volt, elesett a jégen korcsolyázás közben és beütötte a fejét és azonnal szörnyethalt, mindössze tizenhárom évesen. Sokan ezt az eseményt tulajdonítják annak a pontnak, mikor a gyászoló édesanyját látva, a fiatal James tudatába befészkelte magát a gondolat, hogy jobb lenne, ha minden kisfiú megmaradna kisgyerekként egy távoli országban, ahol sosem nőnek fel. Bizonyos értelemben Sohaország maga mint egy cseppnyi távoli mennyország született meg a képzeletében, az ideális paradicsom, ahová az elveszett gyerekek jutnak. Barrie feljegyzéseiből az is kiderül, hogy az édesanyja annyira megtört idősebbik fia halálának terhe alatt, hogy Jamest gyakran David ruháiba öltöztette, és James gyakorta hallotta édesanyját beszélni valakihez, aki ott sincs, mintha halott fiát látná.

Goodreads

A blog mögött



Rea, 24 (Székesfehérvár)
Írom amit érzek, néha próbálkozok irodalmian fogalmazni, de néha becsúszik azért az a nyamvadt szleng. Sok anglicizmus, sok geekes vonás, sok utalás, sok érzelem, sok elragadtatás és még több vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem tetszik vélemény. De amúgy minden oké!

Copyright © Letehetetlen Published By Gooyaabi Templates | Powered By Blogger

Design by Anders Noren | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com