És akkor utolért a sors | Cassia Leo: Fekete doboz

Adott két fiatal, Crush és Mikki (mi van NA írókkal, hogy mindig ilyen buta nevekkel ruházzák fel a főszereplőket?), akiket már nem egyszer hozott össze a Sors. Három, egymástól független alkalommal is összefutottak már, minden találkozásban volt egy adag dráma, és ezek ketten mindig, így vagy úgy de segítettek egymáson.

Cassia Leo írónőnek, ahogy azt mondani szokták már nem ez az első rodeója, sőt, ami azt illeti, három teljes sorozat is megjelent tőle, mielőtt a boltokba került volna a Fekete doboz a tavalyi évben. A történet váltott, egyesszám első személyű narrációban bontakozik ki a szemünk előtt, a dinamikája nagyon rendben van, a történet szépen van felépítve már az első néhány fejezettől kezdve. A stílusba és a karakterekbe nem nagyon lehet belekötni, bár megvallom, kicsit nagyobb eltérés is lehetett volna a két karakter gondolkodásmódjában, jobban örültem volna, ha anélkül is meg tudtam volna különböztetni a gondolatmeneteiket, hogy a fejezet elején jelölik nekem, épp kinek a fejében vagyunk.

Nehéz erről a történetről spoilerek nélkül beszélni, így most előre jelzem, hogy kénytelen vagyok néhány titokról lerántani a leplet. Amennyiben egyáltalán nem kedvelitek a spoilereket, óvatosan olvassatok tovább. Azt azonban megígérem, hogy a könyvnek nagyjából az első harmadáig fogok csak elárulni néhány dolgot, ha túlzásba esnék, a komolyabb dolgokat majd természetesen jelölni fogom, hogy ki tudjátok kerülni őket. 

Bizony még a karakterekről sem lehet titkok elárulása nélkül beszélni, és van is jó néhány olyan nagyobb titok, ami nagyot szól. Ezek közül az első az, hogy hogyan is ismeri egymást a 19 éves Mikki és a 21 éves Crush. A két fiatal Los Angelesbe szeretne eljutni és ugyanarra a gépre várnak. Crush az első lépést tenné a zenei karrierje felé, és egy neves producerrel szeretne találkozni. Mikki pedig öngyilkos szeretne lenni, immár sokadszorra, ezúttal reményei szerint sikerülni is fog, távol az otthonától, hogy még véletlenül se egy ismerős találjon rá. Azonban a rossz időjárás miatt a járatukat törlik, és mikor a reptéren összefutnak, úgy döntenek, együtt várják meg, hogy a rossz idő elmúljon, és végre elindulhassanak. A regény annak az öt napnak a történéseit meséli el, melyet a két fiatal együtt tölt egy Bostoni szállodában, és ahogy lassan megismerik egymást, arra is ráébrednek, hogy nem először találkoznak.

A regény egyik központi momentuma a múltban játszódik, amikor a tizenöt éves Mikkit egy buliból hazafelé tartva megerőszakolják és kegyetlenül összeverik. Crush szemtanúja lesz annak, ahogy támadói kidobják a lányt a kocsiból, és ő az, aki kórházba viszi a felismerhetetlenségig megvert Mikkit. Ott maradni azonban nem akar mellette a sürgősségin, viszont leteszi a meztelen lány mellé a könyvet, amit nagyapjától kapott, melynek címe Fekete doboz.

Eddig a pontig csak kapartam össze az államat a földről, mert bár igen, szörnyű dolgokat olvastunk, de női szemszögből annyira hitelesen és szépen volt megírva és elmesélve a történet, hogy le sem bírtam tenni a kötetet. Ráadásul az írónő remekül használja a Fekete dobozt, mint eszközt, amely titkokat rejt, magába zárva, akár a könyvről van szó, akár az igazi fekete dobozról, amelyet Crush és Mikki egy ponton meg akarnak keresni.

Mindez szép és izgalmas lehetett volna. Ha az a "volna" ne lett volna...

Ha van valami, amit sosem szerettem a YA/NA könyvekben, az az instant-szerelem. Mikor az egyik karakter találkozik a másikkal, és szinte minden átmenet nélkül, egyik pillanatról a másikra, bumm, és így lett a Chocapic! Mint mondtam öt, ismétlem ÖT napot mesél el a regény. Ennyi idő viszont bőven elégnek bizonyul butus nevű főszereplőinknek, hogy totálisan egymásba habarodjanak, és ez olyan mértékben hihetetlen volt számomra, hogy a regény további részére erősen rányomta a bélyegét. Ugyanis azt még elfogadom, hogy a többmilliós népszámmal rendelkező Keleti Parton nem egyszer, de háromszor is összehozta őket a sors. Szeretem a véletleneket és a sorsszerűséget, még egy nem éppen fantasy típusú regényben is. Csak az instant-szerelem ne lett volna!

Viszont akit nem zavarnak a megláttam és megszerettem fajta regények, azoknak mindenképpen ajánlom! Még így is, hogy ez ennyire zavart, letehetetlen volt a regény a számomra, néhány óra alatt elolvastam. 

Értékeljünk!

Alapötlet:
Karakterek:
Stílus:
Dinamika:
Befejezés:

SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER!

A befejezés picit elsietettnek tűnt számomra, és jobban értékeltem volna, ha nem kapunk boldog véget. Kicsit a bennem élő kisördög értékelte volna, ha a fekete doboz jelentés még egy értelmet kap, valahogy egy lezuhanó repülőgéppel kapcsolatban. Most tényleg, nem lett volna nagyon ördögi? :)