A legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb könyvmolyt is ki lehet kergetni néhány dologgal a világból, és sajnos ezek egy részének nem magához a könyv történetéhez van közük, hanem a kiadó cégekhez.
A minap beszéltem egy ismerősömmel erről a dologról, és igazából rájöttem, hogy annyi ilyen van, hogy simán összegyűlik belőle egy cikkre való. Lássuk csak, mitől tudom a falat kapargatni, ha kiadott könyvekről van szó.
1. Megjelenési dátumok tologatása
Megértem, persze, mindig jön közbe valami, ami elromolhat, az el is romlik, ezt szokták mondani. De arra, amikor nem heteket, hanem hónapokat késik egy könyv, ami már jó előre be lett jelentve, nem nagyon találok szavakat. Ugyanis, ha már bejelentik, akkor tartsák magukat ahhoz. Ha pedig nem biztos, hogy mikor jön, akkor ne mondjanak semmit inkább. De az, hogy én várom bőszen az október végét, és novemberben jön az infó, hogy ja nem, igazából jövő nyáron jön csak? Azt nem viselem túl jól, főleg, ha már jó ideje várom az adott könyvet. Pláne, ha folytatásról van szó! De ez még mindig nem a legrosszabb, ami a sorozatokkal történhet, hiszen ott van még...
2. A sorozatok félbehagyása
Nem annyira régen jártam így pórul, szerencsére eddig nem volt olyan sorozatom, amit félbehagyott volna a kiadójuk. Többnyire ha sorozatról van szó, előbb mindig elolvasom eredeti nyelven e-könyvben, hogy lássam, tetszik-e. Ha pedig jön a magyar kiadása is, akkor bizony megveszem azt, mert akárhogyan is nézzük, jobban szeretem a magyar könyveket a polcomon, hiába nem okoz problémát az angol szöveg. Ha valakinek kölcsön akarom adni azt a nagyon jó könyvet, azért többnyire magyarul többen tudnak, és imádok másokkal könyveket megszerettetni. Ráadásul a magyar könyvpiac nem áll valami fényesen, inkább őket támogassuk. VISZONT. Ha én direkt ebből a megfontolásból inkább magyarul veszem meg a könyvet, ott ül a polcomon, direkt nem olvasom tovább angolul sem, és a magyar kiadást várom, de utána kiderül, hogy jaj, hopsz, nem folytatják, nekem pedig ott árválkodik az első rész a polcomon magyarul, aminek sosem lesz folytatása?! Az kikészít, igen. De csak egy egész picit.(NAGYON.)
Elképzelni sem tudom, milyen rossz lehet azoknak, akiknek még az eredeti nyelvű opció sem működik, mert nem tudnak angolul, és ott lóg nekik a levegőben a sztori, befejezetlenül.
Elképzelni sem tudom, milyen rossz lehet azoknak, akiknek még az eredeti nyelvű opció sem működik, mert nem tudnak angolul, és ott lóg nekik a levegőben a sztori, befejezetlenül.
3. Sorozatok borítóinak megváltoztatása
Itt most nem arról beszélek, amikor a magyar kiadó nem engedheti meg magának az eredeti borítót, és stílust vált, hanem arról, amikor egy sorozatnak menet közben teljesen felborítják az addig bevált borítóit. Erre most külföldi példát tudok felhozni, ez pedig Beth Revis Across the Universe sorozata. Az első két rész borítói gyönyörűek voltak, erre a harmadik mintha egy más történet lenne. MIÉRT.
Persze nálunk is vannak ilyenek, de inkább a filmes borítókkal. Mikor
például egy filmsorozat készül, de csak az első részhez csinálják meg a
filmes covert, és megveszed, utána pedig kénytelen vagy a nem filmes
borítóval befejezni a sorozatot. (Arról mondjuk ne beszéljünk, hogy a
filmes borító a DVD-re való, a könyves borító pedig a könyvre!)
Egyszerűen bután néz ki, és ez zavar. Felszínes vagyok, sajnálom!
4. Ajánlások "sztárszerzőktől"
Mi sem tud kikészíteni jobban, mint mikor vannak azok a túl-hypeolt szerzők (tudjátok, kikről beszélek), akiknek az ajánlásaival akarják eladni más szerzők könyveit. A minap antikváriumban akadtam rá az Eleven testek egy gyönyörű példányára, és kis híján visszatettem, mikor megláttam, hogy Stephenie Meyer ajánlása van az elején. Ráadásul ismerve a történetet, az ajánlás nem is felel meg a könyvnek, és különben is, miért, ó miért a borító legelejére kell rátenni, a címnél csak kettővel kisebb betűtípussal? Hasonlóan járt nálam a Csontváros (szintén Meyer), a Hazudósokat is annak ellenére fogom elolvasni, hogy John Green ajánlja.
5. Eltérés a szabványmérettől
Ismét esztétikai szempont, de ugyanakkor helytakarékossági is: mikor a szokásos, nagyjából A5-ös méret helyett sokkal kisebb, vagy nagyobb könyveket adnak ki. De ha ennek a könyv szempontjából lényege van, ha rajzok, képek miatt ennek így van értelme, az nem baj. De a legtöbbször semmi szerepe nincs a könyv méretének a történetben, a grafikákban, akármiben. Így csak a kérdés maradt: miért? A legrosszabb egyébként, hogy néha nem csak nem esztétikusak, de nem is kényelmesek. George R. R. Martin A tűz és jég dala könyvei például nem csak szörnyen vastagok, de alacsonyak is, így pedig még ducibbak, nehéz őket fogni, lapozni, olvasni.
Engem a címekkel kapcsolatos új mánia tud nagyon idegesíteni: amikor a könyv borítóján ott van a cím angolul és magyarul. Vagy tartsák meg az eredetit, vagy fordítsák le, de ez így borzalmas...
VálaszTörlésMennyire igaz! Az engem is igencsak szokott idegesíteni, bár olyan szempontból érthető, hogy egyre többen olvasnak angolul, és ők azon a címen várják a könyveket, aki annyira nem tud angolul, az meg nincs kisegítve az angol címmel.
TörlésAz hagyján, hogy rajta van angolul, de háromszor akkorában, mint magyarul. Volt, hogy a magyar címet 5 perc keresgélés után találtam meg.
TörlésSalamon Rea: szerintem akkor sem ertheto. Ha angolul akar olvasni, olvassa angolul, ha pedig nincs olyan szinten, akkor ne pozerkedjen egy angol boritos magyar konyvvel.
TörlésAz egységes borítók meg a méret engem is marhára idegesít. Ja, és amitől még herótom van: mondjuk kijön egy könyv keményborítós kiadásban (csak abban), én meg örülök neki, megveszem, mert egyrészt csak olyan van, másrészt szeretem a keményborítósakat, erre a folytatás már csak puhában jön ki, hogy még véletlenül se mutasson értelmesen egymás mellett a két kiadás. Ez történt a Cinderrel és a Füst és csont leányával is. :/ Megőrülök tőle!
VálaszTörlésEzen én is sokat szörnyülködtem már, de még nem futottam bele szeerencsére. Vajon mi lehet egy ilyen mögött a logika? Talán nem fogyott kemény borítóval, és leolcsósították puhára, vagy...? Szerinted? :D
Törlés@Mária Dobos: Nem menősködésről van szó, és nem is az olvasó a hibás, hanem a kiadó akarja így megcélozni őket is, hogy tudják ők is, megvegyék ők is, és akkor a kiadó így $_____$ :D
VálaszTörlésÉn még azt vettem észre, hogy ralálok egy sorozatot, ami érdekek, és a középső rész már nem kapható. Ez általában a második kötet, ami már kifújt. Azt gondolnám, az elsőt olvassák legtöbben, és az fogy ki először. De nem... Gondolom nem adják ki a folytatást elég nagy példányszámban. Így viszont hiába nem veszek meg egy trilógiát, hogy majd hátha rábukkanok egyszer egy antikváriumban az egyik részre... A legszebb, mikor az első rész puha borítós, a második nincs, a harmadik keményborítós :S
VálaszTörlésAz ilyeneket legalább e-könyvben pótolhatnák pl. Vagy második kiadással.
Ralálok=találok
TörlésNekem az a kedvenc jelenségem, amikor egy sorozat második-harmadik-negyedik-deriváltgyökalattminuszvégtelenedik részét drágábban hozzák ki, mint az elsőt - holott az oldalszám ezt nem feltétlenül indokolná, a kiadók szimplán tisztában vannak azzal, hogy a rajongók meg fogják venni a folytatásokat, akármennyibe is kerül.
VálaszTörlés