Ezzel a történettel először tizenkét évesen találkoztam. Hogyan is érthettem volna meg azokat az összefüggéseket és témákat, amelyekkel mind a könyv, mind a belőle készült film boncolgat. Mostanra már tudom, mennyire gyönyörű.
Én és Az órák 2004-ben találkoztunk először, egy évvel a film megjelenése után. Édesanyámnál töltöttem egy hétvégét, aki munkájából adódóan néha azokon a hétvégéken is dolgozni kényszerült, amikor a nyári szünetben meglátogattam. Egyedül maradtam hát a lakásban, és mivel a magammal vitt DVD-ket már mind betéve tudtam, nézelődni kezdtem az ő filmjei között, és így bukkantam erre. Az első gondolatom az volt, hogy az addig oké, hogy Nicole Kidman benne van a filmben, hisz a borítón is írták, de ki az a csúnya orrú nő ott bal oldalt. (Megoldás: Ő Nicole Kidman) Elindítottam a filmet, és talán sokat nem is értettem belőle, bőven meghaladta az akkori komolysági szintemet, viszont mély nyomot hagyott, és a végét még meg is könnyeztem. Aztán négy-öt évre rá került megint valahogy a látótávolságomba a film, és ekkor már utánanéztem jobban, és az alapjául szolgáló könyvet is elolvastam. Alapjaiban rázta meg a kis tinédzser életemet, és ekkor találkoztam először Virginia Woolf nevével is, ami később igencsak hasznos információ volt, hiszen az egyetemen Brit Kultúrát tanulva még jó párszor tanultunk róla. Olyannyira velem maradt ez a regény és a film is, hogy egyszer még fel is vettem emiatt egy szemináriumot, mert szerepelt a regény a tananyagban a szilabuszon feltüntetve.
Éppen emiatt, mivel ez a történet elég hosszan elkísért, kicsit más lesz erről írnom, mint az eddigi kritikák során vizsgált művekről. Egyértelműen nem tudom első olvasó szemével elmesélni, miért is kell-kell-kell ezt a regényt elolvasnotok, ahogyan a filmtől sem tudok teljesen eltekinteni. Ennek ellenére köszönöm, hogy ezután a bevezető után még mindig velem vagytok és lássuk is, miről szól Az órák, Michael Cunningham Pulitzer díjas regénye.
A történet váltott nézőpontú, egyesszám harmadik személyű narrálásban követi három nő életének egyetlen napját, három helyszínen és három időben. A legkorábbi idősíkon Virginia Woolf, a brilliáns angol írónő írja legismertebb regényét, a Mrs Dallowayt. Az ötvenes években Laura Brown, egy amolyan igazi stepfordi feleség életét éli egy amerikai kisvárosban, és a Mrs. Dallowayt olvassa. A huszadik század végén pedig Clarissa, éppen annak az író barátjának szervez partit, aki tréfásan mindig Mrs. Dallowaynek szólította. A karakterdráma egyetlen sorsfordító napot mutat be mindhárom nő életéből, akiket összeköt egy meghatározó regény, amely így vagy úgy, de rányomja bélyegét arra, ami ezután velük történik.
 |
| "Clarissa (Meryl Streep) arra gondolt, hogy ő maga veszi meg a virágokat." |
A három nő mind a maga tragédiájával küzd és mindannyian a maguk módján birkóznak meg velük, a történeteik közötti párhuzamokat viszont bámulatosan kezeli a szerző. Mindannyiuk tettei kihatással vannak a körülöttük élőre, és, sokszor egymás életére is, ami igencsak lenyűgöző sorsszerűséggel ruházza fel a regényt.
Virginia ugyanis azt próblja eldönteni, vajon a regénye végén megölje, vagy életben hagyja-e Clarissa Dallowayt, ez döntés pedig egyetlen nap leforgása alatt születik meg benne. Ezzel azonban Laura életét is befolyásolja, aki a könyvet olvassa, hát még Clarissáét, aki lényegében Woolf megalkotott karakterének megtestesülése.
Talán mert magabiztos mindenki azt hiszi róla hogy jól van. Pedig nincs.
A szálak bár közvetlenül is kihatnak egymásra, ennél összetettebben, szimbólumokon, motívumokon keresztül is egymáshoz kapcsolódnak, amelyek felfedezése után az ember egy idő után rájön, hogy újabb, mély értelmezést nyer a szöveg, ami a szerző tehetségéről és precizitásáról ad tanúbizonyságot. Cunningham nem véletlenül nyerte meg a Pulitzer díjat, meg egy halom más irodalmi elismerést a regényért, az aprólékossága, és az elbeszélési technikája előtt mind le a kalappal. Én a regényt angolul és magyarul is olvastam, mindkét nyelven nagyon szépen van elmesélve, Tótisz András igazán szép fordítást készített hozzá. A stílus tehát, akárhogyan is nézzük nagyon ott van a szeren.
 |
| Laura (Julianne Moore) életének legnagyobb döntéséhez merít ihletet a Mrs. Dallowayből |
Ezen a ponton joggal merülhet fel benned, egyszerű, nem angol szakos, klasszikus irodalmat esetleg nem annyira behatóan ismerő olvasóban, hogy "jó-jó, de egyrészt azt sem tudom, ki az a Virginia Woolf, vagy ha hallottam is róla, akkor sem olvastam a Mrs. Dallowayt, és még azt sem tudom, miről szól". Nos, ez egyik sem probléma, ugyanis nem ad hozzá annyit ezeknek az ismerete a könyvhöz, mint ahogyan ez elsőre tűnhet. Persze, ha az ember ismeri Virginia történetét és a regényt is forgatta már, az hozzáadhat valamennyi plusz mélységet a történethez és az utalásokhoz, azonban ezek ismerete nélkül is tökéletesen érthető, átérezhető a regény.
Cunningham kiválóságát az is dicséri, hogy férfiként remek női karaktereket alkotott, rendkívül erős, komplex és elérő nők gondolataiba nyerhettünk általa bepillantást. Jóllehet Virginia és Clarissa karakterei már adottak voltak (lévén hogy egyikük valós személy, másikuk pedig nagyon is hasonlít a Mrs. Dalllowayben leírt karakterre) mégis új dimenzióval ruházta fel őket is.
Végezetül pedig, ez a regény nem csak azért került fel a blogra most, mert imádom, hanem azért is, mert az LMBT közösséget támogatandó a Blogturné Klub a Pride alkalmából kritika-sorozatot indított, melyben olyan regényekről írunk, ahol melyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer. Ebben a regényben Clarissa az, akinek egy teljesen magától értetődő és természetes kapcsolatban él partnerével, Sallyvel. Ezen túl pedig Richard, akinek a partit adja is homoszexuális. Mindez miért fontos és nagyszerű ebben a regényben?
 |
| Virginia (Nicole Kidman) egy elpusztult kismadarat gyászol |
Mert ez mind teljesen természetes. Senkit nem a melegsége határoz meg elsősorban, senkit nem hurcolnak meg, vagy néznek le miatta, és főleg senkinek nincsenek álmatlan éjszakái, hogy jaj, mit fog szólni a szomszédom! Szomorúnak tartom, hogy ez az állapot sokak számára még nehezen elhihető idillnek számít, ugyanakkor remélem, hogy a közeljövőben el fogunk jutni oda, hogy mindenki békében és boldogan élhet, és elfogadjuk egymást, úgy, ahogy vannak.
Értékelés
Alapötlet:
Karakterek:
Stílus:
Dinamika:
Befejezés:
Karakterek:
Stílus:
Dinamika:
Befejezés:
Nyereményjáték
Természetesen a megszokott játék sem maradhat el! :) Három nyeremény könyv vár a szerencsés nyertesre: 1 példány Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el, 1 példány Ryan Loveless: Ethan és Carter, és 1 példány Becca Prior: A tanítvány..
Alább elolvashatod minden blogger kedvenc LMBT hírességét, közéleti személyiségét, a Te feladatod pedig, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely blogon kiről olvashattál.
Figyelem: 72 óra áll rendelkezésre a nyertesnek az értesítő e-mailre válaszolni. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Kizárólag magyarországi címre postázunk! Sok szerencsét!
Ez az úriember szerintem senkinek nem ismeretlen, hiszen Barney Stinsonként az egyik legundorítóbb nőcsábászt játszotta az Így jártam anyátokkal c. sorozatban, aki akármennyi stiklije is volt, mégis szerethető maradt. Köszönhető ez elsősorban Neil Patrick Harris tehetségének, humorának és színészi játékának.
Ja, és egyébként marha jó hangja is van, a közösségi médián is nagyon humoros, ráadásul ő és férje, David Brutka a legcukibb meleg pár, szerintem legalábbis. Egy rém cuki kislányuk és egy aranyos kisfiuk van együtt.
a Rafflecopter giveaway
Turné időpontok:
- 07.03. – Media-Addict.hu – Edouard Louis: Leszámolás Eddyvel
- 07.03. – Thinking About You – Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el
- 07.03. – Egy könyvfüggő vallomásai – David Levithan – John Green: Will & Will
- 07.04. – Kiruu zakkant kuckója – Becca Prior: A tanítvány
- 07.04. – Könyvspirációk – David Levithan: Nap nap után
- 07.04. – Reelka’s View – Lakatos Levente: Szigor
- 07.04. – Vivi könyves blogja – Ryan Loveless – Ethan és Carter
- 07.05. – Könyvlelő – James Dawson – This book is gay
- 07.05. – Mentavirág olvas – Alice Walker – Kedves Jóisten
- 07.05. – Readinger – Becca Prior – A tanítvány
- 07.06. – Kelly & Lupi olvas – Gilbert Adair: Álmodozók
- 07.06 – Readinger – Ryan Loveless – Ethan és Carter
- 07.06. - Egy könyvfüggő vallomásai - Sara Shepard – Flawless
- 07.07. – Kiruu zakkant kuckója – Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!
- 07.07. – Letehetetlen Blog – Michael Cunningham: Az órák
- 07.07. – Vivi könyves blogja – Becca Prior – A tanítvány
- 07.08. – Tekla Könyvei – Marie-Aude Murail: Oh, boy!
- 07.08. – Thinking About You – Becca Prior – A tanítvány
- 07.08. – Ryan könyvespolca – Cris Beam: I am J
- 07.08. – Egy könyvfüggő vallomásai – Sara Shepard – Perfect
- 07.09. – MFKata gondolatai – Tiffany Reisz: A szirén
- 07.09. – Real Thoughts – Becca Prior: A tanítvány
- 07.09. – Reelka’s View – David Levithan: Nap nap után
- 07.10. – Pastel Blue and Chocolate Cake – Becca Prior: A tanítvány
- 07.10. – Annie könyves blogja – Jodi Picoult: Gyere haza
- 07.10. – CBooks – Tiffany Reisz: Az angyal
- 07.11. – Thinking About You – Marie-Aude Murail: Oh, boy!
- 07.11. – Kristina blogja – Becca Prior – A tanítvány
- 07.11. – randomfinny – Madeline Miller: Akhilleusz dala
- 07.12. – Könyvspirációk – Becca Prior: A tanítvány
- 07.12. – Angelika blogja – Benjamin Alire Saenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
- 07.12. – Thinking About You – David Levithan – John Green: Will & Will
- 07.12. – Bibliotheca Fummie – Oscar Wilde: Dorian Grey arcképe
Tetszett az értékelés, nem rég olvastam el én is a regényt + belekukkantottam a filmbe is :3
VálaszTörlésHamarosan én is írok Az órákról, mert tényleg fantasztikus mű *-*
Üdv,
Luminis