Mennyiség, minőség, mérföldkövek | Interjú: Deszy

Övé az ország egyik legkedveltebb könyves blogja - plusz, a magyar Árnyvadász rajongói oldal szerkesztője is - akinkek őszinte kritikái olvasásra ösztönöznek, engem pedig többek között ő inspirált, hogy saját blogba kezdjek! Deszyvel beszélgetek az idei 200 elolvasott könyves mérföldkövéről. 

Nemrégiben lett meg a 200 elolvasott könyvért járó kitüntetésed Molyon. Tudatosan haladtál a szám felé, vagy egyszer csak úgy észrevetted, hogy meglett?

Igazából idén nem. Tavalyelőtt és tavaly volt célkitűzésem, hogy X számú könyvet elolvasok, de idén már nem. Tudtam, hogy 100-150 fölött szeretnék lenni, nem is annyira a szám miatt, hanem a várólistám csökkentése és a jó könyvek miatt, de ennyi. Viszont azt mindig tudtam, hogy év közben kb. mennyinél járok, most már néhány éve tudatosan vezetem az olvasásaim Molyon, és mániákusan nézegetem a polcaimat, egyszerűen mert jó látni, mennyi jó könyv jut egy évre. Szóval azzal mindig tisztában vagyok, ha közelítek egy ilyen mérföldkőhöz.

Teljesítményként fogod ezt fel, vagy mindig is ennyit olvastál?

De érdekes kérdés, ezen még így soha nem gondolkoztam. Bizonyos szinten igen. Büszke vagyok rá, és eleinte tudatosan törekedtem rá, hogy átugorjak egy-egy mérföldkövet, most már nem annyira. A tavalyi év ilyen szempontból fordulópont volt, ebben kicsit megváltoztatott. Mindig sokat olvastam, viszont amíg el nem kezdtem a Molyon vezetni őket, nem figyeltem, hány könyvnél járok. Az pedig, hogy mennyi könyvet olvasok, az utóbbi 2-3 évben eléggé megnőtt, hiszen szerencsés helyzetbe kerültem, könyves bloggerként manapság könnyebben eljutnak hozzám az olvasnivalók. De általános iskola felső tagozata óta a korosztályomhoz képest mindig sokat olvastam, csak a számok változtak kicsit.

Mindennap szakítasz időt az olvasásra? Hogyan ütemezed be a mindennapi teendőid közé?

Igen, most már minden nap. Szerintem ki sem bírnám olvasás nélkül. Ha úgy érzem, hogy picit sok minden kavarog a fejemben az új történetek kapcsán, vagy épp ideges vagyok valami miatt, és nem tudok új történetben, új világban elmerülni, akkor a régi kedvenceimhez nyúlok vissza. Az újraolvasásaimat nem vezetem, szóval fogalmam sincs a pontos számokról, de vannak könyvek, amiket akár tízszer-hússzor is újraolvasok egy évben.

A mindennapi teendőim közé viszonylag könnyen beillesztem, ilyen szempontból mostanában még szerencsés is az időbeosztásom – az egyik munkahelyemen távmunkában dolgozom, a másikon pedig rövid műszakjaim vannak, és sokszor esténként, hiszen akkor vannak színházi előadások. Az egyetemen  óráim már nincsenek, így úgy osztom  be az időmet, ahogy kényelmes. De az is igaz, hogy az a fajta ember vagyok, aki egy két perces szünetre is elővesz egy könyvet, és akár még séta közben is olvasok, minden időmet maximálisan kihasználok, nem igazán vannak üresjárataim.

Naponta nagyjából mennyi időt töltesz könyvek társaságában?

Na, erről viszont pont beszélgettem a közelmúltban a családommal, mert a napjaim nagy részét könyvek teszik ki, és nem biztos, hogy ez teljesen normális. :)

A munkahelyemen könyvekkel dolgozom, bár ez nem olvasás, végül mégis csak a könyvek társaságában töltök hosszú órákat, még ha csak virtuálisan is. Emellett a két fő blogomat is vezetem, mindkettő könyves tematikájú. És úgy alapból a hobbim is az olvasás. Szóval vannak napjaim, amikor az alváson kívül mással szinte nem is foglalkozom, valamilyen módon szinte minden tevékenységemet vissza lehet vezetni a könyvekre. Amikor elkezdtem dolgozni, az első egy-két hónap nagyon furcsa volt, akkor jöttem rá, hogy még a könyvekből is be tudok sokallni, ha nem figyelem tudatosan, hogy beiktassak azért szüneteket.

Jut időd más szórakozásra is az olvasás mellett?

Azért jut, persze. Ahogy az valószínűleg a Facebook oldalamról is kiderül, a könyvek mellett nagyon szeretem a filmeket, sorozatokat, és imádok külföldi talkshowkat nézni Youtube-on, mániákus Graham Norton Show rajongó vagyok például. Ó, és ha már mániákusság! Nagyon szeretek Pinteresten meg Tumblr-en böngészni, bár vigyázni kell, mert órákra képes vagyok ott ragadni mindkettőn, ha nem figyelek. Színházba is rendszeresen járok, bár itt szerencsés, hogy azért is megnézhetek sok darabot, mert ez a munkám. Persze a barátaimmal is eljárunk ide-oda, amikor épp össze tudunk egyeztetni olyan időpontot, ami mindenkinek megfelel. Szóval egyébként teljesen átlagos vagyok ebben a tekintetben is. :)

Ennyi könyv után, tud még téged könyv úgy igazán meglepni?

Ó, hát persze! Nagyon is. Elég unalmas lenne az élet, ha nem tudna. :) Nem mondom, hogy néhány könyvnél már nem érzem, hogy sokadszor ugyanaz az alaptörténet köszön vissza, és nem jövök rá néha elejtett félmondatokból már a regény elején, hogy mi lesz a csavar, de ettől még tudom szeretni azokat is.

És persze emiatt csak még nagyobb az öröm, ha olyan könyv akad a kezembe, ami nagyon meglep. Legutóbb talán pont Az árulás csókja volt ilyen, írtam is az értékelésemben, hogy vissza kellett lapoznom, annyira meglepődtem, és nem tudtam eldönteni, hogy a fáradtság miatt félreolvastam valamit, vagy tényleg ennyire átvertek. (Igen, átvertek. És imádtam!) Aztán meglepett például Moskát Anita Horgonyhelye is, rettenetesen kemény világot alkotott, szinte minden oldalon történt olyasmi, ami miatt elcsodálkoztam. De még Cassandra Clare is képes meglepni, hiába a rajongói oldal, hiába ástam bele magam ennyire az általa alkotott világba, újra meg újra meglepetést okoz – hol kisebbet, hol nagyobbat, mint például az utolsó Árnyvadász Akadémia novellájával.

Jövőre a 300 könyv? :)

Vicces, hogy ezt kérdezed. Igazából a tavalyi évben megvolt a 300, és pont ez hozta el a fordulópontot abban, hogy most már nem annyira érdekel, hogy átlépjek határokat. Örülök neki, ha sikerül, de a tavalyi 300 olyan… kielégítő volt, hogy azzal elleszek egy darabig. :) Azt hiszem, most egy ideig nem fogom a 300-as határt feszegetni, bár soha nem mondom, hogy soha. Tavalyra sem terveztem, akkor a 200 volt a cél, ami végül így alakult. És azért egyszer szeretném, ha meglenne a 365 – az olyan szép lenne, minden napra egy könyv.