Annyira sok lehetőség van ebben az alaptörténetben, és a világban, amit az írónő megteremtett, hogy egyszerűen olvasnom kellett ezt a könyvet. Azonban semmilyen alapfelütés nem készíthetett fel arra, amit a könyvtől kaptam. Nem az volt, amire számítottam.
Arra jöttem rá, hogy kétféleképpen kezelik az írók a young adult műfajt, és azok szereplőit, illetve olvasóit. Az egyik bánásmódot imádom, a másik pedig mindig csalódást okoz. Mi a fenéről beszélek, ugye? Annak idején a Veled minden hely ragyogónál írtam, hogy imádom, hogy a szerző komolyan kezeli a korosztályt akiről és akinek ír. Ez teszi élvezhetővé a műfaj egyes képviselőit számomra is. Nyilván a tizenhat évesek nem fognak érett, okos döntéseket hozni minden helyzetben. Nyilván gyakran hibáznak, és igen, nyilván máshogy működnek érzelmileg mint a felnőttek, mások a prioritásaik. De van bennük valami, ami már megkülönbözteti őket a gyerekektől. Elvégre az "A" a YA-ban, az adult (felnőtt) szót jelöli, tehát elvárható lenne, hogy egy könyv legalább egy kicsit nagyobb részben így gondolkodjon a szereplőiről. Itt most nem ez történt. Olyannyira nem ez történt, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem értettem, hogy ebben a jól átgondolt történetben mit keresnek ilyen egyrétegű, rosszul kidolgozott szereplők, és mit keres itt egy olyan hősnő, akit ennyire kevéssé érdekelnek az igazán fontos dolgok az életében. Mint például hogy pont nemérdekli, hogy épp milyen traumákon ment át, csak legyen ott egy jó pasi. Azt meg pláne szomorúnak tartom, hogy a fiatal felnőttek ilyen sok, hasonló értékrendű szereplővel találkoznak. Bár, érdekes módon mindig csak a női karakterek részesülnek ilyen bánásmódban. Ha egy srác főszereplőd van, ő bizony előbb menti meg magát, aztán a világot, és menet közben ha megkapja a lányt is, akkor minden oké.
Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.Bevezető:A Vörös Pöttyös sorozatot gazdagítja az Aranymosás-győztes Demi Kirschner debütáló regénye. A történet Lipcsébe, majd Krakkóba vezet, ahol egy titkos világ tárul fel a hősnő, Jana elől. Nem várt igazságok, különleges lények, és a Sors áll szembe a lánnyal, miközben elszántan járja az útját és próbálja megmenteni az életét.Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Fülszöveg:
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat.
Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét,
ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell
teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet
lázadni az előre megírt jövő ellen?Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz
titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a
lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az
ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.
Idén ez már a második olyan regény, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Persze, lehet, hogy egyszerűen csak mást vártam, komplexebbet, összetettebbet, részletesebbet, megkapóbbat. Legutóbb Pék Zoltán regénye, a Feljövök érted a város alól okozott nálam hasonló szívfájdalmat, ebben az esetben annyival másabb a helyzet, hogy ezt a könyvet végigolvastam, míg azt letettem az egy harmada után. Lehet, hogy az én elvárásaim túl nagyok, mindenesetre jobbnak reméltem ezt a könyvet, mint amilyen ténylegesen lett.
Arra jöttem rá, hogy kétféleképpen kezelik az írók a young adult műfajt, és azok szereplőit, illetve olvasóit. Az egyik bánásmódot imádom, a másik pedig mindig csalódást okoz. Mi a fenéről beszélek, ugye? Annak idején a Veled minden hely ragyogónál írtam, hogy imádom, hogy a szerző komolyan kezeli a korosztályt akiről és akinek ír. Ez teszi élvezhetővé a műfaj egyes képviselőit számomra is. Nyilván a tizenhat évesek nem fognak érett, okos döntéseket hozni minden helyzetben. Nyilván gyakran hibáznak, és igen, nyilván máshogy működnek érzelmileg mint a felnőttek, mások a prioritásaik. De van bennük valami, ami már megkülönbözteti őket a gyerekektől. Elvégre az "A" a YA-ban, az adult (felnőtt) szót jelöli, tehát elvárható lenne, hogy egy könyv legalább egy kicsit nagyobb részben így gondolkodjon a szereplőiről. Itt most nem ez történt. Olyannyira nem ez történt, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem értettem, hogy ebben a jól átgondolt történetben mit keresnek ilyen egyrétegű, rosszul kidolgozott szereplők, és mit keres itt egy olyan hősnő, akit ennyire kevéssé érdekelnek az igazán fontos dolgok az életében. Mint például hogy pont nemérdekli, hogy épp milyen traumákon ment át, csak legyen ott egy jó pasi. Azt meg pláne szomorúnak tartom, hogy a fiatal felnőttek ilyen sok, hasonló értékrendű szereplővel találkoznak. Bár, érdekes módon mindig csak a női karakterek részesülnek ilyen bánásmódban. Ha egy srác főszereplőd van, ő bizony előbb menti meg magát, aztán a világot, és menet közben ha megkapja a lányt is, akkor minden oké.
Mert hiába a jó konfliktus, hiába a kreatív alapötlet, ha a főhős nem áll össze úgy, hogy szurkoljunk érte, hogy együtt érezzünk, hogy szeressük, akkor bizony kicsúszik a szerző ujjai közül egy jó történet, ami akár csodálatos is lehetett volna. Jana ugyanis nekem sajnos tipikusan olyan női YA hősnő, aki rémisztően idegőrlő módon megy az ember agyára. Fittyet hány arra, hogy mekkora körülötte a veszély, arra, hogy éppen minden, amit eddig tudott a világról megváltozott, mert ott van egy szép szemű, jó testű srác (igen, már megint az a klisé) és onnantól kezdve már semmi sem érdekli, ami vele kapcsolatos.
A történet maga alapvetően tetszett volna, de ezek az idegesítő sablon karakterek gyakorlatilag élvezhetetlenné tették számomra az olvasást. Nem ugyanazt a receptet akarom olvasni újra, pláne nem egy olyan könyvben, amiben ennyi volt a potenciál. Sajnálom, remélem, esetleg a folytatás jobban fog tetszeni.
Összességében: A kreativitás a világ megalkotása terén nagyon tetszett, de sajnos nekem elbukott a történet a szereplőkön.
Összességében: A kreativitás a világ megalkotása terén nagyon tetszett, de sajnos nekem elbukott a történet a szereplőkön.
Játék:A regényben fontos szerepet kapnak az úgynevezett Sorskulcsok, amik egy mondatban elmondják, hogy mi az adott ember legfőbb feladata az életben. Mi most megalkottuk a már jól ismert könyves karakterek sorskulcsát, neked pedig a leírás alapján kell kitalálni, hogy kire gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.
“A csillagfényben meg fogod látni,
mit is jelent igazán szeretni.”
mit is jelent igazán szeretni.”
