5 dolog, ami miatt csalódtam a Harry Potter filmekben olvasóként

Felsorolni az összes különbséget egy könyv és a belőle készült film között merész vállalkozás lenne, főleg, ha egy hétkötetes fantasy-eposzról van szó, mint a Harry Potter széria. Ez mégis néhány olyan dolog, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Mikor a tematikus hétről szóló bejegyzésemben megírtam, hogy lesz egy ilyen cikk is, egyből kaptam egy olyan kérdést, hogy "Micsoda? Csak 5 dolog van, ami nem tetszett a feldolgozásokban?", amin egy kicsit elgondolkoztam, de végül úgy voltam vele, hogy igen, csak ennyi. Ennyi olyan van, ami igazán megrázott, amit nem értek, amik nem feltétlenül egy jelenetben, hanem egy vagy több filmen át visszatérő problémák voltak számomra. Ezek érkeznek most.

1. A felborult egyensúly a trióban

Mind a filmben, mind a könyvben két legjobb baráttal van megáldva a mi főhősünk. Egyfelől ott van Hermione, aki sokat olvas, hatalmas lexikális tudással rendelkezik és majdnem mindent tud, amit csak tudni lehet, másfelől pedig ott van Ron, aki... nos a legtöbb filmben egy idiótaként van ábrázolva. A könyvekben ő az egyetlen, aki a varázslók között nevelkedett fel, ezért olyan tudással rendelkezik, amivel két barátja nem. Kényelmesen érzi magát a varázsvilágban, őt nem lehet meglepni nagyon a mágikus dolgokkal, természetesnek veszi, hogy miként működik a mágia az élet minden terén. Emellett szerető, hatalmas családból származik, akiktől összetartást és odaadást tanult, és mindig kiáll a barátaiért. 

"Miért vagyok ekkora lúzer, mindig?" - gondolta filmes Ron valószínűleg több ponton is a filmekben.

Mikor annak idején J. K. Rowling először találkozott Steve Kloves forgatókönyvíróval, a férfi azzal fogadta az írónőt, hogy Hermione a kedvenc karaktere. Aminek Rowling nagyon örült, mert neki is. Azt azonban nem sejtette senki, hogy ennek az eredménye az lesz, hogy Ron helyenként egy nyavalygós, idegesítő, haszontalan karakterré avanzsál, míg a szövegei közül sokat Hermione kap meg, aki így még okosabbnak tűnik, mint a könyvekben. Mert Hermione hiába okos, ha Ron talpraesettebb, és néha szükség van Ron jelenlétére, hogy Hermione ki tudja aknázni a meglévő tudását veszélyhelyzetben, mikor leblokkol. (Lásd, az ördöghurok jelenet az első részben, ahol Hermione gyufákat keres, míg a filmben ő az egyetlen aki ki tud szabadulni, és Ron a vinnyogó szerencsétlen, aki utolsóként szabadul). 

További példák: Egy ponton Piton csúnyán beszól Hermionénak, mikor a vérfarkasokról szóló órán megmondja a helyes választ. A filmben Ron igazat ad Pitonnak (WTF?) a könyvben kiáll a barátja mellett, és büntetést kap miatta. Ugyanebben a részben, mikor Sirius Black először néz szembe a trióval, Ron és Hermione úgy hiszik, a férfi meg akarja ölni Harryt. Ronnak eltört a lába, de a könyvben mégis odabiceg Harry elé, és kijelenti, hogy meg kell vele küzdenie, ha Harryt akarja. A filmben Ron a sarokban csücsül, míg Hermione áll oda Harry elé, ugyanezzel a szöveggel. 

2. Felesleges rombolás, mert kell a hollywoodi akció

Két olyan példát is hozok nektek arra, mikor teljesen feleslegesen, csak az akció kedvéért nagyon fontos helyszíneket tettek rongáltak meg a szereplők, amikről egy szó sem esett a könyvekben, és amik kicsit nagyon értelmetlenek. Az első a negyedik filmből van. Míg a feladat az volt, hogy az arénában kell megküzdeni a sárkánnyal, Harry sárkánya, a Magyar Mennydörgő elszabadul, és a srác seprűn próbál elmenekülni előle. Menet közben elérnek a Roxfort épületéhez, lerombolnak egy tornyot, és senkit, még Dumbledoret sem érdekli, hogy az iskola közelébe egy ilyen erős bestiát engedtek. Mert az addig oké, hogy a Trimágus Tusa versenyzői vállalják, hogy szembenéznek a veszéllyel, de ez nem igaz azokra a "civil" diákokra, akik esetleg a suliban maradtak, a személyzetről ne is beszéljünk.

"Tudom, hogy voltak nézeteltéréseink sárki, de a biosz termet ne!"

És a Roxfort egy dolog, mert hát mennyi hatalmas varázsló van ott, mondhatnátok. Seperc alatt helyrerakják a csehót, meg a diákokat is összefércelik. De mi a helyzet azzal, mikor úgy döntött valamelyik zseniális író vagy producer, hogy "mit nekünk Weasley család, meg kit érdekel, ha ezután hajléktalanok lesznek, gyújtsuk fel az Odút a picsába"? Annyira felesleges, értelmetlen pusztítás volt, az egésznek persze semmi köze nem volt a könyvhöz, nem is volt ilyen jelenet sehol. Miért? Mert Rowling szereti a Weasleyket, a filmes írók viszont nem!

3. Voldemort karaktere kiherélve

A második könyvtől folyamatosan kapjuk az információkat Voldemort gyerekkoráról, Roxfortban töltött éveiről, sőt, megismerjük azt is, milyen élete volt az anyjának, hogy hogyan tagadta ki a nagyapja, miként állt bosszút, és azt is, miért is ez a nagy mániája a tiszta vérrel. A filmekben azonban az információk hiányosak, a családi hátteréről alig tudunk meg valamit, és az egyetlen dolog, ami miatt mégsem esik szét darabjaira, és válik kétdimenziós gonosszá Voldi karaktere, az Ralph Fiennes és Christian Coulson színészi játéka, akik a felnőtt, illetve a 16 éves Voldemortot alakítják. Sokkal többrétűvé és izgalmassá lehetett volna tenni a karaktert, ha kitérnek a miértekre egy kicsit jobban, ahelyett, hogy például felgyújtják az Odút, de hát ilyen ez a showbiznisz.

Ami a legnagyobb hiányt szenvedte el ebben a tekintetben a karaktert illetőleg, az Voldemort azon jellemzője, hogy mennyire eszeveszettül fél a haláltól. Persze, horcruxokat hozott létre, ez megvan a filmekben is, de nagyon ritkán kap hangsúlyt a miért, és a legrosszabb az egészben? A könyvben, mikor végre meghal, a teste a földre hull, és ugyanúgy hal meg, mint bármilyen más halandó. Ezen a ponton Rowling ismét Tom Denemként ír róla, és nem Voldemortként, csak egy egyszerű ember, semmi más. MÍG A FILMBEN??? Pici fecnikre esik szét, ami, ha te is 3D-ben nézted, mint én, még utána bele is repült az arcodba. Fúj.

4. Megfeledkeztünk a varázslényekről

Azt hiszem, az első két film volt a leginkább hű a könyvekhez, így itt még meg is kapták a szerepet azok a lények, amik elég fontos szerepet játszottak abban, hogy kialakuljon a képünk a varázsvilág összetettségétől. A kentaurokat is láttuk, Dobby is jelen volt, de... a negyedik filmből Hemrione MAJOM törekvései teljesen ki voltak törölve, pedig az ő karakteréhez is sokat adott hozzá, arról nem is beszélve, hogy további réteget adtak volna a filbeli varázsvilághoz, hiszen érdekes kérdéseket vetett fel az elnyomásról, és az emberek privilégiumáról. Szintén a negyedik részben Winky már meg sem jelenik (Kuporék házimanója), illetve a végső nagy csatában a hetedik részben sem jönnek a házimanók, se a kentaurok az emberek segítségére. Pedig ez segített volna alátámasztani, hogy mennyire is közös ellenség volt mindenki számára Voldemort, ami nem egy utolsó szempont, de a filmek ugye nem tartották fontosnak.

5. A szempár, amely miatt ezer hajó vonult hadba

Egyszerűen nem bírom, komolyan. Ez a legkisebb részlet, de nekem mégis annyira fontos, és tudom, hogy nem vagyok vele egyedül. Harry zöld szemei nagyon gyakran előkerülnek a könyvek során, és aztán az is kiderül, hogy ennek mennyire fontos szerepe van abban, hogy Piton egyszerűen nem tudta csak úgy utálni, hiszen szerette Lilyt, akinek ugyanilyen szemei voltak, és Harry rá emlékeztette. A Harryt alakító Daniel Radcliffe nyilatkozta, hogy nem bírta a szeme a kontaktlencsét, de hogy azok a színésznők, akik Lilyt játszották miért nem voltak képesek legalább egy Radclifféhez hasonló kék lencsét betenni, azt nem értem. Nem azon van a hangsúly, hogy zöld legyen a szeme, csak legalább legyen benne valami következetesség!

És igen, így az utolsóra ellőttem egy olyan dolgot, ami biztos sokak szerint nem fontos, de nekem nagyon. Biztos vagyok abban is, hogy nektek is voltak olyan dolgok, amik miatt fáj a szívetek a filmek után. Osszátok meg velem idelent a kommentekben, vagy akár Facebookon! Kíváncsi vagyok bármire, amit meg akartok osztani!