Mit írjak és hogyan? Miről és kinek? Mennyit és mikor? Írjak egyáltalán? Ezekre kerestem a választ már elég régóta, de nem találtam meg. Viszont találtam ennél sokkal jobbat.
Utólagos elnézéseteket kérem a hosszú kihagyásért. Közbejött egy munka (inkább három), és a fordítás miatt, amin dolgozom annyira sok időt töltöttem pötyögéssel, hogy egyszerűen nem volt már energiám még saját kútfőből is alkotni. Ezzel viszont ti nyilván nem tudtok mit kezdeni, gondolom nem is akartok, meg is tudom érteni, cry me a river, meg hasonlók. Ami pozitívum származik a helyzetből? Részletesen mesélek majd nektek a fordításomról, hátha esetleg érdekel valakit, szerintem ha másért nem, legalább azért érdekes lehet, mert picit beláthattok a kulisszák mögé, hogyan is zajlik ez, még ha az enyém nem is egy teljesen szokványos munkafolyamat. Most pedig, ha már ezen túltettük magunkat, lássuk, miként is jutottam el végre a blog harmadik témájához, ami nem az olvasás, hanem az alkotás folyamata, az írás.
Egészen kicsi korom óta írok, és ez nem túlzás. Nyolc vagy kilenc lehettem, amikor anyával leültünk a Windows 95-ös (!) gépünk elé, és írtunk egy mesét. Ő gépelt, én meg tollba mondtam neki. Hercegnős, legkisebb fiús, királyos, sárkányos kliséhalmaz volt, de az enyém, és nagyon büszke voltam rá.
Azóta sok idő eltelt, és mindenféle fázison túlestem. Vetettem papírra fanfictiont (Buffy a vámpírok réme, igen, ez is egy korszak volt), fórumos szerepjátékoztam, most pedig itt van nekem a blog, és nagyjából olyan öt éve megszületett bennem egy regényötlet, amit legapróbb részletekig kidolgoztam, csak... nos, meg kellene írni rendesen. A barátaim és a családom maximálisan támogat, apukám, aki kosáredző mindenkinek azt újságolja, hogy a lánya könyvet ír, csak az a baj, hogy ezt teszi már öt éve, és valószínűleg már ő sem hiszi el, hogy ez egyszer el is fog készülni. Nem hibáztatom érte.
A karakterek és a világ adott, de valahogy maga a történet csak most kezdett el összeállni. Magamat annyira ismerem már, hogy tudjam, ez az inspiráció hiánya miatt van, és bár az írás egyéni sport, nekem jobban megy a motiváció, ha csapatban dolgozom.
Így kerültem végül a Kodolányi János Főiskola szépírói kurzusára, ami az utóbbi időszak legjobb döntése volt részemről. Hétről-hétre alkotnunk kell, a téma adott, de mégis akárhonnan megközelíthető. Találkozunk más írópalántákkal, egyesek fiatalabbak, de vannak igazi, hús-vér felnőttek is, ráadásul az egész órát egy valódi író, Petőcz András tartja. Még csak egy alkalmon vagyok túl, de máris rengeteg inspirációt adott, nagy lökést, hogy belevessem magam ismét a történetembe. Azt hiszem, csak meg kellett találnom ezt a dolgot, ami inspirál. Még ha ez azzal járt is, hogy rövid időre, hetente egyszer visszatérjek az iskolapadba.
"vannak igazi, hús-vér felnőttek is" Ez nagyon jó volt. :D Bennem is körvonalazódott egy ötlet pár hónapja, eddig össz-vissz 15 oldalon vagyok túl, de még azt is erpsen át kell dolgoznom (bár a szakdolgozatomból lenne már ennyi). Nagyon kíváncsi lennék a kurzusra, majd írj róla mindenképp. :D
VálaszTörlésMindenképpen írni fogok még róla! Abba a hibába ne ess bele, mint én, hogy időről-időre ugyanazt a tíz oldalt írod meg újra :D Évek óta csinálom, valamiért :O
Törlés